Hirdetés
Művház 2020. január 22. 08:14 Forrás: Szegedi Tükör

Nyáry Krisztián: Kölcsey Ferenc nem tartotta jó versnek a Himnuszát

– Mit énekeltek a Himnusz előtt? Mióta hallgatjuk állva? Mikor hangzott el először a mostani szövegével és dallamával először? – erről is beszélt a minden bizonnyal legismertebb magyar műalkotás születésnapján Nyáry Krisztián író, irodalomtörténész az ötéves szegedi Mentorháló Pedagógiai esték sorozatában kedden este. A Szegedi Tükör összefoglalója.

– Mi is a himnusz és miért van az országoknak himnusza? Eredetileg vallásos jellegű, az istenhez segítségért fohászkodó, dicsőítő műfaj az ókor óta. A XVIII. században születtek meg az első himnuszok, amelyek már nem egy istenséget, hanem a királyt és az általa megszemélyesített nemzetet, államot dicsőítik – mondta az első himnuszokról Nyáry Krisztián.

Mit énekeltek a Himnusz előtt?

Ez felekezeti alapon dőlt el.

Minden felekezetnek megvolt a saját himnusza; ezek nemcsak egyházi funkciójú dalok voltak, hanem például Thököly serege a református Te benned bíztunk eleitől fogva című himnusszal az ajkán ment csatába. Ha katolikusokkal álltak szemben, azok meg a Boldogasszony anyánkat énekelték. Ezek tekinthetők a legősibb magyar himnuszoknak, egyik sem régebbi XVI-XVII. századinál. Amikor megtalálták az ősi katolikus István-himnuszt, az Ah, hol vagy magyaroknak tündöklő csillaga teljes szövegét, kiderült, hogy a versszakok kezdőbetűi az Árvakert szót adják ki, ebből következtetnek rá, hogy ez nem népdal, hanem egy műdal. Az evangélikusokénak (Erős vár a mi Istenünk) a szerzője is ismert, az evangélikus egyház alapítója, Luther Márton. Érdekesség, hogy a legtöbbet idézett magyar fordítást a görögkatolikus születésű, de amúgy ateista József Attila készítette.

Francia elit alakulat magyarul énekel

A kuruckori hadi indulókat énekelték elsőként közösségformáló céllal, hasonlóan a modern értelemben vett himnuszokhoz. A legelterjettebb ezek közül a Rákóczi-induló volt; abban különbözik a himnuszszerű daloktól, hogy sok-sok szövegváltozata létezik, mégis leginkább szöveg nélküli változat, Berlioz Rákóczi-indulója a legismertebb.

Himnuszkeringő

Magyar vonatkozása van az 1844-ben született későbbi szlovák himnusznak is: közös a gyökere az Azt mondják, nem adnak engem galambomnak kezdetű magyar népdallal.

1845-ben Uruguayban köt ki a magyar katonazenész, Debály Ferenc József, akit felkérnek az ottani himnusz megzenésítésére, és mert jól sikerül, elhívják Paraguayba is.

A finnek himnuszának pedig Vörösmarty Szózata az alapja, amit egy svéd költő fordít le, és megtetszik, komplett képeket átvéve írnak belőle nemzeti himnuszt. Nemcsak ezt, hanem az észt himnuszt is Vörösmarty ihlette.

Közös a gyökere egy 1857-es Egressy Samu-csárdásnak, Smetana Moldva című szimfonikus költeménye dallamának, és az izraeli himnusznak is: egy középkori spanyol dallam. Szintén ez a motívum fordul elő a Kárpátia együttes Felvidék című számában is.

Az is különös, hogy a himnuszok onnantól, hogy elfogadják őket hivatalos indulónak, egyfajta időkapszulának tekinthetők: a szövegük és dallamuk már nemigen változik. Ilyen a Rákóczi- mellett a másik legismertebb, a Bercsényi-induló. Névadója, Bercsényi Miklós, Rákóczi barátjának fia eljutott Franciaországba, ahol katonai pályát futott be, tábornokként még ezredet is alapított, az első francia huszárezredet. Ennek lett az indulója a Bercsényi-induló. Jogfolytonosan ma is létezik ez az elit ezred, és bár a fegyvernemük változott, ejtőernyősök, ám az indulót manapság is magyarul éneklik.

Újrahasznosított himnuszok

Nyáry Krisztián elmondta, a XIX. század elején, amikor megalakulnak a nemzetállamok, újjászerveződik az Osztrák-Magyar Monarchia, felmerül az igény az uralkodót magasztaló himnuszra, mint amilyen az angoloknál a God Save the King (vagy Queen). Vagy megérzik, milyen mozgósító ereje van a franciák Marseillaise-ének.

Amikor a monarchiában 1791-ben Ferenc császár trónra lépett, a neves költőt, Leopold Haschkét bízzák meg, hogy himnuszt írjon, az lett a Gott erhalte Franz, den Kaiser!, amit Joseph Haydn zenésít meg. A komponista két tanulmányútra is elment előtte: Angliában tanulmányozza az angol himnuszt, és Magyarországra is ellátogat, ahol a Muraközben talál egy horvát népdalt, aminek az alapján 1797-ben megírja a monarchia himnuszát. Ez ma a német himnusz, ami Magyarországnak a leghosszabb ideig a himnusza volt. Csakhogy amikor Ausztria új himnuszt választott, ez gazdátlan maradt, így csapott le rá Németország.

