• Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • Vágvölgyi B. András: Ma visszanézve nem volt olyan nagyszerű Orbán beszéde Nagy Imre temetésén
Művház 2020. január 23. 19:13

Vágvölgyi B. András: Ma visszanézve nem volt olyan nagyszerű Orbán beszéde Nagy Imre temetésén

Kevés olyan páratlanul sokoldalú alakja van a hazai kulturális életünknek, mint Vágvölgyi B. András, aki azzal biztosan beírta magát a magyar sajtótörténetbe, hogy alapító főszerkesztője volt a Magyar Narancsnak. A Belvárosi Moziban most könyvbemutatója volt.

Nem csak azért lehet sok közünk Vágvölgyi B. Andráshoz, mert 1959-ben Szegeden született, a Ságváriban érettségizett, és édesapja a jogi karon oktatott, hanem ezer és egy ok miatt. Vágvölgyit, vagy ahogy őt inkább emlegetik, Vageszt, Sághy Miklós egyetemei oktató kérdezte a Balázs Béla-teremben tartott bemutatón.

A szerző 1989 című könyve először 2009-ben jelent meg. Tavaly év végén pedig ennek egy átdolgozott és rövidített változata, amelynek Dániel nevű főhőse a megtévesztésig hasonlít Vágvölgyire, de mint a szerző nem mulasztotta el hangsúlyozni: az elbeszélői én és a szerzői én soha nem azonosak – ami érvényes erre az esetre is.

Vágvölgyi szociológusnak tanult, utolsó rendes állása egy akadémiai kutatóintézetben volt, ahol Enyedi Ildikó apja, Enyedi György volt a főnöke. Az 1988-as év egy angliai egyetemen találta, és amikor hazaérkezett akkor nem is annyira a politikailag forrongó közélet sűrűjébe, mint inkább annak középpontjába találta magát. Már 1988-ban Fidesz-tag lett, és nem sokkal később a párt külpolitikai szakértője. Nem kis büszkeséggel mesélte el, hogy már legelső külpolitikai alapvetésében azt tűzte ki célul, hogy hazánk lépjen be a NATO-ba. Ehhez nem kis merészség kellett, mert az idő tájt szinte mindenki egy, az Ausztriához hasonló semlegességében gondolkozott.

A Magyar Narancs megalapítása hozzá, és a tragikusan fiatalon – huszonhat évesen – elhunyt Vig Mónikához kötődik, akivel két hónap alatt hozta létre a legendás lap első számát. Vágvölgyi 1988-tól 1998-ig volt főszerkesztője a hazai sajtó nyelvét és szemléletmódját gyökeresen átalakító lapnak.

1989-ben ő volt a Nagy Imre-temetés sajtófőnöke. Olyan emberekkel nyílt alkalma találkozni és tárgyalni, akikről egy évvel korábban nem is álmodhatott: az akkori amerikai elnökkel, a Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel vagy Mark Palmerrel, az Egyesült Államok akkori budapesti nagykövetével.

A hazai politikai elitről nem is beszélve. Sághy Miklós szóhasználatát átvéve maga Vágvölgyi is úgy fogalmazott, karneváli volt a hangulat akkor az országban, abban az értelemben is, hogy bármi megtörténhetett.

Nagyon tetszett neki Orbán Viktornak a Nagy Imre-temetésen elmondott beszéde, és nem kis része volt abban, hogy éppen a későbbi miniszterelnök mondhatta el azt, noha voltak mellette más kiszemeltek is. A mából visszanézve azonban nem tartja olyan nagyszerű beszédnek Orbánét, mint akkor.

Ennek kapcsán elmondta, hogy azt már akkor minden újságolvasó tudta, hogy Orbán kijelentésével szemben nem kellett megkezdeni a tárgyalásokat a szovjet csapatok magyarországi kivonásáról. Egyrészt: ezek már elkezdődtek, másrészt: a csapat kivonások már akkor ütemesen zajlottak. Megemlítette e mellett Vágyvölgyi azt is, hogy kockázatos is volt Orbán beszéde, mert akkor nem tűnt elképzelhetetlennek, hogy a szovjet kommunista párt keményvonalasai elmozdíthatják a hatalomból Gorbacsovot (erre 1991-ben a Janajev és Krujcskov puccskísérletet is tett, eredménytelenül), akik aligha tűrték volna, hogy egy kis ország „beszóljon” a birodalomnak.

Múltba révedve. Vágvölgyi B. András és Sághy Miklós (fotók: Szabó Luca)

A szerteágazó beszélgetésen elhangzott, hogy szakmai befektetőt keresve sokáig úgy tűnt a francia Liberation lesz a Magyar Narancs gazdája, de a befektető utóbb kihátrált a tervezett üzletből. Ezt követően az akkor még létező Inter-Európa Bank jelentkezett be, de a végül a Princz Gábor vezette Postabank média-portfóliója került a hetilap, amelyet az 1990-es évek második felében 20 millió forintért vásároltak meg. Ez akkor nagy összegnek számított – tette hozzá az elmondottakhoz a korábbi főszerkesztő. A házasság azonban nem bizonyult sem sikeresnek, sem hosszúnak, és nem sokkal később a Postabank összeomlott.

A Magyar Narancs éléről való távozás után is maradt újságíró Vágvölgyi, aki sokat publikált és publikál jelenleg is az Élet és Irodalomban. Nagy áttörést jelentett számára 2010, amikor bemutatták első egész estés játékfilmjét, a Kolorádó Kidet, amely az 1956 után megtorlások egyik fontos történetét dolgozta fel. Mint a szegedi esten fogalmazott: a filmbe beleírta szeretett történelemtanárát, a Ságvári-gimnáziumban valamikor oktató Suki Bélát.

A francia-német tévécsatornának, az ARTE-nak forgatott egy dokumentumfilmet a Budapest azóta megszűnt legendás szórakozóhelyéről, a Tilos az Á-ban-ról, és mint a Sághy Miklóssal folytatott beszélgetésből kiderült:

bár sok filmterve van Vágvölgyinek, több elkészült forgatókönyve várja az asztalfiókban, hogy film készülhesse belőle, a Filmalap eddig valamennyi próbálkozását visszadobta. „Feketeseggű vagyok. Pénz nélkül pedig nem lehet filmet készíteni”

– vonta meg a mérleget az alkotó. A fent jelzett filmet levetítették a könyvbemutatón.

Vágvölgyi B. András könyvet írt Tarantinóról, a magyarországi cigánygyilkosságok történetéről és hátteréről, ugyancsak könyvet írt Steve Jobsról, lefordította Hunter S. Thompson Reszketés és félelem Los Vegasban című munkáját, producere volt a Werckmeister harmóniák című, Tarr Béla rendezte filmnek.

Az 1989 című regénye kordokumentumnak egészen páratlan, egyéni nézőpontja miatt letehetetlen olvasmány.

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: 1989 film Nagy Imre Orbán Viktor rendszerváltás Vágvölgyi B. András újratemetés