Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. május 20. 09:46

Sinkovics Gábor: Büdös-e vagy?


Hirdetés
Hirdetés

„Vajon legalább annyi lesz-e a vádak terjesztőiben, a diktatúrázókban, a nácizókban, hogy ha már bocsánatot nem is kérnek, de legalább a valóságról beszámolnak...”

Varga Judit igazságügy-miniszter

Szagolgassam még ezt az átkozott pálpusztai sajtot, vagy ne? Ez itt a kérdés, Cecília asszony, és napjában legalább háromszor felteszem magamnak, válasz pedig nincs, sem a büdös sajtot rejtő hűtőszekrénytől, sem a televíziótól. Pedig ön, drága Cecília asszony, lassan már családtaggá vált, az ember lezuhanyozik, felveszi a bolyhos mamuszát, kicseréli okkersárgáról középkékre a macialsóját, egyre jobban feszül rajta a tornatrikó, aztán csak lesi és lesi a híreket, várja az operatív törzs nevű misztikus képződmény bejelentéseit, és persze önt, a legfrissebb információkkal a nyunyókáról.

Ön a XXI. század Kudlik Júliája.

Szóval szagolgassam a pálpusztait néhány köhintés, egy-két szomszédot felébresztő tüsszentés után, avagy sem? Ezt jó lenne tudni, merthogy zavar van a kommunikációban és már nem először. Lassan nyitnak a strandok, már lehet lerészegedni a kerthelyiségekben, aztán az ember csak riadtan lesi a szomszéd asztalnál trombitaszóra emlékeztető orrfújást.

(fotók: MTI)

Az a gyanús, ami nem gyanús.

De ha nem sértem meg, Cecília asszony, most továbblépnék a járványhelyzet taglalásán, egyelőre hagynám az esélylatolgatást, hogy akkor ősszel, november 7. tiszteletére, vagy karácsony előtt három nappal zselés szaloncukor után rohangászás közben zárnak-e be bennünket újból karanténba a második hullám tiszteletére.

Várjunk ezzel.

Amúgy is lenne itt néhány érdekesebb, aktuálisabb téma. A nőkről például szívesen írnék. Lehetne amúgy Charles Bukowski stílusában is, szókimondóan, meglehetősen egyszerű formában, belekeverve a Rolling Stones whiskey és marihuana illatú zenéjét. Vagy idézhetném Pascal Brucknert is, aki egyszer lelkesen azt írta:

„Lelkifurdalások nélküli megveszekedettséggel vetettem magam a züllésbe. Képtelen voltam uralkodni poligám ínyencségemen, futottam a jó szerencsém kergetve, rettenetes falánkságot éreztem, hogy mindent elfogyasszak, elrontsak, magamévá tegyek, ami csak azonnali és vad gyönyört okoz...”

Lehetne így is.

A francia művészet egyébként is komoly hatással volt rám, amikor például annak idején François Truffaut filmjét, a Szomszéd szeretőket megnéztem, amelyben az akkor még picit sem testes Gerard Depardieu azt mondta a gyönyörűséges Fanni Ardantnak, hogy:

„Mindig valami titkot kerestem a nők szoknyája alatt...”

Nos, akkor lelkesen bólogattam.

De ez már maga a liberális fősodor.

Ugye, miniszter asszony?

Merthogy elsősorban ön miatt – illetve önnek írnék most. Olykor figyelem a nyilatkozatait a televízióban, és látom, a helyenként kemény, már-már férfias arckifejezését, s azon gondolkodom, hogy vajon ennyire remek színész, vagy valóban hisz abban, amit mond.

Amit a főnöke, és ez az álszent, képmutató rendszer elvár öntől.

A nőkről írnék, tisztelve önben is a nőiességet, de közben nehéz elfelejteni azokat amiket mond, meg hogy Kövér László megengedheti magának, hogy régimódi úriember legyen, ezt gondolja, ezt mondja, amikor politikustársnőit porig alázzák? Aztán hogyan is fogalmazott egy másik alkalommal: a valóságról beszámolnak...

Ez lenne itt a lényeg.

Beszélni a mai magyar valóságról. A százhúszezres bírságról, amit egy dudálásért szabtak ki, mit gondol erről, miniszter asszony? Kicsit sok a lóvé, nem? Értem én, hogy példát statuálnak, aztán mint szegény Pelikán József gátőr esetében majd még az ügyvéd is halálbüntetést kér a Clark Ádám téri gonosztevőkre.

  • Milyen világ ez?
  • Milyen világot teremtettek nekünk, a XXI. században Európa közepén?

Idéznék önnek a főnöke egyik korábbi nyilatkozatából:

„Indulat és gyűlölség nélkül, alázatosan és szelíden...”

