Színes 2020. május 26. 20:59

Mészi mondja: nagy vörösek 2. – Szekszárd és Eger

Iván völgybe jégen menni tilos! Archiválni viszont lehet, sőt kell is!

Mészáros Zoltán kollégánk okleveles borbíráló, borszakértő, azaz annál többet tud a borokról, hogy ez finom, az meg savanyú. És a borivók jelentős többségénél is többet tud a borokról. A borfesztivál alatt minden nap sztorizik nekünk borokról, borászokról.

Tegnap már írtam a nagy vörösborokról. Akkor és ott villányi nagy vörösekről volt szó, azonban nemcsak Villányban lehet nagy vörösborokat kóstolni. Nem véletlenül írom, hogy kóstolni mert ebben az esetben nagyon-nagyon észnél kell lenni a fogyasztási mennyiségekkel, itt a kevesebb biztos több, tehát óvatosan és mértékkel, ha kérhetem. A Tokaji borvidéken kívül biztos vagyok benne, hogy az összes többi borvidéken előfordulnak nagy vörösek, de én most szekszárdi és egri boros élményeimet idézem fel.

A Szegedi Borfesztiválon jó néhány szekszárdi pincészetet megismertem, de csak egy olyan szekszárdi borászat van, akiknél már az első okleveles évemben is értékeltem bort, és azóta is minden évben megteszem. Kaptak oklevelet, okleveleket, volt év amikor azonnal kettőt. Remek borok voltak és vannak a mai napig a Fekete Borpincének Szekszárdon. Voltunk is a pincében, találkoztunk is Fekete Mihállyal, de elég kalandosan sikerült megérkezzünk hozzá. Pár éve decemberben kirándultunk Csillussal Szekszárdon, nem igazán decemberi időt fogtunk ki, első nap például egészen derekas ónos eső hullott, és varázsolt tükörjeget az útra. A taxis ugyan eljött a szállásunkhoz, de amikor meghallotta, hogy az Iván völgybe kellene elvigyen bennünket a Fekete Pincéhez azt mondta, hogy ha felülről megyünk akkor a „szurdikon” ő le nem megy ezzel az autóval, ha pedig alulról közelítenénk, akkor valami kanyart nem fog tudni bevenni. Így első nap elmaradt a látogatás. Második nap már gond nélkül eljutottunk, megértettem mind a szurdikot, mind a jégen bevehetetlen kanyart...

Kitűnő borkóstoló és pincelátogatás kerekedett egyébként, több általam még nem értékelt bor is előkerült. Számos bírált borukra egyébként teljesen világosan emlékszem, szinte itt az íze a számban, például a 2006-os Zweigeltjüknek vagy a 2012-es Cabernet Sauvignonuknak, ezek finoman szólva is nagy vörösborok. Soha nem felejtem el a Borfesztiválon Laci, a Fekete Borpince Fesztiválos szakembere, mit mondott a Cabernet Sauvignonra: „Zolikám, tudom, neked picit kellene töltsek, de ebből a borból nem tudok keveset tölteni, mert ez annyira jó.” Tényleg jó volt, abban az évben csúcs bor kategóriában kapott tőlem oklevelet.

Egy másik szekszárdi borászat, amely ugyan oklevelet nem kapott tőlem, mégis sokra értékelem a borait, az a Tringa Borpince. Oklevelet egy dolog miatt nem kapott még tőlem, jellemzően akkora a várakozók sora Gál Anti előtt, hogy a Borfesztiválon egyszerűen nem volt időm még kivárni, hogy sorra kerüljek. Több bora is érdemes lett volna oklevélre, ezt biztosan állíthatom, mert ha a Borfesztiválon nem is, máshol szoktam értékelni Tringa borokat. Volt olyan bora, amelyből az utolsó palackokat én vásároltam fel „archiválási céllal”. Természetesen nagy vörösbor.

De sok-sok nagy vörösbort találhatunk egy északi borvidékünkön az Egri borvidéken is. Egerhez számos szállal kötődünk, minden évben legalább egyszer elmegyünk oda. A Szegedi Borfesztiválon is számos egri bor vagy egri borász kapott már tőlem oklevelet, elég ha csak Dula Bencét említem. Több oklevelet kapott már tőlem egy másik remek egri borászat a Petrény Pincészet is. Kaptak fehérborra is, de kaptak igazán nagy vörösborra, sőt vörösborokra. Tavaly például a Szépasszony völgyben náluk olyan vörösborsort kóstoltunk, értékeltünk, hogy szinte bármelyik kaphatott volna oklevelet. De oklevél csak Szegeden jár. Ekkor történt az, amit Csillus ismételten nem akart elhinni.

Bementünk Petrényékhez a Völgyben lévő pincéjükbe, leültünk egy szélső asztalhoz – jobban szeretek meghúzódni a szélen általában –, jött a pincér, elmondtam milyen mennyiségeket szeretnék azaz kettőnknek maximum egy fél decit, de inkább kevesebbet. Kis tanakodás után azt mondta, rendben van. Kérdeztem is és mondtam is egy-egy dolgot a borokról neki, majd egyszer csak már nem egyedül jött, hanem a sommelier-vel, aki megkérdezte, hogy hozhat-e néhány a borlapon nem szereplő tételt. Hozhatott és hozott is még tizenöt éves vörösbort is számos egyéb hatalmas nagy vörösbor mellett. Mindegyik borról elmondtam a véleményem, és ekkor már nem ketten álltak az asztalunk mellett, hanem hárman és így beszélgettünk a boraikról, láthatóan kíváncsiak voltak a véleményemre. Nem ismertem a harmadik urat, de amikor elköszönt, adtam egy névjegyet neki. Nála épp nem volt névjegy, csak a nevét mondta, és hogy keressem meg majd a neten. Petrény Norbert volt Ezt a jelenetet nem akarta elhinni Csillus. Az egyik akkor és ott kóstolt boruk egyébként ebben a speciális, Szegedi Borfesztivál nélküli évben kapott tőlem oklevelet. Nagy vörösbor az is.

Mészi eddig ezeket mondta

Mészi mondja: Egy nagy vörös nem azért nagy, mert nem kicsi
Mészi mondja: néhány siklósi nemgondolásról
Mészi mondja: akiknek a hegy íze ott van a boraikban
Mészi mondja: Szegedi kötődés Villányban, Vylyan
Mészi mondja: Nincs messze, de legalább közel van – Hajós
Mészi mondja: Hihetetlen, de ki vannak rakva az okleveleim!
Mészi mondja: egy elszalasztott vertikális kóstoló és egy elfogadásra váró meghívás
Mészi mondja: Gorbacsov meg a hecsedli lekvár
Mészi mondja: meglepetések szakesten, a Széchenyi téren és Dorozsmán
Mészi mondja: Dula Bence egy időben szinte nyomozott utánam...
Mészi mondja: Rossz vagy hibás Koch-bort még nem ittam

Mészáros Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: bor Borfesztivál Fekete Borpince Mészáros Zoltán Petrény Pincészet Szegedi Borfesztivál Tringa Borpince