Hirdetés
Hirdetés
Színes 2020. február 11. 08:33

Magyar polgári repülés: 100 éve a levegőben

Száz éves a magyar polgári repülés: 1920. február 11-én alapították meg a Kereskedelmi Minisztérium felügyeletével a Magyar Aeroforgalmi Részvénytársaságot.

Hirdetés

A társaság elsősorban postajáratokat működtetett, és már a kezdetekkor negyvenkét forgalmi és iskolagéppel végezte feladatait. A trianoni békeszerződés ratifikálása miatt a győztesek repülési tilalmat rendeletek el 1922. szeptember végéig, így kénytelen-kelletlen a magyar légiforgalmi társaság 1921 év végén felszámolta magát.

A repülési tilalom lejárta után, 1922. november 19-én megalakulhatott a Magyar Légiforgalmi Rt. (ML Rt.), értelemszerűn az állam hathatós támogatása mellett. A hat gépből álló flottája Budapest–Siófok és Budapest–Bécs között szállította az utasokat az akkor az egyik legkorszerűbbnek számító Juncker F-13-as gépeken, amelyek 170 kilométer/óra sebességre volt képesek, és 1200 kilométeres út megtételére volt alkalmasak. A részvénytársaság 1925-ben befejezte tevékenységét, noha gépei nagyon jó kihasználtság mellett működtek.

Mátyásföld, szombathelyi iskolagépekkel (fotók: Fortepan)

A légiközlekedési cég 1928-ban újra alakult, Hollandiából vásárolt magának Fokker típusú gépeket. Nem sokkal később ezek gyártási jogát megvásárolta a Weiss Manfréd Művek, és három repülőgépet gyártott le az ML Rt.-nek, de a valódi nagy fejlesztések 1937-tel vették kezdetüket. A Magyar Légiforgalmi Rt. nevét 1931-ben változtatták meg, ekkor kapta a Malert nevet, és az 1930-as évekre Magyarország valóságos repülőgyártó nagyhatalommá nőtte ki magát, amit az is bizonyít, hogy 200 repülő készült a Pesterzsébeten. Budapest repülőtere ekkor Mátyásföld volt. Az angol és az olasz légitársaság menetrend szerinti járatokat működtetett Budapest–London, valamint Budapest–Róma között. Fontos állomása volt Mátyásföld a holland KLM-nek is, amelynek gépei itt tartottak pihenő Indonéziába menet. Új repülőtér megnyitása vált szükségessé, így esett akkor a választás Budaörsre.

Budaörs Héjják (igen, így, nem elírás) a füvön

Sokan már a megnyitás évében, 1937-ben is vitatták, hogy megfelelő hely légikikötőknek Budaörs, ám az tény, hogy „1939-ben a Malert napi járatokkal kapcsolta össze Budaörsöt Velencével, Rómával, Milánóval, Béccsel, Salzburggal, Münchennel, Zürichhel, Berlinnel, Krakkóval és Varsóval, valamint másnaponként Belgráddal, Araddal és Bukaresttel. A Magyar Légiforgalmi Részvénytársaság a bécsi döntések után Kassa, Ungvár, valamint Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely és Csíkszereda városokba indított repülőjáratokat” – olvasható egy, a témával foglalkozó tanulmányban.

Ferihegyen már 1940-ben hozzákezdtek az új repülőtér építésének, a háború azonban nagyban hátráltatta a munkát, így az új létesítmény csak jókora késéssel, 1950-ben nyílt meg, és ezzel új irányt szabott a magyar polgári repülés történetének. Kezdetben a Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi Rt. (Maszovlet) látta el a nemzeti légitársaság feladatait, majd Sztálin halála után a megváltozott politikai viszonyoknak köszönhetően megalakult a Magyar Légiforgalmi Vállalat. A Malév gépei már az 1960-as évek elejétől menetrendszerűen jártak Londonba, Rómába, Frankfurtba, Helsinkibe, Athénbe, Párizsba és Rómába. Eleinte Il-14 és Il-18-as gépekkel dolgozott a Malév, amelyeket utóbb egyre korszerűbb szovjet gyártású gépek követtek.

Egy Iljusin hajtóműve

A belföldi légiközlekedésben két lépésben megszüntették a forgalmat a főváros és a vidéki városok között. Előbb 1963-ban számolták fel a miskolci, a nyíregyházi, a békéscsabai, a kaposvári, a győri, a szombathelyi, a zalaegerszegi és a nagykanizsai járatokat. Hat évvel később, 1968-ban pedig Budapest–Pécs és a Budapest–Debrecen közötti repülőjáratokat is törölték.

Mérföldkő volt a hazai polgári légiközlekedés történetében az 1964-es év, amikor a Malév menetrend szerinti járata Budapest és Kairó között közlekedett. Ez volt az első járat, amely európai célponton kívül repült. Egy másik fontos állomás a Malév történetében az 1973-as év nevezhető, amikor a flottájába bekerültek a TU-154-es gépek, amely 6200 kilométer megtételére voltak képesek 1000 kilométer/órás sebesség mellett.

Ahogy sokáig a BKV-járatán unott hangon, alig érthetően dörmögte a buszsofőr: kettes reptér

A Malév rendszerváltás utáni története inkább a gazdaságtörténet szomorú lapjaira tartozik. A céget többször privatizálták, majd került vissza állami tulajdonba, miközben évről évre jelentős nagyságrendű üzemi veszteséget termelt. Az utolsó szöget az ütötte cég koporsójába, hogy a 2012 januárjában az Európai Bizottság jogellenesnek minősítette mind az állami visszavásárlást, mind számos egyéb támogatást és tranzakciót 2007 és 2010 között. Összesen mintegy 100 milliárd forintnyi állami támogatás visszatérítésére kötelezte a Malévot, és megtiltották a magyar államnak a további támogatást.

A cég nem sokkal később 2012. február 3-án – ahogyan a szaknyelv fogalmaz – repülési tevékenységét felfüggesztette.

HA-LCH még egyben. 1975-től üzemeltette a Malév 1997-ig. Majd selejtezés után egyszerűen szétvágták a Tupoljevet

Az időközben Liszt Ferencre átkeresztelt repülőtér utasforgalma tavalyi utasforgalma minden korábbi csúcsot megdöntve meghaladta a 16 milliót, köszönhetően nem utolsó sorban a fapados légitársaságok térhódításának. Ha valamit lehet ezen a napon ünnepelni, akkor a budapesti légikikötő utasainak száma egészen biztosan ebbe a kategóriába tartozik.

(Cikkünk Gáspár Jánosnak a 75 éves a magyar polgári légiközlekedés című tanulmányának alapján készült. A cikkben szereplő adatokat és tényeket ebből merítettük.)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: évforduló repülés