Alföldi Róbert: Kataklizmát képzelek, beverjük a fejünket, és akkor talán egy kicsit majd elgondolkodunk

Szolgálati közlemény: az interjú eredetileg már tegnap megjelent a színházi próbák újraindulásáról szóló írásunk részeként, de tartjuk annyira fontosnak, hogy külön is olvasható legyen.

– Nagyon jól éreztem magam otthon, szívesen maradtam volna még. Ugyanazt csináltam, mint mindenki más: összepakoltam, kipakoltam, lepucoltam, kertészkedtem. Szóval, csupa értelmes dolgot csináltam.

– Foglalkozott az 1984-gyel?

– Nem. Egyébként sem szoktam előre készülni egy-egy darabra. A vízió a rendezőnél van, nem lenne jó előre más irányba terelni a gondolataimat. Az a fontos, hogy az ember aránylag szabadon, nyitottan, de szűzen jöjjön be a próbára. Az a lényeg, ami itt, a színházban a többiekkel együtt történik, hogy itt milyen világ épül föl.

– A hosszabb leállás milyen hatással van a darabra?

– Olyan szempontból nem lesz rá hatással, hogy végül biztosan meg fogjuk jól csinálni. Inkább az a kérdés, hogy az egész műfajra, a színházra, a kultúrára milyen hatással van a leállás, pontosabban az, ami az elmúlt két hónapban történt. Azok a törvények, amelyeket a vírusveszély leple alatt hozott meg a kormány, biztosan komoly hatással lesznek nemcsak a színházakra, de a kultúra egészére és sok minden másra is. Biztosan nem maradhat a magyar színházkultúra olyan, mint amilyen korábban volt, pedig az egyedülálló magyar színházi struktúra túlélt mindent 1945 után, még a rendszerváltást is, de most sikerült szétbarmolni. Nem tudom, milyen lesz a következő évek színháza. Mi színészek ugyanolyanok vagyunk, mint voltunk, csináljuk a dolgunkat, működtetjük a színházat, mint ahogyan mindenki más működteti ezt az országot. Visz előre bennünket a lelkiismeretünk. És egyáltalán nem a vírusoktól, hanem tőlünk függ, hogy ez az ország ilyen az állapotban van. Minden csak akkor tud megtörténni, ha mi hagyjuk, mert így döntünk a félelmeink, a szorongásaink és mindenféle rosszul értelmezett függés miatt.

– Hogyan látja most az ország jövőjét?

– Kataklizmát képzelek, azt gondolom, el fogunk menni a falig, ott általában be szoktuk verni a fejünket, és akkor talán egy kicsit majd elgondolkodunk. De ez egyáltalán nem biztos, hogy az én életemben meg fog történni, mert átkozottul ügyesen csinálják a fiúk.

Rafai Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!