Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. április 9. 11:13

Lakner Zoltán: Minden így működik


Hirdetés

Rejtvényekkel köti le a kormány a kényszerű kijárási korlátozás miatt otthon maradni kényszerülő állampolgárok szellemi energiáit. Egymást követik a gazdaságpolitikai proklamációk, amelyeknek pontos tartalmát, valódi értelmét napokig találgatják az újságírók, a vállalkozók és az állásukat sajnos joggal féltő munkavállalók.

A miniszterelnök hétfőn tett bejelentést a tizenharmadik havi nyugdíj „visszaépítéséről”, mégpedig oly módon, hogy „2021 februárjában a januári nyugdíjon felül a nyugdíjasok egy heti nyugdíjat fognak kapni, ez történik majd 2022-ben, 2023-ban és 2024-ben is”.

Azóta folyik a találgatás, miről is van szó: évente egy héttel több nyugdíjat kapnak-e a nyugdíjasok, elérve 2024-re a teljes plusz hónapot, vagy pedig a négy éven át folyósított egy heti extra nyugdíjból tulajdonképpen egy negyvenkilencedik havi nyugdíj jön majd ki négy év után?

A kormány erre a kiadásra 280 milliárd forintot szán, ami csak a minden évben kifizetett plusz egy heti nyugdíjra elég, de ez nem oszlatja el a kételyeket, mivel a számokkal van amúgy is gond elegendő.

Mindazonáltal Parragh László, a gazdaságpolitikai intézkedések egyik ötletadója – aki, tegyük hozzá, nem ért egyet a tizenharmadik havi nyugdíjjal – kedden azt nyilatkozta, ő úgy értelmezi, „amennyire én ezt kivonatolom”, hogy minden évben egy héttel több nyugdíja lesz az érintetteknek, és a negyedik évben meglesz az egy teljes hónap bónusz.

Ezen a ponton sajnos az értelmezés iránytűje összezavarodik. Ha ugyanis még Parragh László sem kap pontos felvilágosítást, és nyilvánosan találgatni kénytelen arról, amit a kormányfő bejelentett, akkor ki tudhatja, mi az intézkedés tartalma? E cikk írásakor, szerda délután, csak abban reménykedhetünk, hogy a megjelenés idejére valaki végre lábjegyzeteli a miniszterelnök szavait.

Ahogyan ez történt Palkovics László keddi bejelentésével, amit még aznap ő maga látott el magyarázattal. A jelenlegi helyzetben nem is számít rossznak, hogy két nekifutásból sikerült elmondani, milyen bértámogatási programban gondolkodik a kormány.

Annyit korábban is tudni lehetett, hogy a német és az osztrák modell környékén tájékozódik, de hazai körülményekre alkalmazza az ott honos „Kurzarbeit” módszerét. Ennek lényege, hogy gazdasági válság esetén a cégek nem elküldik a munkavállalókat, hanem a kieső termelés arányában csökkentik a munkaidejüket, és az emiatt elvesztett munkabérük egy részére az állam támogatást nyújt. Így jelentősen mérsékelik a munkavállalók jövedelemveszteségét, a munkahelyüket sem vesztik el, és a cégeknek is előnyös, hogy nem teszik utcára azokat a dolgozóikat, akiket évekig képeztek és treníroztak a munkakörükre – merthogy Németországban és Ausztriában van valódi vállalati szakképzés.

A magyar modell kapcsán jó fél napig nem volt világos, hogy az állam a megmaradó vagy a kieső munkabért támogatja majd, de aztán szerencsés fordulatként az innovációs miniszter egy esti interjúban megmagyarázta saját délelőtti bejelentését. Éspedig oly módon, hogy a kieső bér egy részét finanszírozza az állam, ami jó hír.

Más kérdés, hogy a modell kormányzati magyarítása alapján azok a cégek, amelyeknek ötven százalékot meghaladó a forgalomcsökkenésük, nem részesülhetnek ilyen támogatásban. Vagyis, a kormány hagyja utcára kerülni a dolgozóikat.

