Hirdetés
Túl a városon 2020. május 22. 09:11

Piszoárszabadság: régóta sejtett dolgok derülnek ki Orbánról a 24.hu-s Ángyán-interjúból

Rendszerváltós Nagyinterjú sorozatában ezúttal Ángyán József agrárprofesszorral készített interjút a 24.hu. De nem csak az Orbánnál kegyvesztetté váló és a NER-t elhagyó Ángyán története miatt lett az elmúlt hónapok egyik legfontosabb interjúja ez, hanem amiatt, ahogyan kirajzolódik belőle Orbán Viktor személyisége és a NER működése.

Hirdetés

Az interjúban kérdezik Ángyánt a rendszerváltoztatás időszakáról, hogyan hívták vissza Gödöllő MSZMP-s országgyűlési képviselőjét, és hogyan választották meg az MDF-es Roszík Gábort már 1989-ben. Gödöllőn esett ki az első tégla a hazai kommunizmus falából – mondta Ángyán a 24.hu-nak. Azt is elmesélte, hogyan lett KDNP-s, és előtte agrárprofesszor, majd miként vált a 2005-ös gazdatüntetések egyik szószólójává, majd Jakab Istvánnal és Bagi Bélával milyen módon kényszerítették megadásra a Gyurcsány-kormányt, és fogadtatták el a gazdák 39 pontját.

„Pista (Jakab István, a Magosz elnöke – a szerk.) volt a főtárgyaló, a vidékfejlesztési, költségvetési kérdéseket és az európai ügyeket én vittem, a nyomásgyakorló demonstrációs megmozdulásokat pedig Bagi Béla alelnök irányította. [...]

Orbán a sikerrel zárult megmozdulást követően igyekezett rátelepedni a szervezetre, miután rájött, komoly politikai hasznot húzhat az együttműködésből. A Magosz százezreket ért el a falvakban, ahol úgy tekintettek a Fideszre, mint ami annyira távol áll a vidéktől, hogy az árvízi gátra is öltönyös palikat és tűsarkúban tipegő nőciket küld” – teszi az interjúban az első megjegyzést Orbán Viktorra Ángyán.

De azért segített, 2006 és 2010 között még nem konkrétan a Fidesznek, hanem a gazdáknak és a Magosznak, igaz már akkor tudta, hogy a „rengeteg vidéki ember szavazatát köszöneti” neki a párt. A 2010-es kampányban aztán mint vidéki „fő műsorszám” már egyértelműen a Fidesz malmára hajtva a vizet és a gazdákat.

A 2010-es választási győzelem után Orbán Viktor felkérte földművelésügyi államtitkárnak, ami egyben miniszterhelyettesi pozíciót jelentett.

„Amire a legkevésbé sem számítottam. Úgy kezdődött, hogy Fazekas Sándor frakciótag, jogászgyerek, polgármester Karcagról, félrehívott egy szendvicsezésen, hogy »a Főnök kiadta, rakjak össze anyagot az agráriumról és a vidékről, kimennék hozzád konzultálni«. Mondtam, persze, gyere, mindössze harminc éve foglalkozom a témával. Kijött, és egy álló napon keresztül beszélgettünk” – meséli Ángyán az interjúban.

„Kezdtük az alapoknál, mennyi földünk van, abból mennyi az erdő, a szántó, milyen a birtokszerkezet. Aztán elővettem az iparszerű mezőgazdaság problémáit, és érvekkel alátámasztva megosztottam Sanyival a megoldást is: európai mintára a családi gazdaságokat kell támogassa az állam. Mert a családi gazdaság tradíció, megtartja a népességet, a helyi közösségeket, munkát, megélhetést ad, és képes megőrizni a tájat, a környezet értékeit, az élhető világot. Beszéltünk a mozaikos, színes gazdálkodási szerkezet előnyeiről, a fenntartható, környezetéhez alkalmazkodó mezőgazdaság alapelemeiről, a hagyományos állattartás fontosságáról, az istállótrágya szerepéről a talaj szerkezetének és termékenységének fenntartásában, és sok egyébről. Azt is átvettük, hogy a versenyképesség miatt sem kell aggódni, mert az okos családi gazdák szövetkeznek, együtt vásárolnak vetőmagot, gépet, együtt dolgozzák fel és együtt értékesítik a termékeiket, csak ebben segítenie kell őket az államnak” – teszi hozzá.

Végül Fazekassal mentek Orbánhoz Felcsútra, a híres parasztházba, ahol Orbán betüzelt egy sparheltbe és teát főzött neki, majd felkérte államtitkárnak. Fazekas lesz a miniszter, ő, pedig államtitkár, majd Orbán felmondatta Fazekassal a programot: „»Sándor, oszd meg a professzor úrral a programot!« És ő, ha izgulósan is, de visszamondta ezen a vizsgán a tanultakat, méghozzá jelesre, a családi gazdaságokat, szövetkezésüket és a környezetgazdálkodást állítva a középpontba. Az összes hívószavamat tudta, Orbán végig elégedetten bólogatott, időnként ráerősített”.

Ángyán azért kérdezett is, azt, hogy mi lesz a Fideszen belüli liberálisabb képviselőkkel. Orbán azt válaszolta: hogy külföldre küldte mindet, „azért vannak kint, hogy ne legyenek itthon” – mondta neki a miniszterelnök. Ángyán úgy folytatta: „Érdeklődtem, mit tesz a párt földügyes könyöklőivel, hisz mind azt hiszi, hogy miniszter meg államtitkár lesz belőle. Azt mondta, erre ne legyen gondom, jóllakatja mindet, az egyikük mögött nincs senki, elüldögél a parlamentben, a másikat meg föltesszük egy magas polcra, ahonnét semmibe nem szólhat bele. Azóta is országgyűlési képviselők, egyikük házalelnök, jó magas pulpituson, nulla hatáskörrel.

Ángyán József kezdetben csak kérdezett, most maga válaszol (archív fotó: MTI/Kovács Attila)

Ángyán József ezután átadta a vidékfejlesztési programjának 15 oldalas vázlatát Orbánnak, amit néhány nap múlva a miniszterelnök margóra írt jegyzeteivel visszakapta.

A széljegyzetekkel győzte meg önt? – jött a logikus kérdés a 24.hu újságírójától. „Azokkal is. Meg azzal, hogy zseniálisan megérzi, kit mivel vehet le a lábáról. [...] Engem a rendkívül hihetően és szinte szó szerint elmondott, számomra fontos hívószavakkal, no meg a közvetlenséggel, a sparhelttel, a betüzeléssel meg a saját kezűleg készített teával” – emlékezik vissza az agrárprofesszor.

Az Orbán-Ángyán barátság azonban nem tartott sokáig

„Tán azt hitte, ha már bent vagyok, megfognak az előjogok, a szolgálati autó, a sofőr, a titkárság, az, hogy államtitkár uraznak, és mindezekért cserébe majd csak engedek az elveimből, a szakmai, vidék- és gazdacsaládpárti elkötelezettségemből” – magyarázza Ángyán József, majd később hozzáteszi: „Utólag egyre inkább az az érzésem, hogy (Orbán) eredetileg sem gondolta komolyan az általam képviselt és az ellenzéki Fidesz által folyamatosan hirdetett agrár- és vidékprogram végrehajtását”.

„2011 nyarán rádöbbentem, hogy megvezettek. Elkészült az előterjesztés arról, mi legyen a sorsuk a rövidesen lejáró állami földbérleti szerződéseknek. Behozták elém az anyagot, átolvastam, s láttam, hogy ez bizony nem a családi gazdaságokhoz, hanem ahhoz a bizonyos „nemzeti” tőkéhez irányítja a termőföldet. [...] Előbb még én, naiv azt hittem, hogy tévedés, kihúztam a szöveg felét, beleírtam a jót, visszaadtam, elvitték, eltelt pár nap, s megkaptam ismét az eredeti verziót. Szó szerint. Még a látszatra sem ügyeltek, arra, hogy azt hihessem, van közöm ahhoz, ami az államtitkárságom illetékességi területén történik.”

