Hirdetés
Színes 2020. május 25. 20:28

Mészi mondja: Egy nagy vörös nem azért nagy, mert nem kicsi

Mi van, ha dugós a bor? Akkor sem viszünk el egy ajándékpalacknál többet!

Hirdetés

Mészáros Zoltán kollégánk okleveles borbíráló, borszakértő, azaz annál többet tud a borokról, hogy ez finom, az meg savanyú. És a borivók jelentős többségénél is többet tud a borokról. A borfesztivál alatt minden nap sztorizik nekünk borokról, borászokról.

Legdélebbi borvidékünk a Villányi borvidék és azon belül is Villány elsősorban vörösborairól vált híressé. Kezdődött évtizedekkel ezelőtt a Villányi Oportóval – amelyet Oportónak nem lehetséges nevezni már csak magyarosan és könnyen kimondhatóan Portugiesernek – most pedig már a Kékfrankostól kezdve a Kadarkán át a nagy világfajtákig, Merlot-ig, Cabernet Francig, Cabernet Sauvignonig jónéhány fajta vörösbor készül Villányban.

Közülük nem is ritkán nagy vörösek. Hogy mitől lesz egy bor naggyá, azt nehéz pontosan leírni. A nagy vörösbor nem azért nagy, mert nem kicsi. Lehet nevezni komolynak, emlékezetesnek, nagyon komplexnek, összetett ízvilágúnak, de egy biztos, a nagy vörösborok nem könnyed, laza, kis virgonc borocskák. Már a kezdetek kezdetén a borász eldönti, ebből a borból nagy bor lesz. Olyan a szőlő, olyan a dűlő, olyan a terméskorlátozás, olyan a szüret időpontja, olyan a szüret és a kezelés, a hordó, az érlelés ideje, minden, amitől nagy borrá válik a bor.

Villányban sok borásznál lehet nagy vörösbort találni, nekem is volt szerencsém néhányukhoz, olyanokhoz is, akik kaptak tőlem oklevelet a Szegedi Borfesztiválon. Ilyen például a Günzer Családi Pincészet. Éveken keresztül kóstoltam Günzer Tamásnál a Borfesztiválon, kaptak is borai okleveleket, fehér bora, vörösbora, sőt egyszer egy Merlot-ja a csúcsbor kategóriában is.

Mígnem tavaly megnéztem a másik Günzer, Günzer Zoltán borait, Günzer Norman kalauzolásával. A Borfesztivál keddi napján a borverseny eredményhirdetésén láttam a színpadon Günzer Normant, díjat kapott a Günzer Családi Pincészet. Még figyelmesebben értékeltem a boraikat. Igazán szép és nagy vöröseket kóstoltam, aminek az lett a vége, hogy legszebb borsorra oklevelet kaptak tőlem pár nappal később. Elsősorban a vörösborok miatt. Norman ősszel a Bortéren utána mutatott egy olyan tizenéves vörösbort amelyet ha a Borfesztiválon mutat meg, akkor még egy oklevél lett volna belőle. Nagy vörösbor volt.

Ilyen emlékezetes nagy vörösbort bíráltam pár éve a Borfesztiválon a Szende Pincénél. Nem minden kékszőlő alkalmas arra igazán, hogy nagy vörösbor legyen belőle. Azt mondják a portugieser is ezek közé tartozik, inkább könnyebb, gyümölcsösebb borok készítésére alkalmas. Így tudtam én is addig, amíg nem ittam egy igazán nagy vörösbort portugieserből Szendééknél a Borfesztiválon, kaptak is rá oklevelet 2018-ban. Beszélgettem erről Gáborral az ifjabbal, aki azt mondta, nekik az az elhatározásuk, ha lehet, akkor legyen nagy Portugieserük. Lett. Ezen kívül is vannak nagy-nagy sőt igazán nagy-nagy vörösboraik, de ez a Portugieser, a gáBor igazán emlékezetes, sőt nagy meglepetés volt.

Ahogyan meglepett egy másik villányi borász is, akiről én előtte nem hallottam sokat, bár most már tudom, komoly borász múltja van és remek borai, de néhány éve kezdte újra, pár év kimaradt neki. Maul Zsoltról van szó, akihez amikor Villányban járunk, kivétel nélkül mindig bemegyünk mostanában már. Szegeden 2016-ban kóstoltam és értékeltem először Maul Zsolt borait a Borfesztiválon. Első évben azonnal oklevelet kapott a Cabernet Franc-jára. Annál klasszikusabb nagy vörösbort nem kell elképzelni. Következő évben megint kapott oklevelet egy másik Cabernet Francra. Tavalyelőtt egy harmadik Cabernet Francra kapott oklevelet. Tavaly már nem kapott oklevelet Cabernet Francra, azért, mert ekkor Merlot-Cabernet Franc cuvéere kapott oklevelet, ez lett az egyik csúcsbor. Ezek határozottan nagy vörösborok, az én kóstolási-bírálati kettő centjeim nem fogyasztási mennyiségek, de ebből több pohárnyit nemigen lehet elfogyasztani, ahogyan nem is kell. Viszont fog rá emlékezni az, aki megkóstolja, az bizonyos. Ahogyan én arra emlékszem, ami az első alkalommal – még 2016-ban – az oklevél átadása után történt.

Az oklevelezést nem azért csinálom, hogy bárki, bármelyik borász is adjon érte bort, kilenc év alatt ha öt palack bort elfogadtam, akkor sokat mondok. Megkapta Maul Zsolt az oklevelet a Cabernet Francra, hihetetlenül megörült neki, és arra kért, fogadjak el egy üveg bort. Szabadkoztam, nem kértem. De annyira örült, hogy végül beadtam a derekam. Ahogy átadta bort eszébe jutott: de mi van, ha felbontom otthon, és véletlenül dugós a bor? Ez parafa dugóval lezárt boroknál előfordulhat, ritkán, sőt nagyon ritkán. A borász nem tehet róla, a parafában lehet a hiba, ezer-tízezer palackból egyszer, ha előfordul, de előfordulhat. Azt mondtam, hogy ez kizárt. De nem, nem kizárt, erősködött, és elővett még egy palack bort. Ha véletlenül dugós, akkor itt a másik, vidd el ezt is. Ha ez is dugós, akkor mi van, kérdeztem vissza. Igaz, jött a válasz, adok még egyet. Elnevettem magam, elraktam egy palack bort, a többit nagy tisztelettel visszaadtam, egy palack bor is sok, nemhogy három. A Cabernet Franc persze nem volt dugós. Otthon is hibátlan, nagy vörösbor volt.

Mészi eddig ezeket mondta

Mészi mondja: néhány siklósi nemgondolásról
Mészi mondja: akiknek a hegy íze ott van a boraikban
Mészi mondja: Szegedi kötődés Villányban, Vylyan
Mészi mondja: Nincs messze, de legalább közel van – Hajós
Mészi mondja: Hihetetlen, de ki vannak rakva az okleveleim!
Mészi mondja: egy elszalasztott vertikális kóstoló és egy elfogadásra váró meghívás
Mészi mondja: Gorbacsov meg a hecsedli lekvár
Mészi mondja: meglepetések szakesten, a Széchenyi téren és Dorozsmán
Mészi mondja: Dula Bence egy időben szinte nyomozott utánam...
Mészi mondja: Rossz vagy hibás Koch-bort még nem ittam

Mészáros Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: bor Borfesztivál Günzer Családi Birtok Günzer Norman ifj. Szende Gábor Maul Zsolt Mészáros Zoltán Szegedi Borfesztivál Szende Pince