Hirdetés
Hirdetés
Színes 2020. február 16. 10:05

Játék megszállottaknak: amit egy vasútmodellező igazán szeret

Terepasztalt építeni, és azt aztán folyamatosan bővíteni, finomítgatni, egy életen át tartó elfoglaltság. A modellezőknek egy idő után pedig már nem is a vonatok, a mozdonyok a fontosak.

Hirdetés
Hirdetés

Amikor az átlagember először „találkozik” egy terepasztallal, érthető módon a vonatok mozgása, a szerelvények összeállítása, az egész terepasztal működése köti le a figyelmét. Kétségtelen, ezek is fantasztikus dolgok, ám egy megszállott modellező egy idő után ezt természetesnek veszi, és elkezd „technikázni”:

  • föltuningolja a vagonokat, a mozdonyokat, azok koszosak, élethűbbek lesznek, lásd még antikolás,
  • hozzányúl az állomásépületekhez, az előre gyártott sablonokat úgy építi át, hogy azok teljesen úgy nézzenek ki, ahogy a valóságban is találkoznánk velük,
  • majd egy idő után már saját maga épít minden kiegészítőt.
Őrház, klasszikus MÁV-os kerítéssel. A gyufa hagyományos méret

Szebbnél szebb, hosszú hónapokon át épült terepasztalok vannak szerte az országban, a modellezőknek ezeket nem nagyon kell bemutatni, tudnak egymásról, hiszen megjelennek velük különböző kiállításokon, arról nem beszélve, inspirálják is az építők a másik munkáját. A sok pazar munka közül vitathatatlanul az egyik legszebb Balogh László, azaz Lezlinilzen terepasztala, amelyet szerencsére a Facebookon bárki megnézhet.

A galériák közül ezúttal A miheztartás végett címűt emeltem ki, érteni fogják, miért.

Nem mehet be akárki

Balogh László a Facebook-oldalán így ír minderről:

„A klasszikus TT kezdőkészlettel kezdtem a’80-as évek derekán. Könyvek és építőkockák között Perion zsebtelepek hajtották az öreg gőzöst a három kocsival, még trafóm sem volt.

Amikor apám látta, hogy ez az egyetlen játékom, amit nem szerelek szét vagy nem teszem tönkre, asztalra került a készlet, és a »Jézuskának köszönhetően« mindig fejlődött is egy-egy mozdonnyal, kocsival, épülettel.”

Érdeklődés

„2006 végén csapott meg ismét a modellmozdony füstje, és elkezdtem építeni a most látható terepasztalomat. (...) A terepasztal témája fiktív magyar táj egy vulkáni hegy környezetében a ’90-es évek elején. (...) Igyekszem azokat a hangulat- és emlékképeket megörökíteni a modellezésben, amelyek valamiért nyomot hagytak bennem az életem során.”

Odabenn Jézus néz ránk. Tényleg! Kattintson!

„Nem vagyok kifejezetten kísérletező típus, szeretek inkább a kitaposott ösvényeken járni. Az asztal vezérlése ezért is analóg, abból viszont profi. Belekóstolok új dolgokba is, de csak akkor, ha érzem, hogy eljött az ideje, és olyan végeredményt tudok felmutatni majd, amellyel többé-kevésbé magam is elégedett leszek. Így voltam az épületek készítésével vagy a járművek festésével, antikolásával is, de talán én voltam az első Magyarországon, aki őszi tájat jelenített meg az asztalán.”

gszl

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: modellezés modellvasút terepasztal vasútmodell