Hirdetés
Hirdetés
Színes 2020. május 1. 20:40

Május 1-jék 100, 60, 50 és 40 éve

Mikor rakták ki az első Lenin-fejet? A proletárok egyesülése, vagy az élüzemek és szocialista brigádok egyenkénti fölsorolása volt a fontosabb? Mikor füstölt az inotai erőmű makettje? Mindent megtud! Képeinket a Fortepan archívumából válogattuk.

Hirdetés

Ezúttal kiléptünk Szegedről, és megnéztük, hogyan csinálták máshol: fővárosi, komáromi, veszprémi képeink vannak, sőt van fotónk Jászberényből is!

Oké, valójában 101 éve kezdünk: 1919., Budapest, a mai Ferenciek tere, akkor még Kígyó tér, gigantikus május 1-jei dekoráció (fotó: Fortepan/Péchy László)

 

Ugyanott, a dekoráció másik része Lenin és Karl Liebknecht szobrával, háttérben a Belvárosi Ferences templom. Utóbbi talán kevéssé ismert: német ügyvéd, baloldali szociáldemokrata, antimilitarista politikus, marxista forradalmár, a Németország Kommunista Pártja egyik alapítója volt. Karl Liebknecht 1914 decemberében a Reichstagban egyedül szavazott a hadihitelek ellen, a háborút pedig imperialista rablóháborúnak bélyegezte. 1916. május 1-jén – mikor, ha nem akkor – háborúellenes tüntetés szervezése miatt börtönbe zárták, ahonnan csak 1918. október 23-án szabadult ki. Részt vett a berlini Spartakus-felkelésben, amelynek elfojtása során freikorps tisztek elhurcolták, brutális módon meggyilkolták 1919. január 15-én (fotó: Fortepan/Schoch Frigyes)

 

1960., Jászberény Lehel vezér tér. A világbéke nem a szépségvetélkedők találmánya: az egyik legfontosabb üzenet volt a május 1-jei felvonulásokon már 1960-ban is (fotó: Fortepan/Morvay Kinga)

 

1960., Budapest, Ötvenhatosok tere, akkor Felvonulási tér, a dísztribün, Kádár Jánossal, aki kérdezi, Szepesi György (fotó: Fortepan/Rádió és Televízió Újság)

 

1960., Budapest, Bajza utca a Damjanich utca és a Városligeti – akkor Gorkij – fasor között: ezt várta minden felvonuló, hogy vége legyen az ünnepségnek. Már csak azért is, mert, ahogy a moziplakát is hirdette, gyakran hosszú volt még az út hazáig... (fotó: Fortepan/Nagy Gyula)

 

1970., Budapest, tíz évvel később a Felvonulási tér. Az inotai erőmű az 1950-es évek egyik legnagyobb magyarországi ipari beruházása volt. A hőerőmű ötven évig szolgáltatott áramot, 2001-ben zárták be szerelték le. Az erőmű építése 1950 márciusában kezdődött, az erőműépítő Inotai Erőmű Vállalatot 1951. november 29-én alapították meg. A kivitelezés magyar fővállalkozói a Magyar Gyárépítő Vállalat és 31-es Állami Építőipari Tröszt voltak. Az erőművi berendezések beltéri szerelését a csehszlovák partnercégek végezték. A létesítmény 1951. november 7-én kezdte meg a próbaüzemét, akkor kapta hivatalos nevét is: November 7. Hőerőmű. A létesítmény ugyanezen év december 6-án kezdte meg az áram betáplálását a magyarországi elektromos hálózatba. A létesítmény az átadást követően is fejlődött, ez újabb kazánokat 1954-ig fokozatosan vonták be a termelésbe. A létesítmény névleges teljesítménye teljes kiépülésével 120 MW volt, benne hét gőzkazán és hat turbógenerátor üzemelt (fotó: Urbán Tamás)

 

Hőpalack, sörgyár, a cipőipari vállalat 3. telepe, Fővárosi Kézműipari Vállalat 8-as üzemág: gyárnevek, amelyeket lassan nem is értünk már (fotók: Fortepan/Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény)

