Hirdetés
Művház 2020. május 23. 09:37

Ki a nagyobb zsonglőr? – Bak Róbert ajánlja Daniel Kehlmann Tyll című kötetét

1997-ben, az akkor huszonkét éves Daniel Kehlmann semmiből jött üstökösként jelent meg a német irodalom egén Beerholm-illúzió című kötetével, hogy aztán az elmúlt két évtized bebizonyítsa: üstökösből egyértelműen állócsillaggá és megkerülhetetlen tényezővé vált a most negyvenöt esztendős, sokszoros díjnyertes író.
Hirdetés

Azóta megjelent regényei játékosságukkal, humorukkal és közérthetőségükkel nemcsak azt mutatták meg, hogy szerzőjük gyakorlatilag minden művében más és más műfajt képes imitálni legyen az

  • ismeretterjesztő életrajzi kötet, mint A világ fölmérése,
  • bűvészregény, mint a már említett Beerholm-illúzió,
  • vagy éppen kísértethistória, mint az El kellett volna menned,

de azt is, hogy úgy képes ízig-vérig posztmodern szövegeket létrehozni, hogy az egyszerre lesz fajsúlyos, kimunkált és komolyan vehető szépirodalom, valamint a legszélesebb köröknek is érthető és élvezhető könnyed szórakozás.

Daniel Kehlmann (fotó: wikipédia)

Talán ennek fényében sem meglepő, hogy a fiatalon illuzionistának készülő Kehlmann legutóbbi művében, az eredetileg 2017-ben megjelent Tyllben, ismét egy szemfényvesztőt, egy hírhedt vásári mutatványost és mókamestert, a legendás Tyll Ulenspiegelt állította középpontba, aki ezúttal – némileg anakronisztikus módon – a harmincéves háború sújtotta Európában bolyong, és két csínytevés közben igyekszik túlélni a megpróbáltatásokat.

„Tyll felállt. Kitapogatta az oldalán lógó zsákot, és elővett belőle előbb egy sárga, aztán egy piros, aztán egy kék, aztán egy zöld bőrlabdát. Hanyagul dobálni kezdte őket a levegőbe, közben újabb labdákat vett elő, mindig még egyet és még egyet, míg már úgy tűnt, hogy több tucat ugrál előrenyújtott keze fölött. Mindenki a felrepülő, leeső, felrepülő labdákat nézte, még a titkárok is önkéntelenül elmosolyodtak.”

A regényt olvasva nehéz eldönteni, hogy ki a nagyobb zsonglőr, a Közép-Európa-szerte híres vásári mutatványos, vagy maga az író, aki a posztmodernhez hűen természetesen szakított a hagyományos időrendiséggel, és nyolc egymástól látszólag elkülönülő – a végén persze tökéletesen összeérő – fejezetben állítja színpadára a legkülönfélébb alakokat

  • szegény paraszttól kezdve,
  • furfangos vándoron
  • és képmutató egyházfikon át
  • az ostoba királyig,

hogy azok körül így vagy úgy, de mindig felbukkanjon Tyll Ulenspiegel, maga is mindig más-más formát öltve,

  • hol bántalmazott gyerekként,
  • hol irritáló bohócként,
  • hol fáradt, ám magát soha meg nem adó öregemberként.

Ezekben a kidolgozott, szellemes és fordulatos fejezetekben közös az, hogy az érzelmek irtózatosan nagy skáláján képesek mozogni. Lehet, hogy az egyik oldalon még az oldalunkat fogjuk a röhögéstől a címszereplő valamelyik idétlenül agyafúrt húzása miatt, aztán a következőn már az ajkunkra fagy a mosoly, mert olyan erővel vág gyomorszájba a háborús brutalitás. Majd a következőn olyan gondolkodnivalóval találkozunk, ami miatt esetleg megállunk pár percre töprengeni, hogy aztán pár perccel és pár oldallal később már önfeledten faljuk tovább a lapokat.

Kehlmann ebben az áltörténelmi regényében (ál, mert nem minden úgy történik itt, ahogy a valóságban, ám azért így is elengedhetetlenül fontos az időszak történéseinek minél pontosabb ismerete) érdekes és csak icipicit torz tükröt tart a mindenkori társadalom elé.

Milyen világ az, amiben csak a bolond mondhatja ki egyedül az igazat, és ha már így van, kik legyünk, bolondok vagy „normálisak”? És persze így rögtön adva van a kérdés: mi világunk vajon lehet másmilyen?

Azt kell mondanom, hogy az ilyen alkotásokkal lehetne úgy istenigazából megszerettetni a kortárs irodalmat, hisz a Tyllben megvan minden, amit a könnyedebb, lektűrszerű irodalmat olvasók kedvelhetnek – érdekes karakterek, fordulatok, közérthetőség –, ám minden olyan is (gondolatiság, megformáltság, stílus), amit miatt az ember az igazi, fajsúlyos szépirodalmi alkotásokat a kezébe veszi. Mindenesetre bízom benne, hogy a Tyll – ami nagy valószínűséggel a szerző eddigi főműve – minél több irodalombaráthoz el fog jutni.

Bak Róbert

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Bak Róbert irodalom könyv könyvajánló kortárs irodalom Daniel Kehlmann