Hirdetés
Szegeden 2020. március 29. 09:30 Forrás: Szegedi Tükör

Egy szegedi kefés család, Győryék története a XX. század elejéről

Győry Gyula és Milis Mária 54 évig tartó, boldog házassága ma is erőt ad a leszármazottaknak. Életükről az unokájuk, Dr. Berecz Árpádné dr. Győry Margit írt a Szegedi Tükörnek.
Hirdetés
Hirdetés

Győry József 1837. július 10-én született Szegeden. A legfiatalabb gyermekként kefekötő tanoncnak adták a szülei. Felszabadulása után, vándorlásai során Grazba került, ahol remekelt szakmájában. Hazajövetele után nyolcéves katonai szolgálatot teljesített, részt vett a lombardiai háborúban, majd a königgrätzi csatában. Az 1866-os békeszerződés után a németektől végelbocsátásként 32 ezüsttallért és egy szabadságlevelet kapott Bismarck aláírásával, majd sok viszontagság után huszonnyolc katonatársával érkezett haza Szegedre.

Győry József 1870-ben önállósította magát mint kefekötő. 1871. május 15-én tartotta esküvőjét Mokrinban (Homokrév, falu a Vajdaságban – a szerk.) Bachmayer Alojziával. Fiuk, Győry Gyula 1872. március 10-én született Szegeden. Családi otthonukat romba döntötte az 1879-es árvíz. Felépítéséig Mokrinban laktak. 1880-ban Gyulát zsidó iskolába íratták – mivel azok téglából épültek, így nem dőltek össze –, mert a keresztény iskolák még nem nyíltak meg. Az első elemiben magyarul, németül és héberül tanultak. Önéletrajzában írja:

Győry József 1902-ben

„A héber nem volt kötelező, mégis tanultam írni-olvasni. Deits tanító tanítása mellett a legjobb tanuló voltam, és én voltam a szünetben a vigyázó. A harmadik osztály elvégzésekor a díszvizsgát mindig a nagyteremben tartották a négy elemi osztály együttes jelenlétében, díszes közönség előtt. A tanító felszólította az összes jelen lévő tanulót, hogy az általa most a táblára felírandó négy számtani feladatot, aki először elkészíti, álljon fel! A táblára felírt négy számtani feladat megoldásával én lettem a leghamarabb kész. A nagyközönség sugdosva kérdezte, ki ez a fiú? – és hallottam az általam még ismeretlen szót: gój.”

A negyedik elemit Kudricon (falu a Vajdaságban – a szerk.) végezte mint cseregyerek, a német nyelv elsajátítása érdekében. A csereév letelte után szülei gimnáziumba íratták. Kiválóan végezte tanulmányait. A gimnáziumban nagy hatással volt rá Czirbás tanár úr. A németet oktató tanár „azon csodálkozik, hogy nagyon sokan valamilyen hivatal elérését tűzik ki életcélul, holott az ipar és a kereskedelem terén sokkal nagyobb megélhetési lehetőségek vannak” – írja. Bár szülei a továbbtanulását szorgalmazták, kitartott elhatározása mellett, hogy „kefés” lesz. „Atyám tanácsára kereskedést tanultam, tekintettel arra, hogy az ipar a kereskedéssel van összekötve.” Így került Budára, a Krisztinavárosba, Willinger vas- és fűszerüzletébe. Három év után felszabadult, kereskedősegédi díszoklevéllel, egy ruhával, köves aranygyűrűvel és 20 koronás arannyal tért haza a tanonciskolából Szegedre. „Felszabadultam a kefekötő szakmában, és megkezdődött a nagy munka. Éjjelt és nappalt egybe téve dolgoztam. Se vasárnapom, se ünnepnapom nem volt” – írja.

Milis Mária és Győry Gyula a 30. házassági évfordulójukon 1927-ben

A Berlini körút 8. szám alól a Kálvária utca 26. szám alatt felépített, udvari épületbe költözik a család, mert körúti házukat lebontották, és helyére fokozatosan építették fel lakásukkal egy épülettömbben a kefegyár épületét. 1894-ben ismerte meg Milis Máriát, akinek apja, Milis Imre a Szegedi Faipari Szakosztály elnöke volt, és örült a szakmabeli házasságnak. Gyönyörű lánya azzal a feltétellel egyezett bele a házasságba, hogy előtte az érdeklődésének megfelelő kereskedői tanulmányokat elvégezhesse.

