Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Szegeden
  • Amikor cigányútra megy az aranytojást tojó tyúk – a gondolkodással takarékoskodunk, amikor sztereotípiákat gyártunk
Szegeden 2020. február 23. 10:28 Forrás: Szegedi Tükör

Amikor cigányútra megy az aranytojást tojó tyúk – a gondolkodással takarékoskodunk, amikor sztereotípiákat gyártunk

A legtöbb előre gyártott nyelvi klisénk népcsoportok rovására született. Ezeket azért használjuk a beszédünkben, hogy a gondolkodással spóroljunk. Ez nem magyar sajátosság, sőt van is a sztereotípiáknak igazságmagja, ám minden egyes megnyilvánulásunknál érdemes szem előtt tartanunk, hogy a tolerancia a híd két igazság között – hallotta a Szegedi Tükör Forgács Tamás szegedi nyelvésztől a Mentorháló és a Somogyi-könyvtár közös sorozatában.

Hirdetés
Hirdetés

Azt az etnosztereotíp klisét szőtte előadása címébe Forgács Tamás, a szegedi egyetem magyar nyelvészeti tanszékének vezetője, hogy „cigányútra megy”. Ezzel a pejoratív kifejezéssel illusztrálta, hogy a sztereotípiák zöme negatív. De léteznek pozitívak, mint például ha a németeken azt mondják, „svéd függöny mögött ül”, vagyis börtönben van. Ez a népre nézve dicséret, hiszen a svéd függöny a minőségi svéd acélra utal.

Mi az előítélet?

Gordon W. Allport amerikai szociológus úgy fogalmazta meg, hogy az előítélet valamely személlyel szemben érzett ellenséges attitűd, amelynek alapja pusztán annyiban áll, hogy az illető személy egy adott csoporthoz tartozik, és ennek következtében feltételezzük róla, hogy a csoportnak tulajdonított negatív tulajdonságokkal ő is rendelkezik. Ezt annyival pontosította a nyelvész, hogy ez lehet pozitív attitűd is, bár ez sokkal ritkább. Ilyen például az, amikor sógorokként, azaz közeli rokonainkként emlegetjük az osztrákokat.

(fotók: Iványi Aurél)

Nézőpont kérdése

Előadása összegzéséül Forgács Tamás felidézte: „Nincsenek abszolút igazságok – tanította Konfucius. Minden nézőpont kérdése. Ez leszűkítheti vagy kitágíthatja látókörünket, de a tolerancia a híd a két igazság között.”

– Az előítéletek keletkezésének egyik oka a túláltalánosítás, merthogy a világ túl bonyolult, túl sok minden kavarog körülöttünk, nem ismerhetünk meg mindent, ehelyett elővesszük tanult előítéleteinket. Ezek nemcsak népcsoportokra vonatkozhatnak, hanem különböző szociális csoportokra is. Például az idősek előítéletei a fiatalokkal szemben, hogy „nem szeretnek dolgozni”, „tiszteletlenek” és „inkább csak a mamahotel előnyeit élvezik”. És viszont: a fiatalok azt mondják az öregekről, hogy „szenilisek”, „mogorvák” és „túlságosan konzervatívak”. A legtöbb előítélet azonban inkább etnikai, mint például hogy a cigányok – és az utóbbi időben a migránsok – hajlamosak a bűnözésre – hangsúlyozta az előadó.

Allport szerint az etnikai előítélet hibás és rugalmatlan általánosításon alapuló ellenszenv, ami megmaradhat az érzések szintjén, de kifejezésre juthat a viselkedésben is. Irányulhat egy csoport egésze vagy csak egyetlen tagja ellen is. Mondjuk, a szomszédunkban lakó cigány vagy menekült család ellen. Az előítéletben jelen kell lennie egy kedvező vagy kedvezőtlen megnyilvánulásnak, ami egy túláltalánosított, ezért általában téves nézethez kapcsolódik. Ilyen típusú előítélet, hogy „ki nem állhatom a cigányokat” vagy „nem szeretném, ha a házunkban kínaiak laknának”. Ugyanakkor nézet típusú, hogy „a cigányok dologkerülők és piszkosak”, vagy hogy „a kínaiak ravasz és ügyes kereskedők”.

Viselkedésben is kifejezhetjük előítéletünket. Ezt a szociálpszichológia öt fokozatra osztja. Az első, amikor egy csoport rovására tréfálkozunk, akár zsidóviccek, akár szőke nős viccek formájában. A második, amikor elkerüljük őket a buszon, a boltban. A harmadik a hátrányos megkülönböztetés, mint amilyen a cigány gyerekek elkülönítése volt a gyöngyöspatai iskolában. A negyedik a testi erőszak, a lincselések, a pogromok. Az ötödik, a legsúlyosabb fokozat a népirtás.

Ki ne ismerné a férfiak és a nők egymásról terjesztett kliséit?

Akkor mi a sztereotípia?

Az előítélettel közeli rokonságban áll a sztereotípia fogalma. Walter Lippmann száz éve úgy írta le a jelenséget, hogy az adott kultúrkör által előre gyártott koncepció, amely segítségével az egyes ember értelmezi a világot. Később szűkült ez az értelmezés, egy szociális csoportról alkotott szöveges vagy képi elképzelésre. Ilyen a férfiaknak a nők agyáról terjesztett elképzelése és fordítva.

Mi a sztereotípiák fő funkciója? Leginkább, hogy gazdaságosabbá tegyék a gondolkodást, segítsenek tájékozódni, például „Made in Germany, az jó”, „Made in China, az gagyi”. A védekezés is a funkciói közé tartozik, hiszen ha megtámadnak bennünket, csípőből agresszívan válaszoljuk az illetőnek, hogy „piszkos cigány”, holott elképzelhető, hogy nem is cigány. A nyelvtudományban is vizsgálták a sztereotípiákat, és úgy írták le, hogy csoportokra vagy ezek tagjaira vonatkozó nézetek verbális kifejezése, ami logikailag ítéletként jelentkezik, nyelvészetileg pedig mondatként. Ez akár lehet egyetlen szó is, tette hozzá Forgács Tamás, például amikor mi a németeket lesvábozzuk, a svábbogárra utalunk.

Vannak a beszéd szintjén létező sztereotípiák, és a nyelv szintjén megkövesedettek. Beszéd szintjén jelenik meg „a zsidók uralják a bankszakmát”. Az „adj a tótnak szállást, kiver a házadból” vagy a „cigányútra ment” már ismert közmondás, nyelvi klisé.

Forgács Tamás több csoportját mutatta be az etnosztereotípiáknak. Egyszavas a németekre a „sváb”, a „labanc” (ami lobogó parókájukra utalt), a „náci”. A cigányokra a „dakota”, az „etnikum”, a „dádé”, a „füstös”, a „Gazsi”. A zsidókra is több létezik, a „biboldó”, a „bibsi”, a „Kohn és Grün”, a „másvallású” vagy az „idegenszívű”. Több szóból álló klisé a „cigányútra ment”, a „szerecsent mosdat”, az „angolosan távozik”, a „kínaiul van”, a „csehül áll” vagy a „tót zefír” (ami szellentést jelent), illetve hogy „becsületes ember, ha zsidó nem volna”. Szóláshasonlatok: „megszokta, mint cigány a füstöt”, „spekulál, mint zsidó az üres boltban”. Mondatformájú klisék: „Nem kell a cigányt lopásra tanítani”, „Csata után okos a magyar”, Magyar tűz – szalmaláng”, „Magyarnak nyelvén a szíve.”

Bettelheim és Janowitz száz éve Amerikában gyűjtötte össze, milyen sztereotípiák léteznek a négerekről. Ezek szerint nekik alacsonyabb rendű a gondolkodásuk, babonásak, gyorsan szaporodnak, lusták, hangosak, szeretik a rikító öltözéket, hajlamosak a késelésre, túlzottan magabiztosak, viszont jó zenészek, jó a mozgásuk. A zsidókról azt találták, hogy pénzsóvárak, ravaszak, kapzsiak, törekvők, de értelmesek, családszeretők, kitartók, nagyon vallásosak.

Mit mondanak rólunk?

Ha jobban belegondolunk, mi, magyarok a négerekről felsoroltakat gondoljuk a cigányokról. A kutatópáros felhívja a figyelmet, hogy a két népcsoport egyike fejezi ki ösztönénünk negatív vonásait, a másik felettes énünkéit. Vagyis kivetítjük a négerre vagy nálunk a cigányra, hogy lusták vagyunk, és agresszívak. Másrészt viszont szégyelljük magunkat, amiért mindenáron érvényesülni vágyunk, ezért ezt meg a zsidókra vetítjük ki.

Az etnosztereotípiák igazságtartalmáról a nyelvész elmondta, Lippmann szerint mind hibás, mert általánosítás. Mások azt mondják, van igazságmagjuk. És az is megjegyzendő, hogy nemcsak azokról árulkodnak, akikről mondják, hanem azokról is, akik mondják. Az északi népeket kukáknak tartjuk, mert mi a hangosabb kifejezésmódot szoktuk meg, ők meg bennünket agresszívnak tartanak.

Dombai Tünde

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Mentorháló nyelv Somogyi-könyvtár Szegedi Tükör nyelvész nyelvészet sztereotípia előítélet