Később, hogy befogják a száját, felkínálták neki egy nemzetstratégiai intézet létrehozását, és a gödöllői agráregyetem rektori posztját, de nem fogadta el. 2013-ban egy fideszes frakcióülésen, ahol a készülő földtörvényről volt szó, megtörtént a szakítás Orbánnal:

„Napirendre került a földtörvény parlamenti megvitatása, amihez utóbb hetven módosító indítványt nyújtottam be a tatabányai fideszes képviselőtársammal, Bencsik Jánossal közösen, mondanom sem kell, hogy mindet leszavazták. Na, szóval a frakcióülésen szót kértem, sejtettem, ez itt a búcsú, ennek megfelelően előadtam minden bánatomat. A föld- és birtokpolitikai ügyek mellett megvilágítottam azt is, mi a különbség az alaptörvény-módosítás által preferált integrátorok és a családi gazdaságok létrehozta szövetkezetek között: az előbbi rátelepszik a fürtre, s kiszívja a hasznot, az utóbbi alulról szerveződik és visszaoszt a gazdáknak. Fazekas akart válaszolni, ám Orbán ingerülten magához ragadta a szót. A lényegről, a szövetkezetről meg az integrációról nem beszélt, viszont szinte kiabálva olyanokat vágott a fejemhez, hogy kútmérgező vagyok, és a saját fészkembe piszkítok. Itt hangzott el az azóta sokat citált, a maffia gondolkodásmódját idéző mondata, hogy »aki tisztességesen viselkedik, ha megsebesül is a csatatéren, kihozzuk, de aki nem, arra mi is lőni fogunk«. Értsd: a kritika tilos és életveszélyes.”  – mondja Ángyán, majd később hozzáteszi:

„Orbán egy ponton túl nem kockáztatja a politikai tőkéjét. Ám ilyenkor is dacos: nem akkor enged, amikor napvilágra kerül a szélhámosság, és akkor sem, amikor bírálják miatta, hanem később, amikor lecsendesedik az ügy. A »juszt is« mentalitás irányítja. Támadják az emberemet? Juszt se küldöm el. Ha bírálják a felcsúti kisvasutat, megépíti Bicskéig, és ha folytatják a bírálatot, kis túlzással arra ébredhetünk egy reggel, hogy Berlinig fut a sínpár. Juszt is, juszt se. Őt nem lehet falhoz állítani. Ő nem szenvedhet vereséget. Ő mondja meg, kiből mi lesz.”

Majd Ángyán Lázár Jánost hozta fel példaként:

„Az Orbán után legtehetségesebbnek tartott fideszes, Lázár János miniszterként húzott, mint az igásló, Európában is meg tudott szólalni, megjegyzem, egyszer akár utód is lehet belőle, bár belső körökben nem túl népszerű, ráadásul leszélhámosozta Csányi Sándort, ami nálunk szintén nem sok jót ígér a karrier szempontjából, na, szóval ő meg azt a hibát követte el, hogy túlerősödött. A Főnök azonnal leszedte, mehetett vissza Hódmezővásárhelyre meg a parlament leghátsó sorába.”

És bár Orbán elhidegült tőle, a Fidesz-KDNP-s frakciótagok egy része irigyelte Ángyán Józsefet. „Professzor úr, de jó neked. Miért, Józsikám? Te vagy az egyetlen szabad ember a frakcióban” – mondták neki. Ángyán erre az interjúban azt mondta: „Szegények, ők csak a piszoárban élték meg a szabadságot. Konkrét beszélgetést idéztem! Az illető 2014 után magas állami pozícióba került, távol a frakciótól”.

Orbán az ominózus frakcióülésen a lemondó és a frakcióból is távozni akaró Ángyánnak azt mondta: „addig maradsz, ameddig kibírod, nem fogunk mártírt csinálni belőled”.

A bosszúra nem kellett sokat várni, a 2014-es fideszes választási győzelem után megtörtént.

