Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Szegeden
  • Pálházi Ernő: Golyószórók meredtek rám, amelyek követtek, ahogy elhaladtam előttük
Szegeden 2020. február 23. 14:53 Forrás: Szegedi Tükör

Pálházi Ernő: Golyószórók meredtek rám, amelyek követtek, ahogy elhaladtam előttük

Szeged első szabad rádiójának alapítója vasárnap ünnepelte 90. születésnapját. Pálházi Ernő mesélt a családjáról, a háborúról, a forradalmi rádióról a Szegedi Tükörnek.

Hirdetés
Hirdetés

– Édesapám sok helyen szolgált vasúti főtisztként. Oda ment, ahová helyezték, a család pedig mindig követte – mesélte Pálházi Ernő, aki 1930. február 16-án született, Orosházán. Itt végezte az elemi iskolát. Majd a család az apa után költözött Sepsiszentgyörgyre, később Nagyváradra. – Itt ért bennünket a második világháború. Közel járt a front, hallani lehetett a tüzérség ágyúit. Nekünk azt javasolták, meneküljünk, mert nem az oroszok, hanem a románok jönnek, akik felkoncolják az anyaországi magyarokat. Vonatra ültünk. A szerelvény kétszer kapott légitámadást, ilyenkor mindenki leszállt a vonatról, és elbújt a sínek melletti kukoricásban. Jászszentlászlón kötöttünk ki. Ott értek bennünket az oroszok, akik lelövöldözték az udvarunkban a kakasokat, amelyeket édesanyámnak kellett megfőznie. Én vittem ki a pörköltet a tőlünk három kilométerre lévő frontra. Az úton golyószórók meredtek rám az állásokból, amelyek követtek, ahogy elhaladtam előttük. Hogy féltem-e? Nem, mert addigra már annyi bombázást átéltem. „Igyi szjudá!” (Gyere ide!) – kiabálták az oroszok, akik bort itattak velem, „Davaj pitty, davaj pitty!” (Igyál!), hajtogatták. Katonadalokat énekelve mentem haza sötétedéskor. Anyám csak annyit mondott, feküdjek le, aludjam ki magam – idézte fel Pálházi Ernő.

– A háború után apámat előbb Lakitelekre, majd Makóra és Szegedre helyezték. Kecskemétre jelentkeztem műszaki főiskolára, de nem vettek fel, így pályamunkásként dolgoztam, síneket krampácsoltam. Később a budapesti közlekedési egyetemen szereztem diplomát. A családunk az ötvenes években telepedett le Szegeden. Apám a MÁV-igazgatóságon dolgozott, onnan ment nyugdíjba. Én is ott dolgoztam, amikor kitört a forradalom. Brandenburg Beatrixszal és Molnár Tiborral hoztuk létre a MÁV-igazgatóság Tisza Lajos körúti épületében Szeged első szabad rádióját, a Széchenyi rádiót, amely tizenegy napig működött. A rádiót nemcsak az országban, de Kassán és Bécsben is lehetett fogni – mondta Pálházi Ernő.

Ebéd a háborúban

Nagyváradon mindenki pánikszerűen menekült az óvóhelyekre, amikor megszólaltak a légiriadót jelző szirénák. A katonák házról házra járva hajtották ki azokat, akik még otthon voltak. Nálunk egyszer azt látták, hogy anyám ebédet főz. Elkezdtek üvölteni, hogy azonnal hagyjuk el a házat, mire anyám közölte: még nem sült meg a csirke. „Ezek nem bátrak, hanem bolondok” – mondták a katonák, és továbbálltak.

A forradalom leverése után a MÁV-igazgatóságon elfogyott a levegő Pálházi Ernő körül, végül elbocsátották. A rádióadó készülékeit megsemmisítették, csak egy rádiócsövet sikerült belőle megmentenie az utókornak.

Pálházi Ernőt a szegedi repülőtér vezetője, Kovács Zsigmond vette fel rádiós forgalomirányítónak. – A munka mellett tanultam is. Nagyon megszerettem a repülésmeteorológiát. Pestről jött le vizsgáztatni egy hírhedten szigorú tanár, akit csak „hóhérként” emlegettek. Három órán át vizsgáztatott, de nem tudott megfogni, pedig mindent elkövetett.

Pálházi Ernő, aki a jóságot és az elhivatottságot tartja a legfontosabbnak az életben, hatvanhárom évig élt boldog házasságban a feleségével; elvesztését máig nem tudta kiheverni.

Szeged nevében Farkas Katalin, a humán közszolgáltatási iroda munkatársa köszöntötte a kilencvenéves Pálházi Ernőt.

Szabó C. Szilárd

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: nyugdíjas Szegedi Tükör szépkorú