Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. április 16. 10:36

Lakner Zoltán: Hogyan próbálja a kormány politikailag megnyerni a járványhelyzetet?


Hirdetés
Hirdetés

Álhíreket szemléz az állami média, ami már önmagában a paradoxon és a cinizmus közös gyermeke. Minapi leleplezésük arról szólt, hogy megtévesztő az az állítás, miszerint a minél nagyobb számban elvégzett koronavírus-tesztelés életeket menthetne.

Azt persze sose állította senki, hogy a teszt helyettesíthetne egy reménybeli gyógyszert, vakcinát, vagy kiválthatná a higiénés és távoltartási szabályok betartását. A tisztifőorvos azonban azt is mondja, a tesztek a fertőzőképesség megállapításában sem segítenek, csak a diagnózis felállításában. Vagyis, az operatív kommunikáció még mindig ott tart, hogy csak a tünetekkel rendelkező emberek tesztelésének van értelme.

Holott, annyit azért tudunk már a COVID-19-ről, hogy egyrészt, és szerencsére, az emberek nagy része tünetmentesen vészeli át a vírussal való találkozást, másrészt, és sajnos, a tünetmentes emberek is fertőzhetnek. Meg azt is tudjuk, hogy bár egyértelműen az idősebbek, illetve a súlyosabb alapbetegségekkel rendelkezők a legveszélyeztetettebbek, ezért őket alapjáraton érdemes izolálni, de nem kizárólag ők vannak veszélyben. Azon kívül pedig bármilyen járványtani modellt használunk is, abba időről időre bele kell tölteni tapasztalati adatokat, amire akkor sincs más mód, mint a tesztelés, ha annak magas a hibaszázaléka. Az alternatíva a tesztelés mellőzése, ami bizonyosan zéró információt ad.

Hogy valami itt nem stimmel, arra még az M1 „álhír-cáfolata” is akaratlanul utalt, mikor a nézők tudtára adta: Magyarország igenis sokat tesztel. Szóval akkor mégis fontos? Jelenleg a hazai adat 40 ezer körüli, ami impozánsnak is tűnhet, ha nem vetjük össze semmivel. De ha mondjuk a környezetünkben található, hasonló lakosságszámú országokat nézzük, akkor a helyzet úgy áll, hogy Csehországban körülbelül 140 ezer, Ausztriában 150 ezernél több koronavírus-tesztet végeztek már el.

Egy másfajta összevetést is kínálhat a kormányzati kommunikációval Legeza Örs fizikus saját története, amelyben azt írta le, hogyan került 48 éves létére kritikus állapotba a koronavírus következtében, mert napokon át a jellegzetes tünetek ellenére sem (!) sikerült elérnie, hogy tesztet végezzenek rajta.

Az viszont természetesen nem álhír a kormányzati médiában, hogy egy moszkvai székhelyű moldáv oligarcha hongkongi „agytrösztcége” szerint Magyarország a legbiztonságosabb európai országok közé tartozik a világon a koronavírus-helyzetet illetően. Ha ez így van, annak örülni kell – más kérdés, hogy a különböző országokban nagyságrendileg eltérő teszt elvégzése mellett ezt mire alapozva lehet kijelenteni –, azonban a cég által a táblázataihoz mellékelt „módszertan” inkább a vicc kategóriájába tartozik.

Szóval, ha biztonságosak vagyunk is, ezt innen pont nem lehet megtudni.

A majdhogynem bemondásra kihozott biztonságossági rangsort azonban a kormány központi lapja minden további megjegyzés nélkül a hazai válságkezelés megbízható fokmérőjeként tálalja.

A tisztifőorvos meg azt javasolja, „nézzünk körül Európában, milyen képeket látunk a külföldi kórházakról, amikor a folyosókon vannak az új koronavírusos betegek, és túlterhelődnek az érintett osztályok, nem jut a covidos betegek számára hely”. Ez azzal összefüggésben hangzott el, hogy megkezdődött a magyar egészségügyi ellátórendszer kapacitás-átcsoportosítása a járvány tetőzésére készülve.

A kapacitások átszervezése előre látható volt, ez elkerülhetetlen és helyes. Elvileg. A gyakorlat, hogy ez hogyan történik, más kérdés.

Az, hogy a folyamatos professzionális ápolást és gondozást igénylő idősek és tartós betegek egyik napról a másikra parancsszóra hazakerülnek a családjukhoz, érthetően megrázza az érintetteket. Vagy egyenesen lehetetlen helyzetbe hozza őket. A családok feltehetően nem tudják a szükséges szakápolásban részesíteni hozzátartozójukat – hiszen éppen ezért kellett az intézményi ellátás igénybe venniük. Azon kívül, a felnőtt családtagoknak a jelenlegi válsághelyzetben talán már nincs is munkájuk, így az otthoni gondozással, ápolással járó plusz anyagi terhet nehezen vagy sehogy nem bírják majd elviselni. Mások otthonról dolgoznak, közben digitálisan járatják iskolába a gyerekeket, így az állandó ápolási szükséglettel rendelkező hozzátartozót nincs módjuk a szükséges mértékben ellátni, miközben dolgoznak és a gyerekekre is vigyázniuk kell. Megint mások a jelen helyzetben sem tudnak otthonról dolgozni, így aztán nem tudnak egy családtagot otthon ápolni és munkába is menni egyidejűleg. Mindehhez jön a hirtelen helyváltoztatást elszenvedő beteg és idős embereket érő érzelmi megrázkódtatás.

