Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Roberto Galvan argentin koreográfus: A szegedit tartom ma a legjobb kortársbalett-társulatnak Magyarországon
Művház 2020. január 25. 10:35

Roberto Galvan argentin koreográfus: A szegedit tartom ma a legjobb kortársbalett-társulatnak Magyarországon

Egy közel három évtizedes koreográfiáját újítja fel Szegeden a tánc világának egyik nemzetközileg is elismert koreográfusa, Roberto Galvan. Újragondolt művét február végén mutatják be a Kisszínházban. Az argentin mestert a tangóról, a tánc üzenetéről és Szegedről kérdeztük.

Hirdetés

– Huszonnyolc évvel ezelőtt a Szegedi Balettel állította színpadra első nagy együttesnek készült művét Koncert tangóharmonikára címmel. 2011-ben pedig a Szegedi Kortárs Balettel egy Liszt-műre komponált darabbal búcsúzott el harmincéves koreográfusi pályájától. Most mégis visszatért hozzánk és a tánchoz. Miért?

– Öt évvel ezelőtt egy politikai váltás ment végbe nálunk, Argentínában, lecserélődött a kormány. Az én nézeteimmel ellentétes politikai hatalom került kormányra, amelyik tovább rontott az ország helyzetén. Ekkor úgy éreztem, hogy számomra legjobb eszköz a fennálló hatalommal szembeni tiltakozásra a tánc. Ezért tértem vissza ehhez a kifejezési formához. Így örömmel fogadtam el a szegediek felkérését.

– Mivel foglalkozott az elmúlt években, amikor távol élte az életét a tánctól?

– Buenos Airesben ékszertervezéssel foglalkoztam, igyekeztem saját márkát teremteni, és közben művészettörténetet is tanítottam az egyetemen. Ezeket a koreografálás mellett is folytatom.

(fotók: Szabó Luca)

– Most Szegeden egy huszonnyolc évvel ezelőtti darabját újítja fel. Miért éppen erre esett a választás?

– A Koncert tangóharmonikára című táncjátékot 1992-ben mutattuk be először Szegeden. A kilencvenes évek eleje mindannyiunk számára nagyon fontos időszak volt, nemcsak a táncosok pályáját, de az én életemet is meghatározta ez a darab, amely első vendégkoreográfusi felkérésem volt. Nagyon kevés az olyan táncmű, amelyik kiállja az idők próbáját. Mi, alkotók folyamatosan dolgozunk, de csak néha sikerül egy igazán jó darabot elkészítenünk. Úgy érzem, ez a táncjáték ilyen lett, ma is érvényes üzenete van.

– Mit kell tudnunk róla?

– A darab a tangó esszenciáját jeleníti meg, ami jóval több mint egy tánc.

– Miért?

– A tangó keletkezése elválaszthatatlan az 1930-as évek kikötői kultúrájától. Kezdetben a matrózok egymással, majd prostituáltakkal gyakorolták ezt a táncot. Nem is csoda, ha Európában sokáig bűnös táncnak számított. Az Astor Piazzola zenéjére készült felújított darab is a tangó életérzés varázsát, az argentinok életfilozófiáját mutatja be. A darab időtállósága is részben ebben és a mű felépítésében rejlik.

– Mennyit változtat a korábbi koreográfián?

– Most, amikor újra végiggondoltam a darabot, úgy találtam, nem igazán kell változtatni az eredeti koreográfián. Az 1990-es évek szegedi társulata ideális volt a mű színpadra állításához, mivel sokan néptáncos múlttal jöttek az együttesbe, azonnal át tudták venni, és vissza tudták adni a tangó lényegét. Ma már teljesen más képzést kapnak a táncosok, ezért az ő tudásukhoz, személyiségükhöz igazítottam egy kicsit a darabot, de koreográfia lényege ugyanaz maradt, mint közel három évtizeddel ezelőtt.

– Hogyan épül fel az új darab?

– Az előadás első része bemutatja, mi történik a férfiakkal, akik egymás között csiszolgatják technikájukat, hogy mire a nők elé állnak, már megcsillogtathassák tánctudásukat. A második jelenet azt tárja a közönség elé, ahogyan a nők várják a férfiakat, akiknek majd támaszul szolgálhatnak. A záró szakaszban pedig egymásra találnak a párok.

– Mennyit változott a tánc és a táncosok huszonnyolc év alatt?

– A kilencvenes évek elején, amikor itt dolgoztam, Magyarországon még nem létezett igazán moderntánc képzés, klasszikus és néptánc oktatás folyt. Ez mára teljesen megváltozott, így ma már inkább modern táncosok vannak a társulatoknál, akiknek a tudása klasszikus alapokon nyugszik. Minden tekintetben – így ebben is – a szegedit tartom ma a legjobb társulatnak Magyarországon.

– Hol helyezné el a szegedi társulatot a tánc világtérképén?

– Úgy vélem, hogy az, amit a Szegedi Kortárs Balett képvisel nagyon jól érthető és értékesíthető a világ bármely táján. Ezt mutatja az is, hogy egy nagyon sokat turnézó együttesről van szó. A világon vannak óriási, nyolcvan-százfős társulatok, amelyek nem igazán alkalmasak arra, hogy turnézzanak, mert ezeket a hatalmas produkciókat nem lehet utaztatni. És vannak kisebb társulatok, amelyek egy egészen másfajta kultúrkört képviselnek, ilyen a szegedi is, amelyik egy nagyon személyes, esszenciális arculatot jelenít meg, így szinte a világ minden táján meg tudja mutatni magát, képviselve a magyar tánckultúrát.

– Az elmúlt közel három évtizedben többször is járt Szegeden. Milyennek ismerte meg?

– Egy gyorsan fejlődő, sokat változó városnak. A kilencvenes évek elején például csak néhány étterem és cukrászda működött Szegeden, nagyjából a Virág Cukrászda emelkedett ki ezek közül, az emberek többsége oda járt. Ma már ezen a téren is óriási a választék és fejlődés. Azt látom, hogy a szegediek – különösen az itt élő fiatalok – nagyon aktívak, szeretik és folyamatosan építik, szépítik a városukat. És persze én is imádom a szegedi halászlét, amikor eljövök, mindig két-három kiló plusszal távozok a városból.

Rafai Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: balett Szegedi Kortárs Balett tánc koreográfia koreográfus Roberto Galvan