Hirdetés
Túl a városon 2020. január 22. 11:35

#szépségstressz: ha csak egy tanulságot vonunk le a Schobert-ügyből

Mindenki Update Lowcarb Norbertről és az ő Gondolatairól beszél, de azért néhány bunkó mondatnál jóval összetettebb ügy ez. Vélemény.
Hirdetés
Hirdetés

Két nap alatt elképesztő médiavisszhangot generált Schobert Norbert híres zsírégetőmester vasárnap délutáni Facebook-videója, amiben arról értekezett, hogy a házasságok azért mennek tönkre, a gyerekek pedig azért lesznek félárvák, mert a nők a szülés után több tíz kilós súlyfelesleget szednek magukra, amit aztán nem képesek leadni, márpedig a férfiak úgy működnek, hogy nem érzelmek kellenek nekik a szexhez, hanem testi vágy, a nők külsejét kívánják meg. Szerinte a nők meg tudják kívánni a férfi belső értékeit, a férfiaknál viszont a külsőn múlik minden, ezért a szülés után elhízott feleségüket már nem találják vonzónak, hosszútávon kínszenvedés nekik egy 58 helyett 78 vagy 88 kilós nővel együtt lenni, a kapcsolatok pedig ezért tönkremennek.

„Úgyhogy, kedves nők, a férfiak miatt és a boldog szerelem és a szexualitás miatt muszáj, hogy megtartsátok a lánykori súlyotokat, és ebben segít a csökkentettszénhidrát-szegény, vagy a ketoétrend.”

(Azt most engedjük el, hogy mit jelent az valójában, hogy „csökkentettszénhidrát-szegény étrend”, nem ez a legnagyobb probléma Schobert szavaival.)

A fentiek miatt szerda délben kis túlzással ott tartunk, hogy aki csak él és mozog, megfogalmazta már a véleményét Schobert kijelentéseiről, a közösségi médiát elárasztották az életmódipari vállalkozón gúnyolódó mémek, hírességek egész sora posztolt a témában, még a Coca-Cola is posztolt egy ötletes reakciót, sőt, Schobertnek sikerült egy platformra hozni az ellenzék és a kormánypártok politikusait is, akik kivétel nélkül a felháborodásukat fogalmazták meg a kijelentései miatt. Pillanatok alatt cikkek sora jelent meg arról, hogy az elhangzottak bőven kimerítik a testszégyenítés kategóriáját, és hogy ez miért baromi veszélyes, Norbert pedig kedd estére még az ATV Egyenes beszéd című műsorába is bekerült Rónai Egonhoz, ahol a műsorvezető a témában a WMN-re dühös cikket író Szentesi Évával közösen próbálta meg kiszedni belőle, hogy és ezt így hogy.

Mindezek után azt felesleges lenne már itt boncolgatni, hogy Schobert Norbert ebben a stílusban elmondott szavait vajon a mélysötét ostobaság, vagy ami rosszabb, az aljas és alattomos, a következményekkel nem törődő ingyenreklám-generálás eredményezte, esetleg a kettő együtt. Érdekesebb és fontosabb ennél a hogyan tovább kérdése.

Most egy egész ország hördült fel, nők és férfiak ezrei, tízezrei kérik ki maguknak az elhangzottakat, de mi lesz, miután elcsendesedik a médiavihar? Mert ne legyenek illúzióink: Schobert végtelenül ostoba és rettentően káros megnyilvánulása nem a semmiből táplálkozik.

Az nagyon szép, hogy most (vagy most majd) férfiak százai írják ki a Facebookra meg az Instagramra, hogy #szeretemafeleségemúgyahogyvan, és állnak ki a nők mellett, valamint az ellen, hogy pusztán ösztönöktől vezérelt véglényeknek legyenek beállítva, akiknek csak az számít, hány kiló az asszony. És most nem is érdemes vitatni, hogy ők a hétköznapokban is ennek megfelelően viselkednek. Azt viszont látni kell, hogy mindezek ellenére a nők és a női test tárgyiasítása soha nem látott méreteket öltött az elmúlt évtizedekben, és még akkor is súlyos a helyzet, ha az utóbbi években jelenetős erőfeszítéseket lehet tapasztalni a helyzet javítására. 

Annyira természetessé vált nagyjából a huszadik század második fele óta napjainkra, hogy a reklámipar, a média, és így mára szinte a komplett vizuális környezetünk megállás nélkül és felfoghatatlan mértékben önti ránk a burkoltan, vagy kevésbé burkoltan szexuális tartalmú információkat, hogy abszolút közhely arról beszélni, hogy akarva, akaratlanul mindez micsoda mértékben befolyásolja a személyiségünket, ízlésünket. Így aztán nem is nagyon beszélünk és gondolkodunk erről a hétköznapokban. 

A most a Schobert-ügy kapcsán szellemesen megnyilvánuló Coca-Cola egykori reklámjaitól kezdve a hollywoodi filmstúdiók kasszasikerein át, az ilyen-olyan tévéreklámokon keresztül az utcán mellettünk elhúzó trolibusz hirdetéseiig, hosszú évtizedek óta mindenhol kifogástalan testalkatú embereket lehetett és lehet látni, újságcikkek százai foglalkoznak azzal nap mint nap, hogyan legyünk szépek, sőt, szebbek, mint azt az életkorunk, adottságaink, lehetőségeink indokolnák, és mindezt az internet, a közösségi média megjelenésével még megszoroztuk nagyjából ezerrel.

