Hirdetés
Túl a városon 2020. február 23. 10:52 Forrás: Szegedi Tükör

Olvasói levél: A jó politika a békét szolgálja


Hirdetés

Írásom címének forrása Ferenc pápától ered. Hazánkban mégis hadilábon állnak politikusaink a jó politikával, ezáltal a béke szolgálatával. Kormányunk ugyanis állandó hadban áll, csak azt tudnám, hogy kivel és miért. Azt persze tudom, hogy Brüsszellel, magával az Európai Unióval, az ellenzékkel, Sorossal, és így tovább – nem tudnak dűlőre jutni. De milyen igazi okból (kitaláció az van rengeteg...) kellenek ezek a csaták, és miért nem hajlik a kormány a békés (kompromisszumon nyugvó) együttműködésre. Persze a nagyhangú „műfelháborodások” – hogy finom legyek – sokszor hatásosabbak, de uram bocsá’, nem ellenségekről, hanem más véleményen lévő emberekről van szó (az okos enged, a szamár szenved). Valamennyien hazánk fiai és lányai vagyunk!

Barba non facit philosophum, azaz a szakáll még nem tesz filozófussá, a kor még nem jelent bölcsességet. E gondolatban rejlő igazságot inkább arra való utalásként használom, amellyel egyúttal kifejezem Szájer József EP-i képviselőnek (Fidesz) a nemtetszésemet a Magyar Nemzetben megjelent Ünnep ideológiák ködfüggönyében című írásával kapcsolatosan. Bár koromnál fogva akár térdig érő szakállam is lehetne, de egy pillanatra se jutott eszembe, hogy a szerzőnél okosabbnak, bölcsebbnek képzeljem magam. Csupán azt a jogomat gyakorlom az alábbiakban, ami bárkit is megillet. (Hazánkban ugyan ez nem teljesen van így, mert a szerencsésebbek írhatnak bármit, míg az igazság nem mindig tetszik a regnáló hatalom egyes vezetőinek.)

Szájer József fent említett írása aktuális időben, a magyar korszakváltás harmincéves évfordulójához, az elmúlt három évtized eseményeihez kapcsolódott, aminek mondanivalójával kevésbé értek egyet. És bizonyára sokan mások is – ahogyan tapasztalom – vitatkoznának a leírtakkal.

Az írás tételes bírálatától eltekintenék, inkább megpróbálom összefoglalni, csokorba szedni azokat az eseményeket, történéseket, amik engem igazolnak.

Magyarországon sok helyütt elegük lett már az embereknek a kormány agresszív, csörtető és központosító politikájából, a médiák sűrűn előforduló hazudozásaiból. Pedig hát kölcsönös tiszteletadással, őszinte együttműködési szándékkal többre vihetnénk. De nem, mert az erő nem alkuszik (értsd: nem ismer kompromisszumot), így aztán nem marad más, csak az erőpolitika, az ellenzéki (Orbán már ellenségnek is titulálta) oldal pedig küzd, mást úgysem tehet. Azért sem tehet, mert Magyarországon (bár van parlamenti épület) parlamentarizmus nincs! Csak az valósulhat meg (mellőzve az ellenzéki javaslatok), amit a hatalom elképzel és akar. Persze megvan az oka a Fidesz agresszivitásának is, mert egyre többször érzik, ők is legyőzhetők. Nem hiába szaporodnak a repedések Orbán rendszerén, amit aztán erőszakosabban kívánnak kompenzálni. Szerintem és mások szerint is szaporodó gyakorisággal – sikertelenül.

Ne feledjük, kormányunk tettei által emberek milliói sérülnek, válnak kiszolgáltatottakká, családokat, barátokat ugrasztanak egymásnak. Így aztán sokszor csúcsra jár az egymás iránti – kormány vezényelte – gyűlölet-, valamint hazugságáradat.

Miniszterelnökünk közlése szerint hazánkban sajtó- és szólásszabadság van, és nincs cenzúra. Máris mondanám: ezért aztán nincs szükség cenzúrahivatalra sem. Konkrétan a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsára gondolok, amely tejhatalommal rendelkezik az ország teljes médiája fölött (tagjai csak fideszesek).

