Hirdetés
Hirdetés
Színes 2020. március 19. 17:18

Mihalec Gábor: Vértezzük fel magunkat a krízisre!

A krízishelyzetekben lehetőség is rejlik – vallja Mihalec Gábor sándorfalvi pszichológus, pár- és családterapeuta. A veszélyek azonban ott leselkednek ránk a bezártság, a környezetünktől való elszigeteltség idején. A szakemberrel készített interjúnkból kiderül: ilyenkor a legfontosabb, hogy fokozottan odafigyeljünk egymásra.

Hirdetés

– Alig néhány napja volt a magyar embereknek arra, hogy tudatára ébredjenek: a megszokott szociális viszonyaink teljesen átalakulnak, és még azt sem tudjuk pontosan, meddig tart ez a helyzet. Meg lehetett volna előzni ezt a sokkszerű szembesülést, egyáltalán fel lehet lelkileg készülni egy ilyen szituációra?

– Nehéz megelőzni valamit, amivel még sosem találkoztunk. A lelkileg-érzelmileg egészséges, érett személyiség azonban rendelkezik egyfajta pszichés megküzdő képességgel – rezilienciának is szokták hívni –, amely segíti az ismeretlen, új helyzetekkel való sikeres megküzdésben. Erre a képességünkre, amely múltban talán már nagyon sokszor megsegített minket váratlan helyzetekben, most is számíthatunk.

– Tapasztalatai szerint milyen lelki alkatú emberek viselik nehezen és kik könnyebben az ilyen kiélezett helyzeteket?

– Kicsit hasonlítható ez a gazdaság világához. Akinek vannak tartalékai, aki eddig is tudatosan, fegyelmezetten kezelte az erőforrásait, az most is könnyebben fog szembenézni a megváltozott valósággal. Aki azonban eddig is egyik napról a másikra élt, esetleg adósságok terhelik, annak sokkal nehezebb a megnövekedett terhelés és csökkent bevétel okozta feszültséggel megbirkóznia. Ugyanígy, aki eddig is odafigyelt a mentális, kapcsolati, spirituális és pszichés egészségére, az képezett annyi tartalékot magának, hogy jól átvészelje a krízist.

– Fel kell készülnünk arra, hogy egy ideig személyesen nem találkozhatunk a szeretteinkkel, nem látogathatjuk kedvenc kávézóinkat, éttermeinket, néhány szabadban űzhető egyéni sporttól eltekintve a szabadidős tevékenységeink jelentős részét is fel kell függesztenünk. Épp az fog hiányozni az életünkből, ami oldotta a stresszt, ugyanakkor a folyamatos bezártság feszültséget generál. Mit javasol, hogyan védekezzünk ebben a helyzetben?

„Próbáljunk értelmet találni a létezésünknek ebben a megváltozott helyzetben is” (fotók: Tor Tjeransen)

– A válság hatása kettős lesz: egyfelől az összezártság felszínre fog hozni olyan konfliktusokat, amelyek megoldásától eddig kitértünk, másfelől pedig azok a külső erőforrások, amelyek segítettek a kapcsolat stressz feldolgozásában – edzőterem, beülni egy kávézóba a barátokkal, gyülekezet, és a többi – átmenetileg kiesnek. Ez a kétszeresére erősíti a kapcsolati terhelést.

A jó hír azonban az, hogy a krízisben lehetőség is rejlik. A családterápia egyik alaptézise, hogy krízishelyzetben egy család olyan ugrásszerű fejlődésre képes, amely nyugalmi időben éveket venne igénybe. Ha kellően odafigyelünk magunkra és egymásra, megtanulhatunk hatékonyabban beszélgetni egymással – például vádak helyett a vágyakról beszélni –, érettebben kezelni a konfliktusainkat: a másik hibáztatása helyett elismerni a saját hozzájárulásunkat a probléma kialakulásában, ugyanannak a csontnak a továbbrágása helyett kreatív új megoldások kipróbálása.

– A legszűkebb családunk tagjaira most több időnk lesz, de kialakulhatnak konfliktusok ebben a közegben is, hiszen ilyenkor mindenki feszült. Párterápiával foglalkozik, számtalanszor szembesült ilyen szituációkkal. Mit javasol, hogyan oldhatjuk meg legkönnyebben az ilyen helyzeteket?

– A tapasztalat sajnos azt igazolja, hogy az összezártság felhalmozza a problémákat. Ezt minden évben megtapasztalom, amikor nyaralás és karácsony után sokkal több pár kér időpontot párterápiára mint az év többi időszakában. Ezt mutatják a kínai tapasztalatok is, ahol a vesztegzár enyhülése után az emberek tömegesen árasztották el a hivatalokat, hogy benyújtsák a válási keresetüket. Vértezzük fel magunkat a krízisre! Ne csak lisztből, cukorból spájzoljunk be – bár nem értem, hogy amikor az immunrendszerünknek a csúcson kellene lennie, miért pont ezeket a köztudottan immunrendszer-gyengítő dolgokat halmozzák fel az emberek –, hanem kapcsolati készségekből is. A krízis lehet a tanulás ideje is. Ehhez a tanuláshoz jómagam is szeretnék hozzájárulni. Az országos veszélyhelyzet feloldásáig minden este 21 órakor a Facebook-oldalamon élő eseményt tartok, amelyben a pároknak konfliktuskezelési, feszültségcsökkentési és kommunikációs módszereket tanítok, valamint élőben válaszolok a kérdéseikre, hogy minél kevesebb kapcsolati kárral éljék túl a bezártság napjai. A visszajelzés pedig minden várakozásomat meghaladja. Minden este több mint 400-an követik élőben a bejelentkezésemet, a felvételt pedig több mint tízezren nézik meg.

– A mostani helyzetben a perspektívák hiánya, az általános bizonytalanság a legfőbb ellenségünk. Milyen kapaszkodóink vannak ilyen helyzetekben?

– Fontos, hogy ne engedjük szétesni a napjainkat. A külső fegyelmező tényezők lazulása (munkahely, iskola, buszmenetrend, stb.) arra csábít bennünket, hogy otthonkásra vegyük a mindennapjainkat, és így a nap végén azt vesszük észre, hogy semmit sem tudtunk elvégezni. A másik dolog, hogy próbáljunk értelmet találni a létezésünknek ebben a megváltozott helyzetben is. Mivel tudjuk szolgálni a szélesebb közösséget? Mit tudnánk tenni másokért? Hogyan tudjuk a válságban felfedezni a lehetőséget?

Engem például ez vezetett az esténként Pár-percek megszervezésében. Mivel a vírusokhoz nem értek, gyógyítani nem tudok, szerettem volna a saját eszközeimmel hozzájárulni a válság megoldásához. Így vállaltam fel, hogy minden estémet feláldozom a párok, családok megsegítésére. Ez pedig a családomnak is sokat nyújt. A feleségem és a lányom is aktívan részt vesznek a közvetítésben – kamera, fények beállítása, kommentek kezelése – és ez családként is még jobban összekovácsol minket.

Mihalec Gábor Kölnben született 1974-ben. Házas, két gyermek édesapja. Többek között a Károli Gáspár Református Egyetem HTK doktori iskolájába járt. Kutatási területe: „A lelkigondozás és a pszichoterápia határkérdései a házassági tanácsadásban.” Az Adventista Teológiai Főiskolán Hitoktató-lelkész végzettséget szerzett, a hetednapi adventisták családszolgálatának vezetője. Sándorfalván él, de szerte a világban tartott már párkapcsolati előadásokat – ezt a Szeged melletti kisvárosban is megteszi.

– Hogy tapasztalja, a szakmájának most milyen kihívásokkal kell szembe néznie? Sokan keresik önöket a koronavírus megjelenése és terjedése óta?

– A párterápiás és egyáltalán minden személyes találkozáson alapuló hivatásnak újra kell gondolnia a „személyesség” fogalmát. Mivel most nem találkozhatunk a klienseinkkel, viszont a szükségletek megnövekedtek, jártasságot kell szereznünk az online térben történő segítésben. Jómagam is most itthonról támogatom a párterápiát igénylő párokat messengeren és Facetime-on keresztül.

– Mit gondol, sokat fog változni a gondolkodásunk, miután túljutottunk a járványon? Másként értékeljük majd a személyes kapcsolataink jelentőségét?

– Biztosan lesznek sokan, akik ezentúl több időt töltenek el a szeretteikkel, mert megtanulták a kapcsolatok értékét és eszközöket tanultak a kapcsolatok sikeres működtetéséhez. És bizonyára lesznek olyanok is, akik ugyanott folytatják, ahol a válság előtt abbahagyták. Hogy ki melyik csoportba fog tartozni, nos ez lelki igényesség kérdése.

Szincsok György

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: járvány koronavírus Mihalec Gábor pandémia párkapcsolat világjárvány