Hirdetés
Hirdetés
Túl a városon 2020. február 21. 09:19

Ceglédi Zoltán: És te mióta vagy vidéki?

Én tizenöt éve. Azóta élek Pesten. Úgy megy ez, hogy az ember csak úgy van, létezik, mint egy ember – aztán egyszer csak egy pestitől megtudja, hogy ő igazából vidéki ám.

Hirdetés
Hirdetés

Ha csak a közélet felől jövök, akkor is legalább három okból kell erről beszélnünk. Az egyik a politikai közbeszéd egyik legotrombább, torzító ostobasága, miszerint „azok ott vidéken” mind fideszesek, meg „azok ott vidéken” csak a köztévét nézik, és pláne „azok ott vidéken” eladják a szavazatukat két kiló krumpliért.

Namármost. Értem én a fene nagy örömöt, hogy így harmadik nekifutásra, nehezen, egy Borkai-videóval megtámogatva végül sikerült a kiöregedett pedellust kipenderíteni a főpolgármesteri székből. Hurrá. Csak halkan jegyezném meg, hogy egy mindig is baloldali-liberális többségű városról beszélünk. Ellenben a leszólt-fikázott szavazók, igen, „azok ott vidéken” például Szegeden 18 éve zsinórban baloldali polgármestert választanak. A médiafogyasztási szokásokat illetően még hülyébb az állítás: hogy lehet egyszerre azon nyünnyögni, hogy állítólag sokmillió vidéki ember nézi a köztévét, és azt felróni az MTVA-nak, hogy senki nem nézi a műsorait? Egyébként az utóbbi az igaz. Minden nagyhangú vidékizőnek van egy állítólagos ismerőse, akinél „csak a köztévé van bekötve”, ami fizikai képtelenség, hazugság, ostobaság – ma nincs olyan szolgáltatói csomag Magyarországon, ami ne tartalmazná például az RTL-t. Inkább azon kéne elgondolkodni, hogy mivégre alapozzuk a független médiát az országosnak hazudott, valójában fővárosi szerkesztésű, merítésű, és olvasottságú lapokra. Három utca hetilapja, demokraták chatfóruma, csuhajja. A krumpliosztásról meg annyit, hogy a legutóbbi önkormányzati választáson a hegyvidéki villanegyedet kivéve talán nem volt olyan fővárosi placc, ahol ne a kedvezményes zöldséggel próbált volna a fideszes kedveskedni. Sőt, körtét, sőt-sőt, villanykörtét osztottak!

Apropó, nem defináltam, de természetesen „azok ott vidéken” itt mindazok, akik a „Budapest pirossal áthúzva” tábla után laknak, illetve onnan érkeztek a fővárosba dolgozni. Bajszos atyafiak, kik bugylibicskával faragják a… lézerközpontot. Na, értik. És most abba bele se megyek, hogy az úgynevezett „City-koncepciót” erőltető fővárosiaknak már Békásmegyer meg Újbuda is vidék.

A második okom még fontosabb-sürgetőbb. Épp egy paradigmaváltás közepén vagyunk, globálisan is lejárni látszik az a rohamtempójú urbanizációs gondolkodás, ami metropoliszokba tereli az embereket. A fenntarthatósági érdek, a közelgő klímakatasztrófa arra szorít minket, hogy ésszel használjuk a tereinket és az erőforrásainkat. Dél-Olaszországtól Kelet-Magyarországig ürülnek ki az eredetileg élhető és zöld kistelepülések, és mindent a környezetszennyező vízfejekbe koncentrálunk. Akinek a jövővel van dolga, annak „a vidékkel” van dolga. Politikailag is: közhelyes módon Donald Trumpot szokták itt emlegetni, de friss példánk a minapi brit választás, ahol évtizedes munkáspárti mandátumokat hódítottak el a konzervatívok. Nem a fővárosban, hanem „vidéken”.

Harmadikként pedig egy kérés: rendes, normális, okos és cizellált vidék-koncepciót, kedves ellenzék! Kezdve azzal, hogy ne vegyétek egy kalap alá az összes települést, amit nem Budapestnek hívnak. Anno az LMP maxolta ki ezt először, „Kert-Magyarország” című programjukban „a” vidéknek szánva olyan ötletek szerepeltek, mint hogy „azok ott vidéken” ne elvont tudományokat, hanem „helyi, praktikus ismereteket” tanuljanak összevont évfolyamokban. Értsd: majd mi itt Pesten programozunk meg jogászkodunk, te pedig áss! Ilyen fejezetcímekkel, hogy „Jószágot a gyepre!” – és soha nem a Szent István park gyepére gondoltak ám. Illusztrációk sorban: gumicsizmás paraszt, fejkendős néni, traktor. Igen, ezek szoktak így egymás után vonulni, nap nap után a Kárász utcában, magam is így tapasztalom mindig, ha Szegeden járok.

Aztán jött a hegedűszsuzsizmus, Orbán Viktor kedvenc vidékügyi tanácsadója a nagy fekete autóból a zsebkutyával kiszállva megszemlélte, miként adják át a Spanyolországból (!) ideszállított naposcsibét az embereknek. Mondta is, hogy innentől Hawaii, mert majd a csibe kapirgál, szóval etetni kábé nem kell, és ha hozzá még termesztenek zöldséget, akkor „meg van oldva a kilokalória”. És tényleg nem volt senki, aki kiszámolja, hogy ez így drága és kivitelezhetetlen? És hogy undorító lenézés valakitől elvárni, hogy márpedig ő innentől egy önfenntartó parasztgazdaságot imitáljon a hátsó udvarában, csak azért, mert nem egyessel kezdődik az irányítószáma? Még „demokraták” is azzal jöttek, hogy „ha én itt a Tátra utcában a balkonon megtermelek két cserépben nyolc szem koktélparadicsomot, akkor az ott vidéken miért nem tud még sokkal többet”? Azért, mert mondjuk egy makói társasház harmadik emeletén lakó műszaki informatikus, azért. Egyébként meg: te, fővárosi barátom, ugye magad varrtad a cipődet? Magad kovácsoltad a késeidet? Vagy csak „azok ott vidéken” éljenek a Mátyás király rajzfilmben, de neked nem kell semmilyen városi kézműves céhben tagnak lenni?

Mikor Budapestre érkeztem, egy (eredetileg szegedi) kollégám azzal fogadott, hogy fogadjam el, bármit teszek, itt bizonyos körökben vidéki maradok. Tizenöt év elteltével azt látom, hogy igen, ez pontosan így alakult. Csak mielőtt ezt bármelyik natív pesti valami győzelemnek könyvelné el, hadd hívjam fel a figyelmét: a fene nagy felsőbbségtudatot pár apróság árnyalja. Csak annyi, hogy a felcsúti Orbán Viktor tíz éve kétharmaddal kormányoz. Mögötte a szakonyfalui Rogán Antal, korábban a hódmezővásárhelyi Lázár János. A pápai Kövér László.

Megették Pestet.

Nos. Amikor legközelebb valaki azzal jönne, hogy „azok ott vidéken” mind birkanép, és krumpliért adják a szavazatot és csak köztévét néznek, és arra predesztináltak, hogy túrják a földet, és bízzák a politikát a nadrágos emberekre, nyugodtan linkeld be neki ezt a szándékosan durva cikket. Az én hátamon elfér, amit kapok majd érte, de hátha lesz hatása.

Ceglédi Zoltán

Mi ez a cikk itt Cegléditől?

Két ismert szerző, politikai elemző csatlakozott  hozzánk: Lakner Zoltán és Ceglédi Zoltán kifejezetten a szeged.hu-ra írt publicisztikái mostantól minden héten csütörtökön és pénteken olvashatók az oldalon. Sőt, havonta egyszer a Szegedi Tükörben is megjelennek majd az írásaik.

Ez itt az első Cegléditől, a múlt héten jelent meg Laknertől az első, Laknertől itt van a második, és ez így megy majd tovább hétről hétre.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Ceglédi Zoltán