Még hogy nincs cenzúra! Nézzenek már széjjel, akár Szegeden is, hiszen az ország egyik legrégebbi újságja (Délmagyarország – 1910) már vagy egy éve abszolút nem fogad olvasói visszajelzést, különösen nem olvasói írásokat.

És mit csinál a Magyar Televízió? Azt sem vette észre, hogy nem is olyan régen volt egy önkormányzati választás, amikor is kiderült: a magyar emberek jelentős része már nem kér a hazug propagandából. Persze az MTVA nincs egyedül: bizonyos intézmények (ügyészség, Állami Számvevőszék, adóhivatal, választási bizottság etc.) változatlanul a kormánypárti akarat feltétel nélküli támogatói. Sorolhatnám mindazon intézményeket, amelyeknek fékként, ellensúlyként kellene viselkedniük, ezzel szemben csaknem tíz éve kiszolgálói a hatalomnak.

Tisztelt Olvasóink!

Szerkesztőségünk fenntartja a jogot arra, hogy az észrevételeket, olvasói leveleket rövidítve, szerkesztett formában adja közre.

A Talmud szerint ha egy embert megmentesz, az egész világot mented meg. Nosza – jött az ötlet –, a hatalom gyermekei siettek egyet maguk közül megmenteni, azt remélve, ha az államfő többet vihet haza (az eddigi keresetének dupláját, több mint hárommilliót), akkor mindenki jobban járhat.

Áder János biztosan jobban is járt.

Sorolhatnám tovább azokat az okokat, hogy miért ostorozzák Brüsszelben és egyre több helyen a világban a magyar kormány tagjainak ténykedését, de nem sok értelmét látnám az eddig leírtak alapján. Harminc évvel ezelőtt még huszonévesek voltak a mai vezetőink, ezáltal (épphogy kikerültek az iskolapadból) még igazi és tisztességes munkát sem végeztek. De benn a parlamentben hirtelen minden politikus fene okosnak képzelte magát. Osztották is az észt! Látjuk, naponta tapasztaljuk, hová is jutott dicső országunk. Néhányan hirtelen úgy lettek milliomosok, milliárdosok, hogy nem szakadtak meg az erőlködésben.

És akkor Szájer József azt írja, „Egy olyan világban, amelyből kivész az igazság, a másik ember tisztelete, a méltóság, a lojalitás, a hűség, ott a szabadság sem tud fennmaradni.” Már bocsánat, de az iménti felsorolás hibáit a Fidesz viselt dolgai idézték elő. Akkor meg miért az a nagy siránkozás? „Bennünk különös érzékenység van ezért a szabadság bármilyen korlátozására...” – írja, nyilatkozza Szájer máshol. Csodálkozom, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy ott, ahol egy ország másik huszonhat országgal politikai (gazdasági?) közösségben van, ott vannak kötelezően előírt szabályok, amit minden tagországnak illik, sőt kötelessége betartani. Aki ezt nem érti meg, vagy mert az egyszemélyi irányítás híve, annak ebben (EU) a társaságban nincs helye, mint ahogy az ország irányítása sem való a kezébe.

Valamilyen módon mindenki függ mindenkitől. Tudom, a diktatúra nem szereti, ha belelátnak dolgaiba. No de ilyen nincs! Más szavakkal szólva: a Fidesz–KDNP a viselt (nem vagy alig megbocsátható!) dolgai miatt régen és megbocsáthatatlanul eljátszotta a renoméját.

A Fidesz–KDNP bevallása szerint kereszténydemokrata párt. S ha igen, akkor jó, ha az alábbiakat megszívlelik: nem elég istent állandóan, lépten-nyomon emlegetni, ha nem az ő igéi szerint élik napjaikat... Mert akik istenhez csak szájukkal közelednek, azok szíve távol marad tőle.

Kutnyik Pál

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: olvasói levél Szegedi Tükör Ferenc pápa Szájer József