Olyan mértékű szépségkultuszt építettünk fel mindezek által, ami az elmúlt 50-60, de pláne az utóbbi 20-30 évben már bőven meghaladta az egészséges szintet.

Mindez a férfiakat és nőket egyaránt érinti, de ne legyünk álságosak: a nőket jelentős mértékben erősebben, erről pedig mi, férfiak tehetünk. Azt a nőkben egyébként évezredek óta meglévő természetes igényt, hogy szépek szeretnének lenni, mára sikerült odáig tolnunk, hogy joggal érezhetik azt, muszáj, sőt, kötelező szépnek lenni, mert aki nem szép, az kevesebbet ér.

A társadalmunk konkrét szépségstresszben tartja a nőket, hogy mekkorában, azt a leglátványosabban talán a végtelenül eltúlzott plasztikai műtétekről készült fotók illusztrálják.

Fel sem fogjuk, észre sem vesszük a hétköznapokban, hogy bár megállás nélkül ismételgetjük, hogy a szépség szubjektív és relatív, soha nem látott mértékben konkretizáltuk, hogy mi a szép és mi nem az, milyen testalkattal érezhetné magát elégedettnek egy elégedettnek magát már mindezek miatt eleve soha nem érző nő. 

Hosszú-hosszú évtizedek óta megy, hogy a szép nő, a vonzó nő, a szexi nő az feltétlenül vékony, de legalábbis karcsú.

És bár az utóbbi években a divatiparban megjelenő trendváltozások hatására már a jóval teltebb plus size modellek is menőnek számíthatnak, ennek széles körű vélemény- és ízlésformáló hatása még csekély. Ráadásul, van ezzel két probléma. Az egyik, hogy valójában a plus size modellek is tökéletes alkattal, arányokkal rendelkező nők, csak ők plusz 20-30 kilóval azok, így a legtöbb „átlagos nő” számára ugyanolyan elérhetetlen az általuk idealizált alkat, mint mondjuk egy karcsú modellé. A másik, hogy attól még, hogy a divatipar kezdi felfedezni a teltebb, így az átlagosnak jobban megfelelő testalkatú modelleket, valójában még ugyanott tartunk, mint amikor minden újság címlapjáról, filmből, tévéműsorból, reklámból a nádszálvékony nők köszöntek vissza: a hétköznapi nőkre nehezedő szépségstressz semmivel nem lesz kisebb, csak majd más idealizált testalkat miatt lehet görcsölni.

Mi lehet akkor a megoldás? Óriási közhely, de az elfogadás. Csakis az elfogadás. És annak hatékony kommunikálása, hogy nem csak a valamilyen lehet vonzó, hanem a bármilyen. Mert tényleg bármilyen testalkat, bármilyen adottság lehet vonzó. El kell felejteni azokat a dogmákat, amik előírták, előírják, hogy mit gondoljunk a szépségről. Egyáltalán: el kell felejteni a szépségkultuszt!

Persze, a test szépsége mindig is fontos volt az embernek, és mindig is az is lesz, de az, amilyen szinten túlpörgettük ezt az elmúlt minimum fél évszázadban, abból ennyi már éppen elég volt!

Éppen elég lelket nyomorítottunk meg vele!

2020 van, jövőre 2021 lesz, és észre se vesszük, de mindjárt 2050. Pont olyan messze van, mint 1990. Vagyis kábé két szempillantásnyira. Nehogy már azzal töltsük az időnket, hogy a szépségről továbbra is ilyen huszadik századi módon gondolkodunk!

Ehhez viszont nem elég az, hogy kiírjuk a bárhova, hogy #szeretemafeleségemúgyahogyvan meg #beyourself, és hasonlók. Ez maximum kezdésnek elmegy.

Sokkal inkább az kell, hogy ezt hétről hétre, napról napra, az élet minden pillanatában képviseljük, higgyünk benne. Higgyünk abban, hogy azt, hogy mi szép, vonzó, szexi, azt mi magunk alakítjuk a saját fejünkben, nem a média, a reklámipar, és a vizuális környezetünk. Még akkor sem, ha most az a közmegegyezés, hogy de. 

Mert amikor majd már másképp fog gondolkodni a szépségről mondjuk egy komplett generáció, amikor a szépség konkretizálása helyett a szépség valódi relativizálása és szubjektivizálása lesz az általánosan elfogadott (és nem csak úgy csinálunk, mintha így lenne, mint jelenleg), na, akkor majd a vizuális környezetünk is másról fog árulkodni és más hatással lesz ránk.   

És akkor egyszer majd talán tényleg eljutunk oda is, hogy a szépséget ne lehessen például számadatokkal jellemezni, hogy 58, vagy 88 kiló, vagy centi, vagy akármi.

Az olyan ostoba és otromba vélemények pedig, mint Schobert Norberté, nem országos méretű felháborodást fognak kiváltani, csak legfeljebb egy hangos röhögést azon, hogy szegény ember micsoda ósdi felfogásról árulkodó hülyeségeket beszél.

Kovács M. Norbert

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: életmód vélemény nők szex Schobert Norbert szépségstressz terhesség média testszégyenítés testsúly testalkat