Szép, magvas gondolatok, ugye? Bizonyára az egyenruhások is ezzel érveltek, amikor rajtaütöttek két szerencsétlenen, egy-egy Facebook-bejegyzés miatt. Vitték őket a rendőrautóval és közben egy újabb szeretetteljes felülről érkezett idézettel kedveskedtek a halálra rémült „bűnelkövetőknek”, ami úgy szólt:

„amit nem akarsz, hogy veled cselekedjenek, azt Te se tedd másokkal...”

Ön okos asszony. Vajon a lelkiismerete megszólal-e ilyenkor?

Vagy azzal nyugtatja magát, hogy aki nem szereti az önök politikáját, aki pokolba kívánja a pártot, amelyet szolgál, az mind és mind Kun Béla, na meg egy munkásőrzászlóalj szerelemgyereke. Szűk látókörűnek kell lenni ahhoz, hogy az ország felét egyszerűen lekomcsizzák, libsinek, nemzetellenesnek titulálják, vajon elgondolkodott-e már azon, a csendesebb, nyugodtabb pillanataiban, hogy az országért önök szerint ennyi jóságos téteményre képes párt miért lehet milliók által gyűlölt szervezet?

Akár engem is megkérdezhetne erről.

Engem, akit eltüntettek, és megpróbáltak elhallgattatni. Csak halkan jegyzem meg, hogy utcára kerülésem óta, és ennek már lassan másfél éve, elvétve állnak velem szóba a korábbi munkatársaim, barátaim, újságírók, edzők, futballisták. Akiknek korábban nagyjából harminc évig fontos voltam, fontos lehettem, akár érdekből is.

Valószínűleg nem a pálpusztai sajt, hanem én lettem büdös.

Ugye, kancellár úr?

De ez csak egy aprócska kiszólás volt, miniszter asszony. És inkább idéznék önnek még egy gyönyörűséges mondatot, az ön kis csapatától, a mi pártunktól és kormányunktól, nemzetünk megmentőitől, és ez úgy szól:

„El kell kezdenünk tisztességesen, jóindulatúan és őszintén beszélni.”

Vajon mennyire volt őszinte a rendőr, ott a Clark Ádám téren? Vagy amikor betuszkolta a szolgálati járgányba a gondolatbűnözőket? És ön amikor azt mondta:

„Karöltve a nyugat-európai politikai vezetőkkel, a liberális fősodratú médiával és a jól ismert szatellit civil szervezeteikkel, mással sem voltak elfoglalva, minthogy egy soha nem látott intenzitású, koordinált politikai támadást intézzenek hazánk ellen...”

Jól alszik, miniszter asszony?

Gyanítom néha Ara Malikiannal álmodik, és talán együtt hegedülnek az örmény származású Bejrútban született, Spanyolországban élő hegedűművésszel. Igazi rock and roll figura, beskatulyázhatatlan fenegyerek, megunhatatlan virtuóz, Paganini reinkarnációja, aki ugyanolyan szenvedéllyel játszik Vivaldit, mint Led Zeppelint, vagy klezmert, esetleg vad cigányzenét. Ön is hegedül, ahogy láttam, mennyivel jobb lenne a zenéről írni, a zenéről beszélni, mintsem kibogozni a hazugságok hálóját.

  • Felkészült a várható apokalipszisre, miniszter asszony?
  • Felkészült a munkanélküliek segélykiáltásaira, az éhbéren tartott, frontszolgálatot teljesítő ápolónők, orvosok asztalra csapására? S azoknak a dühödt felháborodására, akik azért veszítették el párjukat, szüleiket, szeretteiket, mert az ön harcostársa, a bibliavirtuóz azt parancsolta, hogy küldjenek haza mindenkit a kórházakból, akinek még meg van a két lába, és képes hazáig elvánszorogni.
  • Az elégedetlenkedők, a hazugságot, a sunyiságot, a rendszerszintű lopást elutasítók tiltakozására?
  • Felkészült az önök álomvilágának összeomlására?
  • A keserű ébredésre?

Mert az éhes, kiszolgáltatott embert nem érdekli az ideológia, magasról sz...rik Lenin elvtársra, Marx és Engels világmegváltó gondolataira, őt csak az érdekli, jut-e étel az asztalra, hogy etesse a gyerekét. Akkor aztán majd jöhet a liberális fősodorral, meg hasonló utópisztikus zagyvaságokkal.

Büdös vagyok, már tudom.

Büdös a rendszer szemében, illetve az orrában. Pedig szeretem a Givenchy keserűségét, és Valentino sejtelmességét.

Éppen ezért abba is hagyom a pálpusztai sajt szagolgatását. Mert önök, miniszter asszony, gondoskodnak rólunk, ezt a reklámból, az ezredik közpénzből megalkotott reklámból tudom, és azt kell mondanom, hogy ez az egyetlen őszinte mondat, amit önöktől hallottam.

Egyetlen magyar sincs egyedül.

Tömegesen megyünk majd a vágóhídra.

Sinkovics Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet Müller Cecília Sinkovics Gábor Varga Judit vélemény

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés