Hirdetés
Túl a városon 2020. április 2. 09:45

Lakner Zoltán: Nem erre vannak felhatalmazva

Válságkezelésre kért felhatalmazást a kormány, az utólagos parlamenti jóváhagyást is kiiktatva, az erről szóló törvénnyel biankó csekket kikövetelve magának a képviselőktől.
Hirdetés
Hirdetés

Az egyik legfontosabb hivatkozás ezzel kapcsolatban az volt, hogy a parlament néhány hét múlva talán nem is lesz már határozatképes állapotban a járvány miatt, tehát bizonytalan, hogy a létfontosságú kormányrendeletek utólag egyáltalán jóváhagyathatók lennének-e.

Igaz, a kormány a felhatalmazási törvény elfogadása előtti napokban a hatályukat vesztő rendeleteinek mindegyikét meghosszabbította saját hatáskörében. Sőt, bevezetett egy igazán kardinális rendelkezést is, a kijárási korlátozást, megint csak felhatalmazási törvény nélkül.

Emellett, a kormánytöbbség a felhatalmazási törvénybe – helyesen – belefoglalta az Alkotmánybíróság online ülésezésének lehetőségét. Múlt héten egyébként az Európai Parlament is videós konferenciahívás útján ülésezett és távszavazással döntött. A parlament működőképességének fenntartása tehát technológiailag kivitelezhető, még egészségügyi veszélyhelyzetben is, ezen nem múlhat a kormány ellenőrzése.

Mindehhez képest a kormány, immár a felhatalmazási törvénnyel a zsebében, egy újabb sarkalatos salátatörvényre tett javaslattal lépett fel. Miközben állítólag minden figyelmet és energiát lekötnek az operatív törzs és az akciócsoportok ülésezései, a kormány éppen most látta elérkezettnek az időt, hogy alapítványi formába szervezzen át hat egyetemet, ingyenes ingatlanjuttatásban részesítse a Schmidt Mária vezette alapítványt – miután pár nappal korábban a katolikus egyház egyeteme kapott budapesti ingatlanokat az államtól – és megtiltsa a transznemű embereknek, hogy a nemváltásukat anyakönyveztethessék.

Sürgős járványügyi intézkedések mind, nem vitás.

Mindezeken felül, a kormány az új törvénnyel megteremti a fővárosi Liget-projekt mindenáron való befejezésének jogi feltételeit, valamint arról is intézkedik, hogy az állam és az önkormányzatok közös fenntartású színházainak felügyelőbizottságában az állam küldöttei legyenek többségben.

A magát büszkén populistának valló kormány ily módon írja felül az októberi önkormányzati választás eredményeit. Kétharmaddal eldönti, miről nem dönthet többé az önkormányzat. Merthogy, ezeket a módosításokat általános érvényű szabályként készül bevezetni a kormányoldal a járvány kellős közepén.

Volt egy ennél is aggasztóbb próbálkozás is, az önkormányzatok jogkörének szűkítésére tett kísérlet. A kormány egy már 2010 után elfogadott sarkalatos törvényt, a katasztrófavédelmi intézkedésekről szóló jogszabályt próbálta megváltoztatni úgy, hogy a polgármesterek veszélyhelyzeti döntéseit a megyei, illetve a fővárosi védelmi tanács elé utalta volna előzetes jóváhagyásra, öt napos határidővel.

A válság kellős közepén a kormány az egylépcsős helyi döntési folyamatot kétlépcsőssé alakította volna, és akár öt napos várakozásra ítélte volna az önkormányzatok járványügyi döntéseit.

Bár ez most, úgy tűnik, mégsem valósul meg – igaz, volt már, hogy a kormány átmenetileg ejtette valamelyik központosító vagy kisajátító törekvését, amihez később visszatért –, egy pillanatra mégis érdemes elidőzni annál, hogy egyáltalán az ötlet felvetésének mi lehetett a motivációja. Ami annyira gyenge motiváció azért nem lehetett, ha egy törvényjavaslatba is bekerült.

A centralizált döntésekre való törekvés még valahol érthető is egy olyan krízis esetén, amely, mint ahogyan a világ egészére kiterjed, egész Magyarországot érinti. Van azonban az a helyi szint, ahova már nem lát le a központ. Bár nyilván ellenőrizheti, mi történik ott, ahol a hatóság és az állampolgár találkozik, de a központi bürokrácia nem fogja tudni ezt pontról pontra kontrollálni, és nem is célszerű, hogy ezt tegye. Ez ugyanis olyan hatalmas kapacitást köt le, amire másutt volna szükség, s ez komolyan hátráltathatja magát a válságkezelést.

Mondom még világosabban. Tőlem a kormánypropaganda akár egyszemélyes akciófilmet is csinálhat a válságkezelésből a miniszterelnök főszereplésével, de nem szabadna a propagandát magával a válságkezeléssel összekeverni.

A propaganda és az ukáz nem interaktív műfajok.

A parancsolgatás és egzecíroztatás sem a kreatív energiákat, sem az információkat nem engedi áramolni. A működőképes helyi döntési szintek ellehetetlenítése csak nehezebbé teszi a válság kezelését és elviselését.

A központi apparátusnak, tetején a kormánnyal és a miniszterelnökkel, nem azért van szüksége a „lentről” érkező impulzusokra és információkra, mert ez valami különleges „jófejség”, hanem azért, mert csak így értesülhet arról, mi van az országban. Ha minden kommunikációs csatornát egyirányúvá tesznek, azzal értékes tudástól fosztják meg magukat. Akkor tényleg nem marad más, mint a központi üzenet körforgása, amikor az az információ áramlik felfelé a központba, amit előzőleg onnan küldtek le.

Hogy a kormány tulajdonképpen miért lépett vissza egy nap leforgása alatt a polgármesterek kezének megkötésétől, nehezen megmondható. Talán azért, hogy egy pillanatra engedékenynek és együttműködőnek tüntesse fel magát, miközben a törvény megmaradt részei továbbra is indokolhatatlan – és nem is különösebben megindokolt – lépéseket tartalmaznak.

De azért az iskolabezárás kapcsán láttuk három hete, hogy van itt jócskán valódi kapkodás is.

Jóhiszemű tippem, hogy egyszerűen kivitelezhetetlen lett volna egy-egy védelmi bizottság számára az önkormányzatok több száz, több ezer döntésének akár csak a láttamozása, pláne tüzetes vizsgálata öt napos határidővel. Miközben ugyanez az öt nap óriási időveszteség lett volna a védekezésben. Valaki egy ponton talán ki merte mondani az operatív akciókormány környékén, hogy ez még a kormánynak is ártana, mert lebénítaná a járványtól szorongatott országot.

Kevésbé jóindulatú megfejtésem, hogy Orbán, ismét, sokadszorra elmérte, hogy ne mondjam, benézte az európai reakciót, és nyilvánosan is, de főként informálisan olyan jelzéseket kapott, hogy már a felhatalmazási törvényt sem tolerálják azok a partnerek, akiknél a kasszakulcs van Európában.

Ettől még ez a szerdai intermezzo pontos lenyomata annak, hogy a kormány mennyire nem törekszik párbeszédre senkivel, csak a saját csatolt részeivel. Aminek súlyos következményei lesznek a jövő hétre ígért és gigantikusnak beharangozott gazdasági csomagterv esetében is. Márpedig intézekdésekre szükség is lesz, mert a magyar gazdaság minden melldöngetés ellenére az átlagosnál nagyobb veszteségeket szenved el európai összevetésben.

Az oktatás szétverésében az elmúlt évtizedekben már nagy érdemeket szerző Magyar Kereskedelmi és Iparkamara ezen a héten tette közzé a kormánynak tett javaslatait, és mivel a kormány maga fordult a kamarához, feltételezhetjük, hogy többről van szó, mint puszta véleményről.

Nem megelőlegezvén a jövő heti bejelentést, úgy látszik, hogy miközben a világban tendencia az azonnali és univerzális készpénzjuttatás az állásukat elvesztő embereknek, a hazai iparkamara munkáltatói járulékkedvezményekben és munkavállalói bércsökkentésben gondolkodik, miközben tömegesen rúgnak ki embereket, akiknek már nincs állásuk, amelyre vonatkozóan a munkaadójuk járulékcsökkentést könyvelhetne el.

Szóba se jön viszont, például, a családi pótlék emelése, csak egyszeri 10–15 ezer forintok kiszórása, és a munkanélküli ellátás feltételekhez kötött növelése. A legaggasztóbb azonban az a mondat, miszerint az oktatást és az egészségügyet „kiemelten kell kezelni, támogatni a jövőben is”. Ez az „is” igazi fájdalom, mert az, ami e téren a jelenben történik, a jövőben is nagyon kevés lesz.

A kormány úgy akarja a gyökeresen új helyzetet teremtő válságot kezelni, hogy semmin nem változtat abból, amit eddig csinált.

Nem hajlandó az uniós támogatások átcímkézésére sem, hogy ezzel félezer milliárd forintot beleforgathasson a védekezésbe és a válságkezelésbe. A kormány- és klientúra-érdekek alapján kidekázott pénzleosztás védelmezése érdekében inkább újabb kommunikációs hadjáratot indítanak az Európai Unió ellen, holott az nagyságrendekkel több pénzt tett hozzáférhetővé Magyarország számára, mint amennyibe az 150 ezer üzbég védőmaszk kerül.

Politikai elemzőként sosem fogok olyasmit írni, hogy a politizálást fel kellene függeszteni: a válsághoz való hozzáállás politikai aktus, értékrendek és döntések összefüggéséből következik az eredmény. Ebben a helyzetben azonban minden politikus értékét azon lehet lemérni, mivel járul hozzá a járvány és a gazdasági válság leküzdéséhez, és mire használja a felhatalmazását, amit kapott.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: járvány koronavírus Lakner Zoltán pandémia vélemény világjárvány