Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Herczeg Tamás: A szállodások szerint mára Szeged Forma–1-e lett szabadtéri játékok
Művház 2020. február 15. 13:03

Herczeg Tamás: A szállodások szerint mára Szeged Forma–1-e lett szabadtéri játékok

A magyar turizmus meghatározó szereplőinek listájára az idén először került fel Herczeg Tamás, a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatója. A kulturális menedzsert arról kérdeztük, mitől lett színházi prémiumtermék a Szabadtéri, megéri-e operát játszani és mit csinál, amíg kigyúlnak a csillagok a nyári színház fölött.

Hirdetés

– Hogyan került egy színházi szakember az ötven legjobb hazai turisztikai szakember közé?

– Engem is meglepetésként ért, hogy egy huszonhárom fős grémium beválogatott ebbe a körbe, de nagyon örülök neki és megtisztelőnek tartom. Természetesen nem alanyi jogon kerültem fel erre a listára, hanem a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatójaként. Ez azt is jelenti, hogy mindez a jövőre kilencven éves játékoknak és Szegednek is szól. A Szabadtéri nem lehetne sikeres anélkül, amit ez a gyönyörű mediterrán hangulatú város kínál épített örökségével és egyéb kulturális programjaival.

– Kik kerültek fel még erre a listára?

– Nem az egyetlen kulturális intézmény vagyunk a sorban, többek között Káel Csabát, a Művészetek Palotája vezérigazgatóját és Márta Istvánt, a Fesztivál Szövetség elnökét is beválogatták. A szakemberek így a magyar kulturális élet legreprezentatívabb környezetébe soroltak be bennünket is.

– Gazdasági számítások szerint mit hoz a Szabadtéri Szegednek, mekkora összeg csapódik le a szállodákban, vendéglőkben?

(fotók: Szabó Luca)

– Minden évben mérjük az úgynevezett addicionális kiadásokat. Az látszik, hogy a jegyárbevételeink növekedésével párhuzamosan az addicionális kiadások némileg csökkentek, azaz, ha megveszi a drágább jegyet a vendég, akkor már kicsit kevesebbet költ a városban. Mindezek mellett – ahogyan egy szállodaigazgató mondta – mára Szeged Forma–1-e lett a Szabadtéri Játékok. Az előadásnapokon megtelnek a szállodák, így a fesztivál ezt a vendégeket vonzó funkcióját is betölti. Most az addicionális kiadásokat nagyjából fél milliárd forintra becsüljük.

– Hét éve vezeti a Szabadtéri Játékokat. Mit emelne ki, ha visszatekintene 2013-ig?

– Harangozó Gyula művészeti vezetővel kezdettől fogva nagyon komolyan vettük, hogy a Dóm téren sokszínű és minőségi színházat kell csinálnunk. Úgy gondoltuk, hogy egy ilyen nagyon egyedi színház, mint a Szabadtéri, ahol hagyományosan valamennyi műfaj képviselteti magát, különleges érték. Szinte nincs párja a szegedi Játékoknak, hiszen a mai európai fesztiválok jellemzően tematikusak. Mi viszont minden műfajban mutatunk be produkciókat.

– Például?

– Például visszahoztuk a prózajátszást, minden évben Shakespeare és Molière bemutatóink vannak, megpróbáltuk megerősíteni az operát, mindemellett szimfonikus zenekari koncerteket és táncbemutatókat is tartunk. Eközben nagyon nagy hangsúlyt fektetünk a korai műsorhirdetésre és a jegyértékesítésre annak érdekében, hogy az idegenforgalom is felkészülhessen.

– Ez mind nagyon fontos, de egy színház főszereplői mégis csak a színészek, énekesek!

– Kezdettől fogva az célunk, hogy a legjobb, a legnevesebb művészeknek kell fellépési lehetőséget biztosítani a Dóm téren. Egy-egy Shakespeare-produkció például ettől lett sikeres, így tudott újra erős műfaj lenni a próza. Az operaelőadásokhoz is igyekszünk a legjobb – elsősorban hazai – énekeseket szerződtetni. Az is fontos, hogy a Magyar Állami Operaház sem biztosít a produkciókhoz olyan hosszú próbaidőszakot, mint mi, pedig ez egy jó befektetés, ami garantálja a minőséget.

– Mi a helyzet a legnépszerűbb műfajjal, a musicallel?

– Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a ma népoperájára, a musicalre. Az elmúlt években több ősbemutatót is tartottunk, ilyen volt például a Titanic, vagy korábban a Notre Dame-i toronyőr, a Mamma Mia! és az Apáca show. Ezek az előadások mind-mind a Dóm téri deszkákról kerültek be más hazai színházakba. Éppen ezek a nagysikerű előadások vezettek oda, hogy ma már színházi prémiumtermékké váljon a Szabadtéri Játékok, ami az árainkban is meglátszik. Mi egy magas presztízsű, és viszonylag drága nyári színház vagyunk. A nézőink sokszor jelentős anyagi áldozatot vállalnak egy olyan előadásért, amit Budapesten egy kőszínházban olcsóbban is megnézhetnének. De úgy ítélik meg, hogy a Szabadtéri Játékok miliője, színvonala és mindaz, amit ehhez a hangulathoz a város még hozzá tud tenni, megéri, mert számukra mindez különleges értéket képvisel.

– A műsorválasztásnál mi a fontosabb szempont: a kulturális misszió vagy a gazdasági tényező?

– A kettő elválaszthatatlan egymástól. A Dóm tér az ország legnagyobb befogadóképességű színháza. Nem is engedhetjük meg magunknak, hogy a látogatóink többségnek nem tetsző produkciókat állítsunk színpadra. Akkor van különleges hangulata ennek az óriási nézőtérnek, ennek a hatalmas színpadnak, ha teltház van és több mint négyezer ember együtt éli át a katarzist. Ezért évről-évre meg kell próbálni a rutinunkkal, a közönségkutatási adatokat felhasználva olyan produkciókat létrehozni, aminek már a címe is vonzó. Azután mindezt meg kell valósítanunk olyan minőségben, hogy akár a következő évben is visszahozhassuk.

– A Szabadtéri tehát egy olyan népszínház, ahol operát is játszanak?

– Igen, akár így is mondhatjuk. Fontos, hogy ne csak a közönség igényeinek szolgai kiszolgálására törekedjünk, hanem mindig csempésszünk be olyan előadásokat is, amelyek magasabb kulturális értéket képviselnek, mert egy fesztivál több puszta szórakoztatásnál.

– Mivel csalják be a nagyközönséget egy-egy operára?

– Például azzal, hogy becsempészünk az előadásba egy műfajidegen sztárt, akinek az ismertségére, közönségvonzására sok olyan néző is eljön, aki különben nem tekintene meg egy operaelőadást. Ilyen sztár volt a francia színészlegenda, Gérard Depardieu, aki Napóleon szerepébe bújt a Háry Jánosban, vagy Katarina Witt, a német jégkirálynő, aki Verdi Álarcosbáljában csalogatta be a közönséget a Dóm térre. Ezt hívjuk mi fesztiválelőadásnak. Úgy csaljuk be a közönséget, olyan színpadi show-elemekkel, amitől a mű intakt tud maradni, azaz nem sérül, de mégis megfogjuk velük azokat a nézőket, akik egy szimpla operáért nem ülnének be a Dóm térre.

– Ennek az idén is lesz folytatása?

– Most nyáron a Händel-operában is lesz meglepetésvendég, de ez egyelőre még maradjon titok. Biztos vagyok benne, hogy sokan kizárólag ő miatta fogják megnézni az operát. Szerintem a produkció meggyőzi majd őket, hogy akkor is érdemes operát nézni, amikor nincs benne a műfajtól független csemege.

– Anyagilag ráfizetés egy opera vagy prózai mű színpadra állítása?

– Az opera mindenképpen az, már csak azért is, mert alacsonyabb jegyárakkal kell dolgoznunk, hogy be is jöjjön a közönség. Az előadásszám is kevesebb, a költség viszont több. Egy operához nagyzenekar kell és sok színpadi szereplő, szóval, nem lehet gazdaságosan színre vinni. Míg egy musicalt be tudunk mutatni hatszor-hétszer és még a következő nyáron is vissza tudjuk hozni, addig egy operát legfeljebb háromszor játsszunk, mert nem tudnánk több házat megtölteni vele.

– Ezért került ki idén Újszegedre az opera?

– Nem, annak az az oka, hogy az előadóművészeti törvény kapcsán jelentős bizonytalanságok adódtak, és amikor augusztusban műsort kellett hirdetnünk, sem az önkormányzati, sem az állami támogatás nagyságrendje nem volt ismert, biztonsági tervet kellett készítenünk, ennek esett áldozatul a Dóm téri operabemutató. Fájdalmas döntés volt, a jövőben viszont szeretnénk a Dóm téren tartani az operát.

– Milyen évet zártak?

– Szépet, túl is teljesítettük az üzleti tervünket, annak ellenére, hogy voltak gondjaink a törvényi változások miatt.

– Hogyan áll össze a Szabadtéri költségvetése?

– A várostól 2013 óta évente 250 milliót kaptunk a Szabadtérire és még 40 milliót a Reök-palota működtetésére. A Dóm tér mobilizációja miatt évről évre egyre többet kell fizetnünk a nézőtér és színpad felépítésért, a bontásért és raktározásért is, mint azt megelőzően. Tavaly teljes egészében hozzánk került az Újszegedi Szabadtéri Színpad, ez újabb plusz kiadást jelent. Mára időszerűvé vált a finanszírozás újragondolása.

– A jegyárakat meddig lehet még feszíteni?

– Nagyon dinamikusan nőttek a bevételeink: 2012-ben még csak 250 millió, most meg több mint 650 millió forint a jegyárbevételünk. Ezután már csak nagyon óvatosan lehet árat emelni. A közönség nemcsak az adóforintjaival támogatja a Játékokat, hanem a költségvetésünknek még mindig a legnagyobb részét jelentő a jegyvásárlásokkal is.

– Az idei évad hogyan néz ki?

– A jegyek több mint fele már gazdára talált, ez megfelel a várakozásainknak. Két musicalből – a Jézus Krisztus Szupersztárból és az Apáca show-ból – plusz előadást is meg kellett hirdetni, akkora volt az érdeklődés.

– Mi a helyzet az újszegedi előadásokkal?

– A tavalyi újraindításkor úgy döntöttünk, hogy ezután ne csak egy lokális érdekeltségű színpad legyen, hanem egy teljes jogú testvére a nagy Szabadtéri Játékoknak. Nem kicsi a liget színpada sem, esténként több mint 1200 néző foglalhat helyet Újszegeden, ez egy Vígszínház méretű nagyszínháznak felel meg. Ezért már tavaly is olyan művészeket hívtunk meg, olyan produkciókat állítottunk színpadra, amelyek képesek voltak egy ekkora nézőteret megtölteni. Ilyen volt a sepsiszentgyörgyi színházzal közös Koldusopera című előadásunk, vagy Molière Don Juanja. Zsótér Sándortól Csákányi Eszterig, Kulka Jánostól Bodrogi Gyuláig olyan nevek léptek föl, akik segítettek abban, hogy rangot tudjunk adni ennek a színpadnak is.

– Mi a helyzet a nézőkkel? Kik tartják el az előadásokat?

– A felmérésekből az olvasható ki, hogy míg nyolc évvel ezelőtt 43 év volt a Szabadtéri nézőinek átlagéletkora, mára ez az adat 46,5 lett. Erre sokféle magyarázatot lehet találni, de pontos választ a szociológusok értékeléséből fogunk kapni. Külön érdekesség, hogy kétszer annyi hölgynézőnk van, mint férfi. Ez alkalommal is köszönetet kell mondanunk nekik, hiszen oroszlánrészt vállalnak a Szabadtéri sikerében.

– A férfiak elmaradását minek tudják be?

– A kulturális fogyasztást nézve az, hogy több női néző van, nemzetközi tendencia. Az e tekintetben passzív férfiak önálló célcsoportot alkotnak, amelyre külön kommunikációs stratégiát kell majd kidolgoznunk kollégáimmal.

– Az elmúlt években hatalmas fejlesztések történtek a Szabadtérin. Szinte minden megújult. Mi hiányzik még?

– A Dóm tértől Újszegedig ma már valóban nagyon korszerű körülmények között tudunk működni. Tavaly például saját forrásból egy óriási LED-falat vásároltunk, megújítottuk a világítástechnikát is. Tulajdonképpen már csak egy nagyon fontos dolog várat magára, ez a Dóm téri nézőtér cseréje. A jelenlegi mobilrendszer már több mint huszonöt éves, időszerű lenne egy, a kor követelményeinek is megfelelőbb, komfortos nézőtér. Már el is készítettünk egy tervet, amihez minden szakhatósági engedélyt és állásfoglalást is beszereztünk, a többi már pénzkérdés. A négyezer férőhelyes új nézőtér nagyjából 500-600 millió forintba kerülne. Abban bízunk, hogy a következő két-három évben sikerül ehhez is forrást szereznünk.

Rafai Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Herczeg Tamás Szegedi Szabadtéri Játékok