Győry Gyula 1897-ig „kefés” édesapjával dolgozott együtt, majd önállósította magát. 1897. november 21-én feleségül vette Milis Máriát. A kezdeti évek nagyon nehezek voltak. Győry Gyula egyedül dolgozó kisiparosként maga értékesítette készítményeit piacokon, vásárokon. Bejárta áruival a déli országrész összes falvát, városát. Útjaira felesége is gyakran elkísérte. Öt gyermekük született: 1899-ben Margit, 1901-ben Béla, 1903-ban József, 1906-ban Emil és 1907-ben Zoltán. Az öt gyermeket nevelő család a legszerényebben élt.

1914-re sikerült akkora tőkét összegyűjteniük, hogy munkásokat alkalmazzanak és megvásárolhassák az első gépet. Amikor Győry Gyula 1915-ben bevonult katonai szolgálatra, felesége irányította az üzemet, öt gyermeke nevelése mellett, 1918-ig. Ezalatt az üzem forgótőkéje a hadikölcsön és a felélés miatt elfogyott. A hazatérő családfő kezdhette elölről a határtalan munkát. Az üzem fejlődését az 1925-ben bekövetkező infláció akadályozta. Ekkor vette igénybe fiai segítségét, akik németországi gyárakban dolgoztak keféssegédként. A fiai által felvett hitelekkel, valamint felesége, lánya és fiai kétkezi segítségével ismét rendbe jött a termelés, de csak az 1929-es évben bekövetkező gazdasági válságig. Az adósságoktól csak 1935-re tudtak megszabadulni.

A gyár fokozatosan fejlődött az 1944–45-ös háborús időszakig. Az ország négy nagy kefegyára közül ez volt a legnyereségesebb, mert alacsony rezsivel dolgoztak és gyártási módszerei hatékonyak, a gépek állási ideje minimális volt. Olcsó termékeik, az ecsetek, a kefék, a meszelők kiváló minőségűek voltak, és mindenben kielégítették a piaci igényeket. A Győry Gyula és fiai kefegyár a háború után pár évvel már 150 munkással dolgozott.

Az 1949-es államosításkor adósság- és tartozásmentesen, áru- és készpénztőkével került a gyár az állam birtokába. Győry Gyulát feleségével együtt egy 39 négyzetméteres lakásban helyezték el. Megélhetésüket velük élő, özvegy lányuk papucshímzésből próbálta biztosítani. Az államosítás után nem sokkal a nagy munkabírású ember a kilátástalanság miatt összeroppant, és 79 évesen, 1951-ben meghalt. A gyár dolgozóinak, akik szerették és becsülték, megtiltották az új tulajdonosok a temetésen való részvételt. Felesége, ahogy gyermekei hívták: „Édesmama” 89 évet élt, 1963-ig. Sorsába belenyugodva mondta: „A Jóisten így akarta! Szépek voltak a munkában töltött évek!”

Családi felvétel Milis Mária és Győry Gyula 50. házassági évfordulón 1947-ben. A copfos lány Berecz Árpádné

Győry Gyula és Milis Mária 54 éven át éltek együtt boldog házasságban. Összekötötte őket a szeretet, a közös munka, amellyel meg akarták alapozni öt gyermekük jövőjét, és biztosítani a gyárban dolgozók megélhetését. Életvitelük példaképül szolgál és még ma is erőt ad leszármazottainak.

Győry Gyula és fia, Győry Emil önéletrajza és családi fotók alapján összeállította: Dr. Berecz Árpádné dr. Győry Margit.

Nyitóképünkön: a Győry szülők 1923-ban öt gyermekükkel. Álló sor balról: Béla, Zoltán és Margit, ülő sor balról: édesmama, Milis Mária, Emil (Berecz Árpádné édesapja), József és az édesapa, Győry Gyula

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: család helytörténet Szegedi Tükör