Emellett – a kijárási korlátozás idején – a kormány elvárja, hogy a bértámogatásban részesülő vállalatok dolgozói a termelésből kieső időben is menjenek be a munkahelyükre, és ott foglalják el magukat: takarítsanak, felújítsanak valamit, vagy képezzék magukat. A miniszter elképzelése szerint például a helyi iskolával együttműködve, digitálisan.

Hogy a digitális képzéshez miért kell otthonról elmenni, rejtély, ahogy az is, utánagondolt-e valaki a döntéshozók közül, hogy egy amúgy is digitálisan oktató iskola tanárainak van-e kapacitásuk még felnőttoktatást is folytatni. Igaz, a kormány most erősen támogatja a piaci alapú felnőttképzést, amiről Parragh László azt nyilatkozta, „több-kevesebb sikerrel, de működik”. Elég sok múlik most azon, hogy valójában mennyivel több ez a kevésnél.

A koncepció enyhén szólva nem látszik részletesen kidolgozottnak, ha most éppen ott tartunk, hogy az iparkamara elnöke szerint a szakácsoknak pékké kellene magukat átképezni, ily módon lereagálva a válság közepette átrendeződő munkaerő-piaci folyamatokat. Jelen helyzetben amúgy is csak digitális oktatásra van lehetőség: a morzsák helyett bitekből álló új kenyér kétségkívül erős bizonyítéka lenne a magyar gazdaságot a kormány szerint jellemző csúcstechnológiának.

Merthogy csúcstechnológia, az van, erre Palkovics László a tanú. Kész tényként utalt arra, hogy a hazai termelésben hetven százalékra rúg a high-tech termékek részaránya. Ezzel kapcsolatban a miniszter a néhány éve diadalmasan elüldözött Nemzetközi Valutaalap tanulmányára utalt, amely tanulmány attól még létezhet, hogy például én képtelen voltam megtalálni. Annál szembetűnőbb volt viszont, hogy tavaly év végén a teljes kormánypárti médiát bejárta a high-tech magyar gazdaságról szóló hír, amelyben szó volt erről a tanulmányról, mégpedig úgy, hogy egy könyv szerzője hivatkozott rá. E könyv szerzője pedig nem kisebb személyiség volt, mint Palkovics minisztériumának egyik államtitkára. Tehát a miniszter most egy olyan győzelmi jelentésre építi a gazdaságstratégiát, amit a saját minisztériuma ötlött ki néhány hónapja.

Mindez nem puszta szőrszálhasogatás, tényleg sok múlik azon, hogy a legfejlettebb technológia milyen mértékben van jelen Magyarországon. A német ipari óriások valóban csúcstechnológiát hoztak be az országba, de hogy ez mennyire szervesül a gazdaság és a társadalom egész életébe, az egy nagyon másik kérdés. Pusztán „bemondásra” nem lehet azt a várakozást alapozni, hogy a teljes oktatási rendszer után cakkumpakk a szakképzés is egyik pillanatról a másikra digitalizálódik.

Itt megint abba a problémába ütközünk, hogy nincs veszélyesebb, mint amikor a kormány összekeveri a saját propagandáját azokkal a tényleges folyamatokkal, amelyeket ő maga kozmetikázni igyekszik. A válság elleni küzdelemben persze fontos a pszichológiai tényező, az optimizmus és a bizalom. De azért a kommunikáció és a tényleges tapasztalat között van az a távolság, ami már inkább bénító. Azon kívül pedig egy odaképzelt kalapáccsal akkor sem lehet szöget beverni, ha erről kormányrendeletet adnak ki.

Sajnos ez igaz a járványhelyzetre is: büszkélkedhetünk, hogy az egymillió lakosra jutó fertőzöttek száma Európában nálunk a legalacsonyabb, de ha nem tesztelünk eleget, akkor nem is fogjuk tudni, mi a tényleges helyzet.

