Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. március 26. 12:02

Lakner Zoltán: Nem létező problémák diadalmas megoldása

„Ezt a válságot Önök nélkül is meg fogjuk oldani” – mondta az ellenzéki képviselőknek a miniszterelnök, miután a parlamenti vitában világossá vált, hogy ők a felhatalmazási törvény ügyében a házszabálytól való eltérést nem fogják megszavazni.

Hirdetés

Ez azon ritka pillanatok egyike volt, amikor az ellenzéki szavazatok nemcsak demonstratív jelentőséggel bírtak, hanem tényleg számítottak (egy kicsit): ahhoz, hogy a kormánynak határozatlan időre szabad kezet adó törvény már most kedden átmehessen, négyötödös szavazataránnyal félre kellett volna tolni az eljárási korlátokat. Mivel az ellenzék erre nem volt hajlandó, csak jövő kedden születik meg a törvény.

Látszólag erről szólt a hétfői országgyűlési adok-kapok.

A kormánynak mindenképpen a parlament elé kellett vinnie a veszélyhelyzet elrendelése óta hozott rendeleteit jóváhagyásra, ez a szabály. Az is megmagyarázható, hogy a különleges jogrend fenntartására szintén igényt tart, bár arról azért már folyik vita a nyilvánosságban, hogy tulajdonképpen pontosan mi az, amit a már fennálló veszélyhelyzeti klauzulák révén ne tudna a kormány megtenni.

Ezen felül azonban a beterjesztett törvény a jövőre szóló felhatalmazást nem köti időhatárhoz. Továbbá a kormánypártiak belepakolták a jogszabályba a szabad sajtó működésének – konkrétan az okvetetlenkedő kérdések és kételyek megfogalmazásának – büntethetőségét.

Teljesen nyilvánvaló volt, hogy ezt az ellenzék nem fogadhatja el.

Ha elfogadja, akkor önmagát számolja fel egy olyan szabályozás érdekében, amire nincs szükség a válságkezeléshez.

Az ellenzék megakadályozni nem tudja a törvényt, hiszen a kormány kétharmados többséggel rendelkezik, csupán a szupergyors eljárást tudta a négyötödös szavazási körben meggátolni, és ezzel elhalasztania törvény elfogadását egy héttel.

Erre jött a miniszterelnöki tromf, hogy a kormány megoldja az ellenzék nélkül is.

És hát éppen ez a lényeg. Legalábbis a lényeg egyik fele. Vagyis annak az egyik fele, ami egyáltalán nem a lényeg.

A felhatalmazási törvény ilyetén megfogalmazásával a kormány kettős célt követett. Az egyik a provokáció volt, kiváltani az ellenzéki tiltakozást, a nem feliratú gomb megnyomását, hogy azt lehessen mondani: az ellenzékre nem lehet számítani, „a vírusnak drukkol”. A másik célja az volt a politikai vitában a kormánynak, hogy az ellenzék maradjon is ki a válságkezelésből. Orbánnak nem kell más csak „az ország 133 legbátrabb embere”, akik eszerint nem az egészségügyben vagy a szociális ellátásban dolgozók, hanem a kormánypárti képviselők. A kormány nem osztozik a válságkezelésen. Természetesen a kormány vállán van a felelősség terhe, de ki is akarta nyilvánítani, hogy az ellenzék nem a megoldás része, hanem valahol azon kívül található.

Ennyit arról, hogy lépjünk ki a komfortzónánkból.

Hiszen a kormány semmi egyebet nem játszott le, csak a szokásos hatalmi játszmát. Eleve, mindig nagyon gyanakodjunk, amikor politikusok arról beszélnek, hogy „ez nem a politikai viták ideje”, amint azt például a legendásan békülékeny Kocsis Máté frakcióvezető mondta a parlamenti jeleneteket megelőzően.

Tegyük hozzá, persze, hogy a válságkezelést, a járványügyi védekezést és a gazdasági helyreállítást másképpen értelmezik a különböző oldalak. Miközben senki nem drukkol a vírusnak. De egyszerűen mást tartanak megoldásnak. Nincs mit tenni, erről beszélni kell. Az nem rémhírterjesztés és nem hazaárulás, hogy eltérnek a vélemények. Azzal együtt is, hogy végül a kormánynak kell dönteni, mert arra tartja az ország. De a kormány nem kíváncsi kéretlen véleményekre: csakis ő szállítja a megoldást.

És akkor jön a második kérdés, hogy mi a megoldás? Pontosabban, hogy politikailag mi lesz megoldásként felmutatható.

Szeretném jó előre tisztázni, senkiről nem gondolom, hogy a vírusnak drukkolna, mindenki azt szeretné, hogy a járványnak minél kisebb emberveszteséggel és anyagi kárral, továbbá minél előbb vége legyen. De a végpontot, és az odáig vezető utat sokféleképpen próbálják majd értelmezni – azon egyszerű oknál fogva, hogy sokféleképpen lehet értelmezni.

Politikailag a kormány abban érdekelt – a járvány leküzdésén és a veszteségek minimalizálásán túl – hogy az a benyomás alakuljon ki, miszerint mindvégig ura volt a helyzetnek, mi több, az erőfeszítései kifejezetten siettették a küzdelem eredményes befejezését, s a kormánynak köszönhetően Magyarország másoknál kisebb megrázkódtatáson ment keresztül.

Ennek egyik első mozzanata, hogy az ellenzéket jó előre kilőjék a porondról.

Ide tartozik az is, hogy a parlamentet mint vitafórumot is kikapcsolják az áramkörből. A korlátlan idejű felhatalmazás egyik hivatkozása éppen az, hogy a parlament talán nem lesz olyan helyzetben, hogy döntéseket hozzon a járvány miatt. Ennek elkerüléséhez nyilván hozzájárulna, ha fertőzésgyanús képviselők a házi karantén helyett nem a Tisztelt Házba mennének, mint azt B. Nagy László tette. Igaz – és örömteli –, hogy a szegedi képviselő első tesztje negatívnak bizonyult, de amikor hétfőn és kedden részt vett az ülésen, ezt még nem tudhatta.

Felmerült továbbá az ötlet, hogy a képviselők éppenséggel online is szavazhatnának, és akkor például egy időhatáros felhatalmazás meghosszabbításáról is módjukban állna dönteni a későbbiekben, akkor is, ha súlyosbodik a helyzet.

Gulyás Gergely érve ezzel szemben az volt, hogy ezt az Alaptörvény nem teszi lehetővé, ami tisztesség ne essék szólván, tréfás megközelítés egy olyan kormánypárttól, amely ezen a héten kétharmaddal alkotmánybírót választott, jövő héten pedig kétharmaddal felhatalmazási törvényt fogad el.

Az Alaptörvényben az van, amit a Fidesz akar.

Ennél is meghökkentőbb Gulyás másik érve, miszerint „home office szavazásnál azt sem lehetne tudni, hogy a képviselőnél otthon ki nyomja a gombot”. Távol álljon tőlem annak firtatása, mi lehet otthon a képviselőknél, ha még az sem biztos, ki tenyerel rá éppen a digitális eszközeikre. De azért eggyel jobb érv lett volna arra hivatkozni, hogy a biztonságos – hekkelésmentes – adatközlési rendszer kiépítése időigényes. Mivelhogy a személyre szabott gombnyomási feltételek az ujjlenyomattól az arcfelismerésig egy közönséges felhasználónak is a rendelkezésére állnak ma már.

Csakhogy a miniszterelnökségi miniszter azt mégsem mondhatta, ami a valóság: nem akarják, hogy legyen most parlament. Megosztaná a figyelmet.

Kizárólag a kormány legyen a színen, akciócsoportostul, operatív törzsestül, és legfőképpen miniszterelnököstül.

Vegyünk csak egyetlen példát, a védőmaszkokét. Éppen egy hónapja kérdezték újságírók Gulyás Gergelyt – azóta és éppen ezért a kormány feltalálta a sajtó nélküli sajtótájékoztatót – arról, van-e elég védőmaszk. Akkor hangzott el először, hogy a büntetés-végrehajtási intézmények napi 25 ezres gyártási kapacitással dolgoznak, s mindenből van elég a védekezéshez. A tudósítások sajnos enyhén szólva nem erről számolnak be. Annak még egy hete sincs, hogy a miniszterelnök nem csupán kijelentette, „milliószám vannak maszkjaink”, de kereken kijelentette, hogy semmiből nincs hiány, mindenkinek van megfelelő védőfelszerelése az egészségügyben. Hétfőn aztán a kormányfő megígérte, hogy másnaptól jut mindenkinek megfelelő védőfelszerelés, hogy aztán harmadnap személyesen fogadja a repülőtéren a Kínából érkező szállítmányt.

Az nem ritkaság, hogy a kormányok a válságkezelés kezdetén lemaradnak az eseményektől, majd nagy erőfeszítésekkel igyekeznek azokat utolérni. Itt azonban merészebb az ambíció: Orbán személyesen oldja meg azt a problémát, amelyet napokkal korábban még ő maga tagadott. Tegnap még rémhírkeltés volt, hogy bármiből hiányt szenvednénk, ma már a kínai beszerzés a miniszterelnök haditervének diadala. A kormányfő ismét uralja a pillanatot.

Minél kevesebb az ezt kétségbe vonó megszólalás a nyilvánosságban, annál nagyobb a kormány sikere. Ezzel meg is van a kormány számára előnyös politikai megoldás. Ami azonban sajnos tényleg nem a lényeg.

Mert az igazi kérdés, hogy politikai kommunikációs mutatványokkal leküzdhető-e a járvány.

Lakner Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Gulyás Gergely járvány koronavírus Lakner Zoltán Orbán Viktor pandémia vélemény világjárvány