Nehéz megítélni, a cinizmus vagy az információhiány mondatta a tisztifőorvossal, hogy ilyen esetekben a házi gondozás intézményeit vegyék igénybe az állampolgárok. Ezek a fontos szolgáltatások, és az ott dolgozók ugyanis válság nélkül is drámaian rossz helyzetben vannak. Ezen a téren egyértelműen Európa hátsó traktusához tartozunk. Az intézményi hálózatot még tovább terhelni: minimum kalandorság. Ráadásul e feladatok egy része önkormányzati hatáskörbe tartozik, amelyek persze nem kapnak ehhez több erőforrást, ellenkezőleg. És akkor azt a kérdést még nem is feszegettük, vajon a házi ápolást, gondozást végző szakembereknek jut-e majd hirtelenjében elég védőfelszelés a megnövekedett esetszám, tehát a fokozódó fertőzésveszély közepette.

Arról nem beszélve, hogy miután egy ország integetett ablak és erkély alól a nagyszülőknek húsvétkor, mert az időseket azzal védjük, ha zárva tartjuk az ajtajukat, most az ápolást igénylő idős és beteg hozzátartozókat összeköltöztetik a családdal. Ebben mi a logika?

További csavar, hogy a kórházból kikerülő betegekkel is hazakerülhet a koronavírus. Felvetődik a kérdés, mi folyhat azon a kórházi osztályon, ahonnan koronavírussal kerül haza a nem is ezzel kezelt állampolgár? Akit amúgy azért küldenek haza koronavírussal, hogy legyen hely a koronavírusos betegeknek. Mi folyik itt?

És ki a felelős azért, hogy a fertőzöttsége tudatában adnak ki beteget, hiszen a hvg.hu által megírt esetben a járványügyi hatóság értesítette a családot, azt követően, hogy a családtag már hazakerült hozzájuk. A hazatelepítési döntés ebben a formában tehát a járvány továbbterjesztésére volt alkalmas. Kivonul-e ezek után helyszínelésre Müller Cecília?

Még egy dologra rávilágít az, hogy tisztifőorvos a zsúfolt európai kórházakat emlegeti – azt most csak futólag említem, hogy országa válogatja, mert például Németország egyenesen átvesz betegeket másoktól. Szóval, a magyar állami média akként prezentálja a járványt, hogy a világból és Európából drámai képeket mutat, miközben nálunk az intézkedő operatív törzs, az összeülő akciócsoportok, az iráni egyetemisták kiutasítását bejelentő rendőr főtisztek és legelsősorban a repülőgépeket enkezével kipakoló, a kórházakban folyvást ellenőrzést tartó miniszterelnök látható. Nem készülnek hazai kórházi képek éles helyzetben, így a helyzet súlyossága csak valahol másutt, az országon kívül ölt formát – mifelénk viszont készültség van és erős kéz.

Az pedig mindenképpen értékes információ, hogy a tisztifőorvos szíves közléséből arra következtethetünk, Magyarországon az életben soha elő nem fordult még, hogy egyes betegeknek csak a kórházfolyóson jutott volna hely. Hát persze. Maradjunk annyiban, hogy valójában sajnos az ellátórendszernek is megvannak a maga alapbetegségei.

Mindazonáltal mindebből kirajzolódik a kormányzati stratégia a válságkezelés politikai forgatókönyvének alakítására.

Lakosságarányosan kevés a teszt, ezáltal az igazolt esetszám mindvégig viszonylag alacsony marad. A halálozási adatok belemoshatók lesznek az érintett alapbetegségek miatt amúgy magas hazai mortalitásba. A járvány végén bizonyosan többen lesznek az országban azok, akiknek – szerencsére – nem volt közvetlen koronavírus-élményük, nekik a kormány megpróbálhatja eladni, hogy az alacsony esetszámok a kormány átgondolt döntései eredményeként álltak elő. Az egészségügyi ellátórendszerrel sem lehet akkora baj, hiszen éppen ezek az alacsony számok bizonyítják: bírta a nyomást. Úgyhogy később se kell rá többet költeni, mint eddig. Ami rossz mégis történik, azért hibáztatni lehet az ellenzéket, az Európai Uniót, Soros Györgyöt, valamint – részben joggal – lehet hivatkozni arra is, hogy ez mégiscsak egy világjárvány, minden ország érintett, a baj nem itt keletkezett.

Ha csak valami olyan drámai robbanás nem következik be a megbetegedések számát illetően, amit épeszű ember nem kíván, akkor ez a kormányzati stratégia sikeres is lehet politikai értelemben.

A kormány számára így talán az a fő politikai veszély, hogy mi történik azokkal az emberekkel, akik a kórházi osztályok inkább kampányszerű, semmint észszerű kiürítése és az egyéb egészségügyi szolgáltatások takarékra állítása miatt nem jutnak ellátáshoz.

Az ország lakosságának sajnálatosan rossz általános egészségi állapota miatt ezek a fejlemények sokakat érintenek. Ezekről nagyon is lesz majd társadalmi, családi, egyéni élmény, nehéz lesz mindezeket álhírnek bélyegezni. Pedig ezt a tapasztalatot, s mindazt a megpróbáltatást, szenvedést, fizikai fájdalmat és pszichés megterhelést, ami vele jár, nagyon, de nagyon el kellene kerülni.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: álhír fake news járvány koronavírus Lakner Zoltán MTVA pandémia világjárvány

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés