Túl a városon 2020. január 25. 09:00 Forrás: Szegedi Tükör

Igazságérzet

Senki sem akarja, hogy a magyar emberek igazságérzete alapján ítélkezzenek a bíróságok Magyarországon, és azt javaslom, ezt a miniszterelnök se akarja, mert nem lenne jó vége.

Eleve nem lehet mit kezdeni avval statisztikailag, hogy magyar emberek. Sajnos erős a gyanúm, hogy ezt az igazságérzetet és annak kiterjedtségét nem mérte le senki, de meggyőződésem, hogy a többség közvetlen vágya a „kevesebb hatalom, több valódi kormányzás” relációban inkább lenne értelmezhető.

A január 6-i „Orbáninfón” a miniszterelnök a szokásos kontrollvesztés tüneteit mutatta, amely ezúttal jogi szakmai kérdéseket homályosított el a populista attitűd erőteljes megnyilvánulásaként. Munkanélküli jövedelemként állította be a gyöngyöspatai roma szegregáció miatt megítélt kártérítést, s ezzel párhuzamosan a romák ellen hangolta a szerinte „keccsölőket”, kilátásba helyezve, hogy a magyar állam nem fizeti ki a rossz börtönviszonyok miatt ugyancsak kártérítést nyert fogvatartottaknak azt, amit a bíróság megítélt. Majd zárásként utalgatott a Szeviép-ügy bírói összeférhetetlenségére – ez a termés.

Érthetetlen és dermesztő, amikor egy jogvégzett, alkotmányjogban egyébként járatos ember vetemedik arra, hogy konkrét bírósági ítéleteket bíráljon a lakossági elvárások tükrében, politikai platformokon. Torz tükör ez, és nem is valódi, hiszen tudható, hogy mi van mögötte: a bíróságok megregulázása és megfélemlítése.

Jogi diploma sem kell hozzá, az ember érzi, nincs ez így jól. A Helsinki Bizottság egyenesen azt mondta: ahol a jogerős ítéleteket egy politikus utasítására semmibe lehet venni, ott nem a törvény uralkodik.

Igencsak bajban lenne a miniszterelnök, ha a magyar nép egy valódi nemzeti konzultációt komolyan véve mondjuk „megszavazná” az egyébként nyugatos kultúrákban alapvető igényt, miszerint a végrehajtó hatalomnak (a kormánynak) semmi keresnivalója a bírói hatalom környékén (bíróságok). Legalábbis olyan formában nem, hogy szakmailag megindokolt döntéseket bírálgatnak kényük-kedvük szerint, néhány mondattal elintézve, a magyar emberek holmi igazságérzete mögé bújva. Nem lekicsinyelve a néplélek fontosságát, és a társadalmi igazságérzet megjelenítését az igazságszolgáltatásban, de ezt a fene nagy népi-nemzeti igazságérzetet talán a saját háza táján, a törvényhozásban és a kormányzásban kellene előbb rendbe tenni.

Vagy mit szólna a miniszterelnök ahhoz, ha a törvényszéki elnökök nyíltan bírálnák például a magyar professzionális (értsd: pénzért mímelt) labdarúgás finanszírozását biztosító tao-törvényt? Esetleg szót emelnének az oktatást, az egészségügyet és a közbeszerzéseket szabályozó jogi passzusok ellen, szóvá tennék, hogy egy 28 éves fiatal szakorvosjelöltnek talán mégiscsak több alapbér járna 189 ezer forintnál. Mit szólna a miniszterelnök ahhoz, ha a törvényszéki elnökök egy közös sajtótájékoztatón bejelentenék, hogy „ez így nem járja, a magyar emberek igazságérzete mást diktál, akármennyire is tetszettek választást nyerni”.

A konjunktúrának hamarosan vége, ezt mondják a hozzáértő közgazdászok. A rendszer elméleti és gyakorlati hibáit – ami miatt összedől az egészségügy és az oktatási rendszer, amiben százmilliárdosok híznak, mint a kisgömböc, és ahol Döbrögik húzzák deresre és vesszőzik az igazságszolgáltatást a politikai haszonlesés, a népszerűségnövelés és a megfélemlítés céljából, miközben a köreik vígan mulatnak a tengeren, törvényeket is áthágva – csak teli hassal nem veszi észre olyan könnyen a polgár. Korgó gyomorral javul a látás és a hallás is.

Cservenák Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet Szegedi Tükör