Hirdetés
Túl a városon 2020. május 10. 13:45 Forrás: Szegedi Tükör

Podmaniczky Szilárd: Milyen lesz az életünk a koronavírus után?

Írom ezt aznap, amikor második napja szűnt meg a kijárási korlátozás vidéken, de nem járok ki, mert ezúttal a természet korlátoz, zuhog az eső. De mi a különbség? Az, hogy mégis megtehető? Nem. Az, hogy most saját magamat korlátozom. És ez nagy különbség.
Hirdetés

Amikor megjöttek az első hírek arról, hogy Európában is testközelbe került a koronavírus, nem a félelem volt az első reflex, ahhoz túl hiteltelen a médiumok világa, hogy valós érzést váltsanak ki, hanem azon gondolkodtam, mi lehet a hírek mögött a történet. Összeállítható-e egyáltalán a hírek morzsáiból, a morzsákban rejlő tudásból a vírus terjedésének és működésének valós története? Nem adtam rá választ egyből.

Egyébként is home office-ban dolgozom, ezért különösebben nem befolyásolták napjaim folyását a lakosság mozgására elrendelt korlátozások. Azt kellett látnom, hogy a saját magam szabta korlátozások, a saját út védelmet biztosít az alapvető korlátozások ellen. De boltba azért csak el kell menni.

Az összegyűjtött információk alapján kialakítottam a külvilágban való mozgás védelmi rendszerét néhány védőmaszkkal és egy UV-sugárzással higiénizált kerti munkáskesztyűvel. Megtanultam le- és felvenni úgy, hogy ne legyen közös felület köztem és a tapintási felületek között. Mindez elég volt ahhoz, hogy ne magammal foglalkozzak, hanem megfigyelhessem a környezetemet.

Férfi és nő lépdel a bolt bejárata felé. A nő maszkot és kesztyűt visel, míg a férfi semmilyen védőfelszerelést nem használ. Ő az a típus, aki még óvszert sem hajlandó húzni. Büszke és egoista, alfahím, akit elképzelt ereje mindentől megvéd. Mellette a nő maszkban az anyai óvatosság megtestesítője. És egy pár a kettő. Túl nagy a különbség. Az egoista férfi nem érti, hogy a nő, az anya sem magát védi elsősorban, hanem azokat, akiket megfertőzhet, ha elkapja a vírust. Vagyis egy tanulságunk már van, amire megtaníthat ez a helyzet: a másikra való figyelés. Ez így kimondva nem nagy durranás, de nem is a mondat a lényeg, hanem a cselekvés.

Amikor megítélünk valamit, mint ebben a vírushelyzetben is, hogy mit tegyünk vagy mit teszünk jól, a legbiztosabb cselekvésteszt, ha idős szüleinkre gondolunk, akik koruknál fogva veszélyeztetettek. A vírus felbukkanásának idején, mivel nem tudtam hiteles történetet kiolvasni a hírekből, egy magam gyártotta történettel helyettesítettem, és azt gondoltam, mint sokan mások, hogy ez a vírus azért veszélyes, mert neve van, és a média tud róla beszélni. És valójában ez a tér minden pontjából áradó folyamatos hang-, hír- és mondatözön, ez a fő veszélyforrás. Ha nincs csönd, nincs idő átgondolni. Ha a beszéd nem tagolt, nem érthető. De amikor a szüleimre gondoltam, hirtelen csönd támadt, és azt gondoltam, mindegy, mi a vírus története, a múltja, a jelenléte a kockázat. És ez másodszor tanított arra, hogy a dolgok jobban megérthetők, ha nem magamat állítom a középpontba, hanem a kiszolgáltatottak helyzete alapján hozom meg a döntésemet. Maszk és kesztyű.

Ez idő alatt Az új pápa legújabb epizódjait néztem, ahogy Sorrentino vég nélküli elmélyülésre készteti az embert Jude Law és John Malkovich mondataival. Ez a világ az én világom, ez van bennem, és valami hasonló nézőpontból próbálom élni a napokat, eltüntetve az értelmes magyarázatokat az élmény sűrűjében. Pedig senki nincs az utcán. Ez is élmény. A végtelen üresség és felszabadultság élménye, amelyben megszülethetnek a még nem létező dolgok.

Hogy más lesz-e a világ a vírus után? Aki felteszi ezt a kérdést, szeretné, hogy más legyen, de ő maga sem gondol arra, hogy ez a más éppen azért nem születik meg, mert már nincs üres tér arra, ahol az új dolgok megszülethetnek.

Várjuk, hogy újrainduljon az élet, amelyben újra mások döntenek helyettünk.

Podmaniczky Szilárd
A szerző a Librarius.hu alapító főszerkesztője.
Illusztrációink a szerző Facebook-oldaláról valók.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: járvány jegyzet koronavírus pandémia Podmaniczky Szilárd Szegedi Tükör vélemény világjárvány