Hirdetés
Túl a városon 2020. február 3. 18:38

Egyre kevesebbet ér: nincs baj a forinttal? Folyamatosan drágul az euró

Tudja miért ért 2019 januárjában 320 forintot egy euró, és miért fizetünk ma ezért 336 forintot? Igyekszünk elmagyarázni.
Hirdetés
Hirdetés

Kapkodjunk a fejünket, megijedünk, mert bő egy éve tartós lejtmenetben található a forint az euróhoz képest. Ezzel párhuzamosan nemzeti fizetőeszközünk veszít értékéből az olyan, nekünk fontos valutákkal szemben is, mint az amerikai dollár, az angol font és a svájci frank.

Tavaly tizenkét hónap alatt összesen kilenc forinttal gyengült a forint az euróhoz mérten, amit semmiképpen sem lehet drámai gyorsaságú változásnak nevezni. Sem a romlás üteme, sem annak mértéke nem adott okot komolyabb aggodalomra. Eddig.

Az idén azonban a folyamat felgyorsult. Most alig valamivel több, mint egy hónap alatt már 8 forinttal ér kevesebbet a forint az euró mérten. Kell-e valamilyen drámai pénzügyi eseménytől tartani? Ilyenkor már feltehető ez a kérdés, még akkor is, ha Magyar Nemzeti Bank (MNB) és mellette a független pénzpiaci szereplők is azzal nyugtatnak: nincs semmi baj.

Egy gazdaságban a bajt több jelből lehet kiolvasni. Ha egy országnak látványosan csökken a GDP-je, az állam kiadásai jelentősen meghaladják a bevételeit, rekordokat döntöget a munkanélküliségi mutató, a külső adósság visszafizetése gondokat okoz, akkor ezek csalhatatlan jelei a gazdaság gyengélkedésének. Ez pedig visszahat a nemzeti fizetőeszköz értékállóságára. Azaz – esetünkben – a forint ilyenkor biztosan veszítene az értékéből. Ez az infláció jelensége.

Magyarország esetében – és ez jó hír – egyik fenti jelenséget sem érhetjük tetten. A GDP 2019-ben közel öt százalékkal nőtt, a munkanélküliségi mutató nagyon alacsony, az infláció bár az utóbbi hónapokban felgyorsult, még nem lépte át a három százalékos küszöböt. A folyófizetési mérleg hiánya – vagyis a központi költségvetés kiadásai és bevételeinek összesítése – nem lépi túl a GDP három százalékát.

De akkor miért gyengül a forint?

Legalább két ok miatt, amelyek vélhetően felerősítik egymást, de drámai értékvesztést nem idéznek elő. Egyfelől az MNB folyamatosan azt kommunikálja, nincs inflációs célja, ami köznapi nyelvre lefordítva azt jelenti, nincs ellenére a forint gyengülése. Nem avatkozik be a folyamatokba, bár megtehetné. Forintfelvásárlással ugyanis erősíthetné nemzeti fizetőeszközünket, ám amiért nem teszi, annak leginkább külkereskedelmi okai lehetnek. Az országban megtermelt áruk a forintgyengülés miatt olcsóbbá, és ami ennek a nagyon fontos következménye: eladhatóbbá válnak a külpiacokon. Más megfogalmazásban: a forintgyengülés önmagában növeli a magyar gazdaság versenyképességét. Természetesen csak bizonyos határok között, hiszen ha a dolog ennyire egyszerű lenne, akkor valamennyi ország saját valutája gyengítésére játszana.

Hátulütője a nemzeti fizetőeszköz gyengítésének, hogy minden külföldről behozott áru, amelyért euróval vagy más világvalutával kell fizetnünk, drágábbá válik. Ezt egy tábla Milka csoki áremelkedésén ugyanúgy tapasztalni lehet, ahogyan az olyan tartós fogyasztási cikkek vásárlásakor, amilyen az autó, a mosógép vagy éppen bútor. A magyar gazdaság nemcsak kicsi és nyitott, de több árut ad el külföldön, mint amennyit onnan behoz. Innen érthető meg, hogy makroszinten az infláció inkább kedvező, mint kedvezőtlen hatású. Persze a kijelentés mellé kell tenni a legfontosabbat: nem mindegy, kinek és mi lesz olcsóbb vagy drágább.

Szintén nem a magyarok helyzetét könnyíti meg a forintgyengülés akkor, ha külföldre akarnak utazni, mert forintunkért egyre kevesebb eurót, dollárt, fontot és a svájci frankot kapnak. Minderről azok tudnának sokat mesélni, akik ezekben a hónapokban voltak vagy készülnek példának okáért síelni. Nekik drágul az utazás, és a kint tartózkodás valamennyi költsége. De már a tavalyi külföldi nyaralások is drágábbak voltak.

A Magyar Nemzeti Bank pénzpolitikája mellett (szabályozott körülmények között engedi gyengülni a forintot) valami más is komoly szerepet játszik abban, hogy miért ért 2019 januárjában egy euró 320 forintot, és miért jár most az árfolyama a 336 forint magasságában.

Az MNB irányadó kamata 0,9 százalék. Nagyon alacsony. Nem ösztönöz megtakarításra. Itt lép képbe a nemzetközi pénzvilág. Az intézményi befektetők óriási összegeket mozgatva azzal keresnek pénzt, hogy olyan nemzeti fizetőeszközöket keresnek – ilyen most a forint –, amelynek alacsony a kamata, és ebből jelentős hitelt vesznek fel. Ezt az összeget áthelyezik olyan másik valutába, amelynek a kamatszintje lényegesen magasabb.

Az ügylet valójában pofonegyszerű. (Csak komoly indulótőke kell hozzá.) A forintban felvett hitelt egy másik valutába fektetik, ahol jelentős kamathoz jutnak azzal, hogy magas hozamú (kamattal egyenértékű) állampapírt vásárolnak, amiből játszva kifizetik a forinthoz járuló hitelt. A ma slágernek számító állampapírok közé tartozik a mexikói, a cseh és a norvég.

Vagyis nyereségként jelenik meg a nagy pénzügyi befektetőknél e három állampapír után kapott kamat és a forinthitel közötti kamat különbözete. Az a tény, hogy sokan veszik a forintot, árlehajtó hatású, vagyis ezáltal gyengül a forint. Fontos, hogy forintbőség van a pénzpiacon, mert nem érdemes bankban fialtatni nemzeti fizetőeszközünket.

Száz szónak is egy a vége: a Magyar Nemzeti Bank egy ideig még hagyja gyengülni a forintot, mert ez növeli a magyar áruk és szolgáltatások versenyképességét. Ráadásul a külföldi cégek úgy tudnak magyarországi gyáraikban bért emelni, hogy az számunkra nem jár együtt többletköltséggel. Másfelől, amíg a kamatkülönbözet miatt a pénzügyi befektetőknek megéri olcsó forintot magas hozamú külföldi állampapírra váltani, addig nem szűnik meg a forint iránti kereslet. Azzal azonban mindenki tisztában van, hogy a forintgyengülés sokáig már nem tartható állapot. A magyar gazdaság versenyképességének problémáját pedig csak ideig-óráig oldja meg.

B. P.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: árfolyam euró Magyar Nemzeti Bank MNB