„A 2014-es választások után az első dolga volt indoklás és jogutód nélkül megszünteti a közel negyedszázados intézetünket. Meg is kapta érte a Júdás-pénzt, hamarosan a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal államtitkári rangú vezetője lett, ma pedig a mezőgazdasági kutatóintézeti hálózatot összefogó Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ főigazgatója. Én pedig szomorúan nyugtáztam, hogy Viktor beváltja az ígéretét: leradírozza az életművemet, nem engem, hanem a környezetemet teszi tönkre. Nem volt elég megszüntetni az intézetemet, továbbmentek: a volt munkatársaimat ellehetetlenítették, a felsőoktatási törvényben törölték az alapszakok közül a vezetésemmel alapított és a régióban elsőként indított környezetgazdálkodási agrármérnöki szakot, és még csak az sem érdekelte őket, hogy ezzel ártanak az országnak és számos egyetemének, ahol időközben megtelepedett ez a képzés.”

Arra a kérdésre, hogy mi mozgatja a miniszterelnököt, Ángyán József azt válaszolta:

„Általában jellemző rá, hogy mást mond, mint amit tesz. Nyugatra üzente sok éve valamelyik balhé után, hogy »ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit teszek«. De, tartok tőle, még ennél is »ravaszabb« a helyzet: nem azt mondja, amit gondol, és nem azt teszi, amit mond. Vagyis teljesen mindegy, mit mond, az csak »politikai termék«, a gondolatai és a tettei is teljesen mások, mint a duma.”

„[...] ennek a társaságnak igazából nincsenek elvei, értékei, melyek vezetnék őket az életben és politikában, következésképpen, ha az érdekek úgy kívánják, szívfájdalom nélkül félreteszik a fennhangon hirdetett értékeket, és akár az ellenkezőjét mondják, teszik, mint előző nap. De ha nincs érték, mi marad belőled? Ki vagy te értékek nélkül? Semmi. Váz. Gyakran szónokolnak a családról is, és valóban családokat képviselnek, ám sajnos csupán néhány konkrét famíliát. Őket nevezik nemzeti tőkéseknek. Amikor államtitkárként soroltam a miniszteremnek a disznóságokat, egyre azt szajkózta, hogy »meg kell egyeznünk a nemzeti tőkével«. Azt feleltem felindultan, hogy: »Sándor, ezek gazemberek, szétlopják a nemzeti vagyonunkat, egy részük már a rendszerváltás óta hordja haza a cuccot. Ez a nemzeti tőke? Egy ilyen züllött kompániára milyen nemzet épülhet, mi lesz velük belőlünk?!«”

„A másik vérforraló duma a keresztény értékekre és azok védelmére való örökös hivatkozás. Miközben a magát kereszténynek valló kormányunk naponta szegi meg a tízparancsolat szinte minden pontját, különösen a paráznaságra, a hazugságra és a lopásra vonatkozó tételeket. Itt van például a migránsozás, ami a fenyegetettségre, a háborús pszichózisra alapozott kommunikáció szempontjából zseniális, csak épp összeegyeztethetetlen a keresztény erkölcsökkel. Nagy bánatom, hogy a magyar püspöki kar, a saját pápáját megtagadva asszisztál ehhez az erkölcsi mélyrepüléshez, egyedül a volt váci megyéspüspök, Beer Miklós atya szólalt föl ellene, ki is közösítették.”

„Végzetesen naiv voltam, hogy hittem neki. Tán kezdettől az volt a cél, amit én »csupán« mocskos eszköznek hittem: a hatalom bármi áron történő megszerzése és megtartása. Aminek egyik lába a nemzeti burzsoázia kitenyésztése és fölhizlalása, csak hogy legyen, aki állja a politikai cecheket.”

Az interjút érdemes elejétől a végéig elolvasni, kiderül belőle az is, hogy mi történt a kishantosi biogazdasággal, írja-e még a fideszes állami földeladásokról szóló jelentéseit Ángyán József, de azt is megtudhatjuk, hogy megél-e a nyugdíjából, és akar-e még dolgozni, ha egyszer valóban szükség lenne a szakértelmére.

(Nyitókép: Népszava/Draskovics Ádám)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Agrárminisztérium Ángyán József Ángyán-jelentés interjú Lázár János Orbán Viktor agrárium állami földeladás Fazekas Sándor földmutyi földprivatizáció Jakab István Kishantos mezőgazdaság