Szegeden 2020. június 1. 14:38 Forrás: Szegedi Tükör

A búvárnak a keze volt a szeme minden idők második legnagyobb szegedi árvizében

Hatalmas vasszögekkel rögzítettük a fóliát a gátra, majd a homokzsákokkal lementünk a megáradt Tiszába, hat-hét méterre a gát talpáig. Mi ezt liftezésnek hívtuk. Semmit sem láttunk lenn, a kezünk volt a szemünk, amikor elegyengettük a mélyben a homokzsákokat – emlékezett vissza Kenyeres Pál, aki 1970-ben huszonhat évesen búvárként vett részt a szegedi árvízi védekezésben.

1970. június 1-je 14 óra és június 2-a hajnali 2 óra között minden idők második legnagyobb tiszai árhulláma tetőzött Szegednél. Akkor már hetek óta vívtak gigászi küzdelmet az árral. Kenyeres Pál huszonhat évesen búvárként vett részt a szegedi árvízi védekezésben, amelyben egy új módszert, a műanyag fóliás borítást alkalmazták Szegednél, amellyel az átázott töltéseken akadályozták meg a szivárgást. A műanyag fólia leterítésében, a víz felőli oldal fóliás beborításában hősies munkát végeztek a szegedi könnyűbúvárok, akik a víz alatt elegyengették a műanyag ponyvát, és homokzsákokkal terhelték le, nehogy a sodrás elmozdítsa. 

– A zavaros vízben csak tapogatózni lehetett, látni nem, így a kezünk volt a szemünk – mesélte Kenyeres Pál, aki társaival ötven-hatvan kilogrammos homokzsákokkal liftezett, vagyis járt le-föl a vízben, amelyeket a Belvedere-palotánál – akkori nevén a Financiánál, amely egykoron a Magyar Királyi Pénzügyi Igazgatóság épülete volt – töltöttek meg. Így próbálták elzárni a víz felőli oldalon a buzgárok úgynevezett barlangnyílásait, miközben a mentett oldalon ellennyomó medencéket építettek.

Kenyeres Pál ötven éve és ma

Mikor és mennyivel tetőzött a Tisza 1970-ben Szegednél? 

Ennek külön története van... Kozák Péter, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője lapunknak elmondta, hogy ötven éve különlegesen bonyolult hidrológiai időszak volt, mert öt árhullám is vonult egymás után. Vágás István mérnök, a műszaki tudományok doktora A Tisza árvizei című könyvében erről azt írja: „Szegeden 1970. június 1-jén 14 óra és június 2-án hajnali 2 óra között 960 centiméterrel hosszú tetőzési időszak alakult ki, melyen belül a június 2-án éjjel 1 órakor végrehajtott rögzítés 961 centiméteres csúcsértéket talált. A pontos értéken ma is vitatkoznak, és alighanem fognak is addig, amíg ennek az árvíznek élő tanúja lesz.”

– Akkor még biztosítókötél sem volt, és hol légzőkészülékkel, hol anélkül ereszkedtünk a Tiszába. Vagyis szabadtüdős merüléssel is vittük a homokzsákokat. Egyébként orosz gyártmányú Podvodnyik katonai légzőkészüléket használtunk, amelynek jó nagy volt a hátreduktora, és áradásban, zavaros vízben is jól működött. A búvárruhánkat csak cseh páncélnak hívtuk, mert olyan sprőd anyagból készült, hogy kidörzsölte az ember hónalját. Akkoriban a gumicsizma volt a neoprén búvárcsizma – mondta Kenyeres Pál, aki azt is elmesélte, hogy kikkel védekezett együtt 1970-ben Szegednél.

Bevetésre indulnak a búvárok. Elöl Kertai György és Temesvári József

– Kertai Gyuri és Pethő Béla bácsi többnyire a parton intézkedett. Ott volt még Repka Józsi, azaz Bubu, Tóth Endre, Temesvári Józsi, azaz Juszuf, Nagy Jóska, azaz Kölyök, Tánczos Gyula, azaz Pempő, Vadas Pista bácsi, Pipicz Tóni, valamint a kis és nagy Hentes, Klement Gyula, a Vanyorek meg a kis Vanyorek – sorolta a neveket. 

Árvízvédelem. Fóliatakarás homokzsákokkal és Czinege Lajos honvédelmi miniszter (tányérsapkában) 1970-ben Szegeden

Lila volt a körmük

Az Élet és Irodalom Mellvédek és búvárok Szegeden címmel nagy riportot közölt 1970 júniusában az árvízről. Ebből származik az alábbi részlet: 
- Mióta csinálják ezt?
- Tizedik napja.
- Mennyit kapnak érte? (Nem értik a kérdést…) Mi a fizetés? – kérdem újra. A fizetés?
- A gyárban meg a vállalatnál megvan a fizetés, azt kapjuk. A diáknak ösztöndíj jár, mint rendesen az egyetemtől.
- Nem erre gondoltam. (Hogy mire, azt nem értik.) Nem fáznak lent?
- Dehogynem, mint a kutya. Nézze, a körmünk meg a kezünk is csupa lila. Az volna a helyes, hogy addig nem ereszkednénk le újra, amíg lilák vagyunk, amíg reszketünk.
- És mégis lemennek?
- Le, mert a fólia nem várhat. Nézze, a túlparton hiába terhelik kővel meg homokzsákkal a kikagylósodást, a fakadó víz elhabolja a gátat, ha itt a mederben meg nem fogjuk a szivárgást.

Ötven éve emberfeletti munkát végeztek az árvízi védekezésben a szegedi búvárok, akik heteken át dolgoztak az erős sodrású, sötét vízben. Nekik is köszönhető, hogy 1970-ben Szeged megmenekült.

A második legnagyobb víz volt az 1970-es

(Felhasznált irodalom: Pintér Tibor: Tiszától a tengerig. Fotók: Kenyeres Pál archívumából, Duna Múzeum, Somogyi Károlyné és Szabó Luca)

(Nyitókép: a szegedi partfal védelme 1970-ben.)

Szabó C. Szilárd

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: árvíz Tisza árvízvédelem búvár 1970-es árvíz Kenyeres Pál szegedi árvíz