Szegeden 2020. január 30. 12:48

És akkor temetővé vált a Tisza

Képgaléria
A csernobili atomerőmű-baleset óta nem történt olyan súlyos környezeti katasztrófa, mint 20 éve ezen a napon. 2000. január 30-án, vasárnap este 10 órakor átszakadt Romániában a nagybányai bányavállalat zagytározójának töltése: százezer köbméternyi cianiddal és nehézfémekkel szennyezett mérgező víz került a Láposba, majd onnan a Szamosba és a Tiszába.

Hirdetés
Hirdetés

– Január 31-én, hétfőn a kora délutáni órákban nem hivatalosan jelezték a román vízügyes kollégák a magyar kollégáiknak, hogy nagy a baj. A munkatársaim azonnal kimentek Romániába, és mintát vettek a szennyezett vízből. Miután megkaptam a mérési eredményeket, nem hittem el, mert olyan mellbevágóan magas volt az érték, ezért kértem a kollégáimat, még aznap menjenek ki újra Romániába, és végezzenek újabb méréseket – idézte fel a húsz évvel ezelőtt történteket Varga Pál vegyészmérnök, aki a vízanalitikai vizsgálatokkal kapcsolatos munkát irányította a ciánkatasztrófa idején a Környezetvédelmi Főfelügyelőség helyettes vezetőjeként.

Az újabb mérések adatai is azt mutatták, a halálos méreg koncentrációja többszázszorosa a megengedett határértéknek. Bukarestből január 31-én, hétfőn 20 óra 54 perckor érkezett a nemzetközi protokollnak megfelelő hivatalos értesítés Budapestre a környezeti katasztrófáról – mondta Varga Pál.

Kisköre volt a megoldás kulcsa

Február 1-én, kedden délután lépett a cianidhullám Magyarország területére. Az első vizsgálatok 32,6 mg/literes koncentrációt mutattak ki Csengernél, ami meghaladta az érvényben lévő határérték 320-szorosát. A Szamos vize a cianid mellett jelentős koncentrációban tartalmazott komplex formában megkötött nehézfémeket, így rezet, cinket, ólmot és ezüstöt. Február 2-án, szerdán a megmérgezett folyó vize Vásárosnaménynál beleömlött a Tiszába. Egyértelművé vált: a kárenyhítés egyetlen érdemi lehetőségét a Tisza-tó, pontosabban a Kiskörei Vízlépcső adja. A cselekvési terv kulcsfontosságú eleme a Kiskörei Vízlépcső rendkívüli üzemrendjének kidolgozása volt annak érdekében, hogy a cianidos vizet a Tisza-tavon belül a folyómederben tartsák, majd a tározó medencéiből származó tiszta vízzel felhígítsák. Február 7-én, hétfőn az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóságnál harmadfokú vízminőségi kárelhárítási készültséget rendeltek el. A védelmi osztag számos hullámtéri csatornán hajtott végre mederelzárást homokzsákok és helyi anyagok felhasználásával, hogy megakadályozza, hogy a szennyezés a hullámtérbe jusson.

Emléknap a Tisza-partiban
A Tisza-parti általános iskolában január 31-én, pénteken emléknapot tartanak, ahol a rendhagyó környezetóra, a vizes kísérletek és az ökotabló aktualizása mellett virágot dobnak a diákok a Belvárosi hídról a Tiszába.

Harminc mázsányi haltetem Tápén

Február 9-én, szerdán Szolnoknál 3,2 mg/literes koncentrációt mértek, ami a megengedett határérték több mint harmincszorosa. Február 11-én, pénteken Szegedre ért a cianidhullám. A tápéi komp fölött hat hajóból álló uszályzárat alakítottak ki, ahonnan mintegy harminc mázsányi haltetemet – busákat, süllőket, csukákat, harcsákat, amúrokat és keszegeket – szedtek ki. Február 12-én, szombaton a cianid szennyezés elhagyta az ország területét.

A füzetbe kézzel írott adatokat kérték

–  A katasztrófa után egy hónappal, február 24-26-án, és a szennyezés helyszínétől 2000 kilométerre, a Duna-deltában nemzetközi szakértői bizottság részvételével vizsgálták a vízminőséget, és kritikus, határérték körüli értéket mutattak ki. Ez jól mutatja, hogy még a hígítások után is milyen brutálisan nagy volt a szennyezés. Február 28-án fogadtam azt a nemzetközi delegációt, amelyben többek között svéd, svájci, német és cseh vegyészek, környezetvédelmi szakértők, valamint az ENSZ szakosított szervezetének munkatársai voltak, akik végig követve a szennyezés útját mintát vettek, saját felszereléseikkel mértek, utólagos vizsgálatot folytattak. Nyíregyházán a nemzetközi delegáció svájci vegyésze azt kérte, mutassuk meg, hogyan mérünk, illetve adjuk át azokat az adatokat, amelyeket a katasztrófa bekövetkeztekor mértünk. De nem a hivatalos dokumentumokra, hanem a laboráns kézzel írott füzetére volt kíváncsi. Azokra az adatokra, amiket közel négy héttel korábban írt be a füzetébe. Azért voltak bizalmatlanok, mert Romániából sokféle – fogalmazzunk úgy, ellentmondásos – adatot kaptak, s azt gondolták, nálunk is ilyen a helyzet. Megmutattuk nekik a mérési módszereinket, amelyek mindenben megfeleltek a nemzetközi szabványnak, így meggyőződhettek arról, hogy mi szabályosan, hitelesen mértünk – mondta Varga Pál.

Önkéntesek mentették a halivadékokat

2000-ben a Tisza magyarországi szakaszán több mint 1200 tonna hal pusztult el.

Halivadékmentés a cián után
A ciánszennyezés levonulása után több száz mázsa halat telepítettek a Tiszába, valamint halivadékmentő akciókat szerveztek. 2000 júliusában Szegeden a Vesszősön túli kubikgödrökből mentették a menthetőt a halászok, horgászok és önkéntesek, köztük e sorok írója. 2000-ben a nagy tavaszi árvíz visszavonultával megannyi halivadék maradt a kubikokban. A nagyobb és okosabb halak – ponty, süllő, szürke harcsa – ugyanis visszatértek a folyómederbe, csak a hasának parancsolni képtelen buta csuka maradt kinn a kubikban, meg az ikrazabáló törpeharcsa, aminek már minden mindegy. A milliónyi törpe, kárász és keszeg mellett szép számmal akadt csuka-, süllő-, balin- és sügérivadék is. Csukából tepsis méretű, hetven-nyolcvan dekás is került a hálóba. Az ivadékok mentésekor a szétválogatás során csak az őshonos tiszai fajok kerültek a lajtos kocsiba, onnan pedig a Tiszába.

(Forrás: az Ativizig és a Környezetvédelmi Minisztérium adatai; A térképet a környezetvédelmi felügyelőségek adataiból az MTI sajtóadatbankja készítette. Fotók: wikipédia)

Szabó C. Szilárd

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: cián ciánszennyezés évforduló Tisza