Hirdetés
Túl a városon 2020. május 21. 10:05

Lakner Zoltán: A klientúra kitömése nem válságkezelés

„Az, hogy az érintettek hogy látják, teljesen közömbös” – lehetne ez akár az Orbán-rendszer mottója is.
Hirdetés

E korfestő kijelentést a parlamenti választáson önállóan utoljára 1994-ben induló KDNP egyik politikusa, Vejkey Imre tette egy hónappal ezelőtt, a parlament úgynevezett igazságügyi bizottságának ülésén, amelynek elnöki posztját van szerencséje betölteni, lásd a Szél Bernadett Facebook-oldaláról átvett videót.

A konkrét téma akkor az a törvényjavaslat volt, amely lehetetlenné teszi a transznemű emberek nemváltásának anyakönyvezését. Mondhatja az olvasó, hogy ez csak keveseket érint, de pontosan ez a lényeg: a társadalom kis része számára életbevágó ügyről van szó, miközben a többieknek a nemváltás és annak jogi átvezetése semmilyen hátrányt nem okoz. A kormány azonban ideológiai kérdést csinált belőle, korábbi alkotmánybírósági döntéseken és Magyarország által elfogadott nemzetközi egyezményeken keresztül gyalogolt át annak érdekében, hogy egy kisebbségi közösség tagjainak fájdalmat okozzon, miközben ennek nyomán senki nem jut semmilyen előnyhöz.

Kivéve azt a politikai kurzust, amelynek egyre feltűnőbb mániája megmondani az embereknek, hogyan éljenek, miként értelmezzék nemi és családi szerepeiket, vagyis a rendszer egyre inkább belebeszél a magánéletünkbe. Ehhez statuált most példát az amúgy is sok hátrányt elszenvedő emberek rovására.

Történik mindez még mindig a járványügyi veszélyhelyzet idején, amikor a kormány felháborodottan utasít vissza minden belső és külső bírálatot azzal, hogy neki fontosabb dolga van, védelmeznie kell az országot. Ehhez képest, valójában, a kormány rengeteg időt és pénzt szán olyan ügyekre, amelyeknek semmi közük a járvány elleni védekezéshez és a gazdasági válságkezeléshez.

Ezen a héten még a saját gyakorlatához képest is nagyot ment a 133 legbátrabb ember a parlamentben, mivelhogy sok egyéb mellett megfosztották a kulturális és közgyűjteményi dolgozókat a közalkalmazotti státustól és kizárhatóvá tették a közmunkából azt, aki, úgymond, nem tartja rendben a lakókörnyezetét.

Az érintettek véleménye mindkét esetben teljesen közömbös volt a döntéshozók számára, olyannyira, hogy a kulturális és közgyűjteményi szakszervezet cáfolta a kulturális államtitkárnak azt az állítását, hogy lett volna bármilyen konkrét egyeztetés a témában. A közmunkások fenyegetése pedig az egyik leginkább önkényes ellenőrzési módszerrel, egy gazdasági válság idején, amikor a kormány éppen hogy közmunkát ígér a munkanélkülieknek, egészen példátlan ostobaság. Hiszen most nem a kizárási feltételek szigorításán, hanem a bevonás körének bővítésén kellene gondolkodni, ha már a kormánynak a közmunka az egyik beakadása.

És itt a „gazdaságvédelmi” akciózás egyik fontos pontjához érkezünk. A kormány most is ragaszkodik a felső osztályokat kedvezményező költségvetési elosztáshoz, a büntető-fegyelmező szociálpolitikához, valamint a saját klientúrája etetéséhez és az ellenzéki önkormányzatok pénzügyi kivéreztetéséhez, döntési jogaik elvonásával pedig tulajdonképpen felülírja az önkormányzati választás eredményeit.

Ez egy kompakt politikai csomag, hatalomtechnikai értelemben jól ki van találva. Egy válság azonban éles helyzet, abban az értelemben, hogy a politikai cselekvés hibáira, és hátterükben a politikai tudás hiányosságaira reflektorként világít rá.

A kormányzás során sokféle szempontot kell egyeztetni, eleve ritkán születik optimális megoldás. De az Orbán-kormánynak különösen komoly gondjai vannak a szempontok egyeztetésével, ami látványossá válik, ha nincsen pénzbőség.

Lehet ugyan a gazdaságvédelminek becézett alapból is Mészáros Lőrincet feltőkésíteni, illetve olyan kiadásokra költeni, amelyek a „rendes” költségvetésben is benne voltak, csak akkor ez nem fog lendíteni a gazdaságon. Lehet keresztbe tenni a fővárosnak, csak éppen ott állítják elő a hazai össztermék negyven százalékát. Ha Budapest nem regenerálódik a lehetséges legnagyobb tempóban, az a kormánynak sem jó. Lehet kommunikációs akciót csinálni a bértámogatásból, de ha nem működik hatásosan, legfőképpen pedig a munkanélküliek nem kapnak valódi kormányzati segítséget, akkor az meglátszik majd a termelésen, a szolgáltatásokon és a fogyasztáson. Az érintettek iránti közömbösség megbosszulja magát.

Különösen akkor, ha az érintettek köre nem egy-egy kisebb vagy nagyobb, különálló társadalmi csoport, hanem az egész ország. Például, az e heti kormánypárti terméshez tartozik a gigantikus összköltségű Budapest–Belgrád-vasútvonal adatainak titkosítása is. Annyit tudunk csupán, mert ennyit tudhatunk, hogy most már az átláthatatlan orosz beruházás, Paks mellett van egy átláthatatlan kínai beruházásunk is. Ezek rengeteg pénzbe kerülnek, adósságba verik az országot, viszont legalább megtérülnek, majd úgy száz év múlva, de azért ez sem biztos.

Növekedés idején talán belefér, hogy két kézzel szórja a pénzt a kormány a klientúrának – közben szinte bekéredzkedve az orosz és a kínai befolyási övezetbe –, csakhogy válság idején a pénzkipumpálás politikailag sem kifizetődő. A vasútvonalra, tehát egyetlen beruházásra kedden átcsoportosított több mint 80 milliárd forint egymagában akkora összeg, mint amit a kormány összesen szán az álláskeresők támogatására. Pedig az a befektetés nem száz év alatt térülne meg.

Mindezt az érintettek el is mondanák, ha a véleményük érdekelné a kormányt. Az ország szétlopásának trükkjei tűnhetnek ügyes politikai húzásnak, valójában azonban a válságkezelést akadályozzák, aminek a hatása a hétköznapi életre minden lesz majd, csak nem közömbös.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Lakner Zoltán vélemény járvány koronavírus pandémia világjárvány