Egyelőre hasonló a helyzet a történelmi gazdaságvédelmi csomagtervvel is, amiről a kormányfő azt mondja, a GDP 18–20 százalékára rúghat, s eközben fontos hangsúlyozni, hogy a magyar kormány egyelőre nem ismerte el, hogy idén a nemzeti össztermék csökkenni fog.

Palkovics László nevesítette is az összeget, 9200 milliárd forintról beszélt, ami körülbelül tényleg az össztermékünk ötöde, csak éppen lehetetlen kideríteni, hogy jött ki ez a szám. A kormány által eddig bejelentett intézkedések jóindulattal elérik a 2000 milliárd forintot, és ebben már benne van, hogy az eddig is létező Országvédelmi Alapot (születési nevén: költségvetési tartalék) és a Foglalkoztatási Alapot egyszerűen átnevezték Járvány Elleni Védekezés Alappá, illetve Gazdaságvédelmi Alappá.

A Magyar Nemzeti Bank eddig bejelentett intézkedései 3000 milliárd fonti körüli összegre rúgnak, ezek döntően kötvénykibocsátások és hitelprogramok. Hovatovább, megéltük, hogy a pénzpiacok Matolcsy Györgyöt tartják a leghitelesebb magyar gazdasági vezetőnek, legalábbis az alapján, hogy míg a miniszterelnök nyugdíjjal kapcsolatos bejelentését a forint árfolyamgyengülése követte, addig Matolcsy sajtótájékoztatója ezt visszafordította.

Ettől azonban még nincs válasz arra a kérdésre, mi lesz azokkal az emberekkel, akik már elvesztették az állásukat, vagy hamarosan el fogják veszíteni. Rajtuk, akik itt és most jövedelem nélkül maradnak, nem segít a bértámogatási program, meg az, ha az állam támogatja az étterem-felújításokat és a Mészáros–Tiborcz-féle balatoni jachtkikötőt. Az elmúlt tíz év közbeszerzési bajnokainak nem kell szolidaritási adót fizetnie, a kormány füle botját sem mozgatja a javaslatra. Ellenkezőleg, most is zajlik a klientúra kitömése forint milliárdokkal.

Magyarországon nemhogy az átmeneti alapjövedelem, de még az álláskeresési járadék időtartamának és összegének felemelése sem került szóba. A kormány meg sem említi a minden családhoz eljutó családi pótlék felemelését.

Bár a családtámogatási programok folytatódnak, ezek munkaviszonyhoz kötődő ellátások, ráadásul a magasabb jövedelműeket kedvezményezik nagyobb mértékben. Parragh László megmondta a frankót: „annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, és most is megy tönkre, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni”.

Még esetleg az merülhetne fel megoldásként, hogy az állásukat elvesztők tiszteletére is világítsák ki a budapesti Puskás Stadiont, ahogy az egészségügyben dolgozóknak is fehér fényt sugároztak, miután a kormány 2010 óta ötször akkora összeget fordított stadionépítésre, mint amennyit most az egészségügyi dolgozók egyszeri bruttó 500 ezer forintos bérkiegészítésére szán a költségvetésből.

Az egészségügy kormányzati megbecsültségének mértékét jelzi az is, hogy a miniszterelnök hiperaktív kommunikációs stábjának a járványügyi veszélyhelyzet negyedik hetében jutott eszébe olyan imázsfilmeket készíteni, amelyekben a kormányfő egészségügyi intézményeket keres fel. A Korányi kórházban tett látogatása igazán kifejezően sikerült a képsorok tanúsága szerint: a háttérben hiányzó falicsempék és nem működő lift látható, miközben egyedül a miniszterelnök viseli a legmagasabb kategóriájú maszkot – nyilván otthon készítette – az orvosoknak ilyen nem jutott.

Orbán Viktor azonban lelkes: „Mikor baj van, megjavulunk. és minden működik.” Igen. Minden pontosan így működik.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: járvány koronavírus Lakner Zoltán Magyar Nemzeti Bank Matolcsy György Orbán Viktor Palkovics László pandémia Parragh László világjárvány
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés