Hal-álom

Halászpapok Tápén

A Tisza közelmúltbéli históriájának leggyászosabb napjait húsz éve jegyezhettük fel, amikor a nagybányai aranymosó bányavállalat zagytározójából kiszabadult százezer köbméternyi, cianiddal és nehézfémekkel szennyezett méregfolyam végighömpölygött a mi szeretett folyónkon. A BBC a csernobili atomerőmű-baleset óta történt legnagyobb ökológiai katasztrófának nevezte a tiszai ciánszennyezést.

Húsz éve ott voltam a tápéi kompnál, ahol hat hajóból álló uszályzárat hoztak létre, ahonnan harminc mázsányi haltetemet emeltek ki. A kimúlt busák, süllők, csukák, amurok, jász-, bagoly-, dévérkeszegek és szürkeharcsák mellett úgy álltak az emberek, mint akik sohasem akarnak hazamenni.

Szótlanul ácsorogtak, nyelték a könnyüket, törölgették a szemüket, meglett férfiemberek úgy szipogtak, akár a gyerekek. Csak a halászok törték meg a csendet, amikor újabb és újabb, haláltusájukat vívó halakat hoztak a vízről. Olyanok voltak a halászok, mint papok a temetésen.

Ma is előttem a kép: holt halak, kopoltyújukból szivárog a vér, melytől iszamós a beton. Akkoriban sokat álmodtam egy olyan hallal, amely nagyobb volt, mint én. Látszott, hogy nagyon beteg, én pedig segíteni szerettem volna rajta. A kezembe vettem, de kiszakadt a hasa.

Micu újra vízre szállt

Tizenkét nap alatt vonult le a méregáradat a Tiszán. Több mint ezer tonna hal, valamint megszámlálhatatlanul sok madár és vízi növény pusztult el. Szeretett folyónk azonban magához tért a sokkból, a gyors pusztulást lassú gyógyulás követte.

Újra vízre szállt Halász Miklós újságíró – barátainak és kollégáinak csak Micu – és Kovács István ügyvéd, akiket sokan ismertek és szerettek a városban. Azért a múlt idő, mert sajnos már nincsenek köztünk. Mindketten imádták és ismerték a Tiszát és Szegedet, annak minden zegét és zugát. Úgy tudtak mesélni a folyóról és a számukra mindennél fontosabb, tökéletes kikapcsolódást nyújtó evezésről, hogy élmény volt hallgatni őket.

De elmentek a nagy öregek, váratlanul, idő előtt.

Apró, de fontos lépések

A klímaváltozás viharában mindannyiunk közös felelőssége és kötelessége, hogy vigyázzuk és óvjuk a Tiszát, saját környezetünket. Gondoljuk át, min tudunk változtatni annak érdekében, hogy zöldebb életvitelt folytassunk a fenntarthatóbb Szegedért. Apró, de fontos lépés például, hogy kevesebb műanyag csomagolóanyagot használjunk, vagy a leselejtezett dolgaink – ruha, bútor, egyebek – ne a szemétben végezzék, hanem valami új funkciót kapjanak, amivel csökkenthetjük a hulladék mennyiségét. Autó helyett járjunk kerékpárral vagy gyalog, hiszen Szegeden nincsenek távolságok. Ez nem csupán a környezetünkre, de az egészségünkre is jó hatással van. Ha nem megoldható a bicikli, akkor használjunk tömegközlekedést. Csak olyan anyagokkal fűtsünk, amelyek nem szennyezik a levegőt.

A város igyekszik zöldebbé tenni Szegedet, amelynek kulcsa a geotermikus távfűtési rendszer kiépítése, a kerékpáros és elektromos közösségi közlekedés további fejlesztése, a zöld területek bővítése és véderdők telepítése. A Tisza partján új, pihenésre, kikapcsolódásra és sportolásra is lehetőséget nyújtó közösségi tereket terveznek.

A nagy öregek nyomában járva szeressük a Tiszát, amely örökkön ölében dajkálja Szegedet.

Szabó C. Szilárd

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!