 

A felvonulások elengedhetetlen kelléke voltak a táblák és a zászlók. Azonban hamar rájött mindenki, ha táblát, zászlót visz, valójában kitoltak vele, hiszen vissza kellett vinni az üzembe, a gyárba – a munkahelyre. Mégis, sokan büszkén vitték, hirdetve, hogy élüzemben dolgoznak. A teherautó makettje mögött pedig sokszoros Fidel Castróról, Zalka Mátéról, vagy csak egyszerűen a vörös zászlóról elnevezett szocialista brigádok prominensei vonultak föl. Ez egy hűvösebb május elseje lehetett: a ballonkabát majdhogynem alapértelmezés volt

 

1980., Budapest, a városligeti színpadon a mikrofonoknál Őze Lajos és Horváth Tivadar színművészek, a konténer előtt Benkő Péter színművész ül. Azt sajnos nem tudtuk kideríteni, milyen zenekarok léptek föl, ám a fotóból is jól látszik, a felvonulásnál sokkal érdekesebbek és fontosabbak voltak ezek az esztrádműsorok. Ha már Városliget és majális: itt hangzott el jó tíz évvel ezelőtt az a sommás megállapítás is, hogy „jók a programok, csak sok itt a ...” (fotó: Fortepan/Szalay Zoltán)

 

1980., Veszprém Jutasi – akkor Felszabadulás – út, háttérben az autóbusz-pályaudvar. A békegalamb itt is fontos szimbólum, ahogy a KGST-országok zászlói is. A közlekedésbarátok – nevezzük szolidan így az autóbuszokért rajongókat, és még ez utóbbi sem volt a legerősebb jelző – nyilván a háttérért rajonganak, még vannak faros Ikarusok, de már ott vannak a 200-as sorozat buszai is. Emlékeznek még a laprugós zötykölődésre a hátsó üléseken? Bizony vannak, akiknek ez nagyon hiányzik (fotó: Fortepan/Joó Sándor)

 

1980., Komárom Mártírok útja. Ne tekintsük áldozatoknak sem a sportolókat, sem az őket nézőket! Mindenki boldogan követte az eseményeket, az is, aki vonulhatott, és az is, aki nézte a menetet. A sportolók hónapokat készültek ezekre a menetben bemutatott gyakorlatokra. A cipő Tisza volt, Martfűről, a melegítő, lásd még mackóalsó és mackófelső Senior (fotók: Fortepan/Gábor László)

 

1980., még mindig Komárom, de már a Szabadság tér. A proletár-egyesülés egyik legfontosabb eszköze volt ezeken az ünnepségeken az ácsolt tribün. Mindegy, mekkora településen jártunk, tribünt ácsolni kellett, és azon biztonságosan és jellemzően kényelmesen elhelyezkedhetett a helyi elit – ma talán vipnek mondanánk – akiknek aztán a felvonulók boldogan integethettek. Itt szavaltak a kiválasztott gyerekek is, képünkön az ünnepi műsorra készülődnek. Azt nem tudjuk megmondani, ki járt jobban a potentátok közül: azok, akik napozhattak, vagy azok, aki a gömb alakúra nyírt lombkoronában hűsölhettek

 

1980., Budapest, újra a Felvonulási tér. Hagyomány volt, hogy a Magyar Honvédelmi Szövetség is fölvonul a munka ünnepén, és ha lehet, minél látványosabban. Akkor vitorlázó repülőgépekkel vonultak: az előtérben egy IS-29D2, a háttérben pedig egy SZD-30 Pirat. A szárnyvégeken és a faroknál nem véletlenül voltak ott a felvonulók: fogni kellett a gépeket, hogy ne dőljenek el. Az IS-29D2 a román repülőgépgyártás terméke, a hetvenes években gyártották, valamivel több, mint kétszáz készült belőlük. Az SZD-30 Pirat lengyel gép volt 1967 és 1980 között gyártották, darabra pontosan 776 készült belőle, ez a gép még fából készült (fotó: Fortepan/MHSZ)

 

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: felvonulás Fortepan Május 1. történelem
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés