Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. február 28. 12:08

Ceglédi Zoltán: Ellenzéki felelősség, felelős ellenzékiség

Bárcsak annak idején lett volna, aki az ellenzéki Orbán Viktort „helyén tartja”! Az elmúlt tíz év a legjobb érv arra, miért nem fogadom el, hogy „mindegy mindegy, csak kerüljünk kormányra”. Abból lesz ez.

Hirdetés
Hirdetés

„A keleti politika nem tűri az önállóságot, nem tűri a függetlenséget, és nem tűri a szabadságot. Felszámolja az emberek független életét védő védvonalakat. Vagyontalanná tesz, elszegényít, kiszolgáltatottá vetkőztet, ha kell, megfélemlít. A hatalomtól függő élet láncába fűz. Mióta a Kelet betette a lábát Magyarországra, a magunkfajta szabadságszerető magyarok mindig ugyanazt akarták; szabadulni sorvasztó öleléséből, és elzavarni hazai helytartóikat. A keleti önkény világa helyett megalkotni a magunk szabad magyar világát, kiszakadni a hatalomtól függő élet láncolatából, visszaszerezni, újrateremteni az önálló és független polgári élet garanciáit; tisztességes munkát, tulajdont, szabad vállalkozást és védelmet nyújtó jogrendet. Mindig is ez volt a kívánságunk. Nyugati demokráciát akartunk, amely a keresztény kultúrára, a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméjére épül. Mindig is harcoltunk az áldemokrácia ellen, ahol az élet rendjét az emberek helyett a hatalom szabja meg, a hatalom önkénye működteti, ha érdekei úgy kívánják, hazugsággal, csalással, maffiapolitikával, ha kell, erőszakkal is.”

A minapi, katonabácsis-tenyérfoltos-liberálisozó miniszterelnöki évértékelő után vettem elő ezt a szöveget. Ugyanaz az előadó, Orbán Viktor, csak épp korábban, 2007 őszén mondta a fentieket. Elnézést a vulgárpszichológiáért, de sajnos muszáj meghivatkozni a közhelyes közös tudást: bizony előfordul, hogy azzá leszel, ami ellen korábban küzdöttél. Gyerekkori traumák, terhelt szocializációk áldozatai művelik azt felnőve a gyengébbekkel, amit korábban, még erőtlen elszenvedőként tapasztaltak. Rossz példa, de példa. Ha nem ismer más eszközt, ehhez nyúl.

Orbán Viktor alapélménye a roskadozó állampárti berendezkedés, aminek egyre táguló résein közlekedik a demokratikus ellenzék. A Magyar Szocialista Munkáspárt és csatolt részeinek fogyatkozó erejű, de kétségkívül antidemokratikus tevékenysége, amivel a sajtószabadság, a szabad választások, a piacgazdaság, az egyéni boldogulás és az önkéntes közösségválasztás ellen küzdenek. A fiatal, liberális Orbán Viktor tragédiája, hogy részletesen csak egy elnyomó autoriter rezsim működését ismerhette meg, az orosz helytartó hónaljában – nem említve azt a pár hónapot, amikor Soros György jóvoltából és pénzén Oxfordban tanulmányozta a liberalizmust. Ez is közhely, de ennek is helye van itt.

A mai önkényúr Orbán Viktor reflexei egyre nyilvánvalóbban a rendszerváltás előtti időszak mintáit mutatják; természetesen a friss orosz metódussal felcsapva. Sérthetetlensége, viszonya az igazságszolgáltatáshoz és általában a hatalmi ágak elválasztásához, a katonai karéj kirendelése, énképe és propagandája mérföldekre van egy uniós ország vezetőjétől, és egyre közelebb egy EU-n kívüli, szomorú magányban rikoltozó, lábon eladott kis banánköztársaság vezetőjéhez.

Ennek kapcsán azonban a legfontosabb kérésem Orbán Viktor ellenfeleihez, helyesebben: alternatívájához szól. A Fidesz-kormány esetében ugyanis az prognosztizálható, hogy hol lesz a vége – mint a lufi, úgy fog járni. Leereszt vagy kipukkad. Magyarként mindkettő sokkot okoz majd; vagy ezért, mert irtó sokáig tart, vagy mert ijesztő lesz, ahogy hirtelenségében megszűnik.

No, de ami utána jön, az a nem mindegy. Amikor a mai ellenzékből, annak egy részéből, esetleg ma még nem, vagy nem erről ismert szereplőkből az ország irányítói lesznek. Az ő programjuk (mert igen, az emberek olvasnak programot), az ő víziójuk (ami nem egy választástechnikai blöff), az ő következetes szakmai és politikai felkészülésük dönti el, hogy ekkor mi fog történni, milyen országban élünk. Egy sikeres, boldog és igazságos Magyarország pedig egészen biztosan nem a Fidesz módszereinek folytatását igényli. Aki csak azt számolgatja, miként és mennyit vihet haza abból, amit ma a Fidesz dézsmál, az ne kerüljön hatalomra. Akit ma ugyanúgy zavar az ellenvélemény, mint a Fideszt, aki ma pont ugyanúgy el akarja hallgattatni mindazokat, akik nem vele értenek egyet, az ne kerüljön hatalomra. Kiváló lakmusza mindennek az ellenzéki önkormányzatok működése: ahol szabadság van, jólét van, fejlődés és törődés van, ott jogcímet igazolnak a magasabb szintű döntésekhez is. Ahol viszont már a másik tépkedése és a frissen fellelt források önfeledt csapolása folyik, ott csupán névtáblát cseréltek, nem politikát.

Aki nem szól rá a saját szavazóira, hangosan, hogy demokraták nem cigányoznak, az Orbán politikáját folytatja. Aki képtelen szembeszavazni Orbán „börtönbizniszt” hazudó kampányával, az ne dobálgassa, hogy #köztársaságpártiak meg #összefogás, mivel épp Orbánnal fog össze a köztársaság ellen.

Ahhoz, hogy 2022-ben bármelyik párt megérdemelje a szavazatunkat, tudnunk kell, pontosan, hogy mit akart tenni kormányon. Igen, oktatással, egészségüggyel, adókkal, energiapolitikával, nemzetközi kapcsolatokkal, sajtóval. És nem csak a megúszós részt, hogy lesz több CT, meg nagyobb szabadsága a pedagógusoknak, meg nyugatra fordulunk. Hanem azt is, hogy mitől lesz több pénz az egészségügyben, miből finanszírozzuk a felsőoktatást, mi történik a köztévével, meg általában az állami kommunikációs- és reklámköltésekkel. Tudnunk kell, pontosan hogyan fognak kormányozni – mert aki azt üvölti, hogy MINDEGYCSAKNEAZORBÁN, annak nem a fideszes kormányzással van baja (hisz most mondta, hogy mindegy), hanem azzal, hogy nem az ő csapata végzett az élen. Annak jó ez is, csak az övéi csinálják.

És mindemellé pedig kell egy általános politikai hitvallás. Ha visszanézünk a 2007-es Orbánra, meglepődve tapasztaljuk, mennyire vállalható mondatai voltak a fentiek. Szeretnénk így élni. Az, ami aztán vele történt, aki és ami belőle lett, az alig két évvel később kezdődő kormányzása mennyire más irányt vett, bizony pedig felelőssége minden fideszesnek. Amiért hagyta, amiért nem követelte ki, hogy maradjon az ellenzékben meghirdetett csapáson.

Na, hát ezért szólok én is, ha a mai ellenzék csámborog meg mellébeszél. Lehet rám haragudni, simán. Csak közben gondoljanak arra, milyen jó lett volna, ha a 2010 előtti ellenzéki nyilvánosság a nyugati, polgári, szabad politikai mellett tartja Orbánt.

Ceglédi Zoltán

Mi ez a cikk itt megint Cegléditől?

Két ismert szerző, politikai elemző csatlakozott  hozzánk: Lakner Zoltán és Ceglédi Zoltán kifejezetten a szeged.hu-ra írt publicisztikái mostantól minden héten csütörtökön és pénteken olvashatók az oldalon. Sőt, havonta egyszer a Szegedi Tükörben is megjelennek majd az írásaik – Laknernek már meg is jelent ott is az első írása.

Ez itt az első cikk Cegléditől a szeged.hu-n, ez meg a második, Laknernek itt az első, ez a második, és itt olvasható a harmadik írása– ez így megy majd tovább hétről hétre.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Ceglédi Zoltán ellenzék ellenzéki összefogás Orbán Viktor vélemény