– A Himnusz születése előtt egy évvel, 1822-ben Kisfaludy Sándor, korának legismertebb költője megkísérelt új királyhimnuszt írni, ami kottával együtt meg is jelent az Auróra folyóiratban, és nagyon hasonlított a Gott erhaltéra, mégsem vált belőle himnusz. Készített egy másik dalt is Kesergő szerelem címmel, amiből viszont szándéka ellenére himnusz lett. Ezzel a kottával találkozik a sokkal komolyabb zeneszerző, Ludwig van Beethoven, és Schiller szövegével együtt ebből lett az örömóda, az Európai Unió himnusza – tette hozzá az irodalomtörténész.

Himnusz a Megismerni a kanász dallamára

Kölcsey Ferenc 1823-ban írta a mostani Himnuszunkat, mély depressziós korszakában, elszakadt az írói közösségtől, visszavonult szatmárcsekei birtokára. Ráadásul földjeinek érdekében pereskednie kell, és belekeveredik a hazai irodalomtörténet első plágiumügyébe is, mert Iliász-fordítását valaki a saját nevén adja ki. Amikor összeszedi magát, borongó verset készül írni. Klasszikusokat olvas, Zrínyi Miklóst és Balassi Bálintot tekinti elődjének. A Himnusz története egy tévedéssel kezdődik, mert Kölcsey kedvenc Balassi-verséről később kimutatták, hogy eredetileg Rimay János.

(fotók: Szabó Luca)

A Himnusz szerzője szokatlan formához nyúl: a parasztdalhoz. Így lehetséges, hogy a nemzeti imádságot, a Himnuszt akár a Megismerni a kanászt dallamára is el lehet énekelni, mert ugyanaz a ritmusa. Több hónap után 1823. január 22-én eljut Kölcsey odáig, hogy elkészült és letisztázta a Himnuszt, ezt tekintjük a születésnapjának. Érdekességként az irodalomtörténész megjegyezte, a versének alcímet ad a költő, holott alig volt ilyenre példa: „A magyar nép zivataros századaiból”. Rejtély, mit akarhatott kifejezni vele, főleg mert a cím mellé és nem alá írta. Azt szokták mondani, hogy a cenzúra elől így rejtette el a kortárs mondanivalót. Nem igaz, hiszen a nemesi ellenállás korszakában cifrább szövegek is megjelenhettek. Az első megjelenésekor ráadásul alcím nélkül adták ki.

Még érdekesebb, hogy maga Kölcsey sem tartotta fontosnak, hogy megjelenjen a verse. 1823 második felében ugyanis a barátjával, Szemere Pállal folyóiratot terveznek Minerva címmel. Azt mondták, a gyenge verseket a szerzője tömje a zsebébe, vagy küldje a konkurenciának, az Aurórának. A saját versét sem a saját lapjában hozza, hanem hat évvel a megírása után elküldi az Aurórának. Ha szándékában állt volna, hogy énekeljék, kottával küldi el, ahogy korábban másokat, de ezt sem tette. Azért sem tarthatta elég jónak a költeményét, mert sem életműve legfontosabb tíz verse közt sem sorolta fel, sem a búskomor időszakának legjobb három verse között sem említi.

Rossz ómen

Az első nyilvános ünnepség, ahol a ma ismert Himnusz elhangzik: 1844. augusztus 10-én az óbudai hajógyárban a Széchenyi gőzös felavatása. Rossz ómennek bizonyul, mert a hajó rövidesen elsüllyed. Az első iskolai előadása: 1844. augusztus 25-én a pesti vakneveldében. 1903-ban megszületik az első törvényjavaslat a Himnusz hivatalossá tételére, de napirendre se vették. 1916-ban az első és utolsó király, akit a Himnuszra koronáznak meg, IV. Károly. 1920-ban születik állami intézkedés a Himnusz méltó használatáról, mert addigra már „túl sok helyen”, kávéházakban, sportmeccseken is éneklik.

Villámkarrier

Egy másik vers viszont villámkarriert fut be: a Szózat. 1836-ban születik, 1839-ben már ismert, holott dallama sincs, és nem himnusz a formája, hanem szónoklat. A szöveg forrása Széchenyi Stádium című munkája, egész mondatokat emel át belőle. Pályázatot írnak ki a megzenésítésére. A zsűriben ott ül Erkel Ferenc, huszonkét pályamű érkezik, a nyertes az amatőr zeneszerző, Egressy Béni. A szakma nincs oda érte, de a közönségnek tetszik.

Kölcsey Himnuszára is zeneszerzői pályázatot hirdetnek. Erkel nem akar indulni, de amikor megszállja az ihlet, egy óra alatt megírta a kottáját. És mert egyházzenéből merít, az eredeti Himnusz harangszóval indul. Ha Erkel nem indult volna, ma feltehetően Egressy Béni dallamával ismernénk, mert ő is komponált rá zenét.

Lassan indul el a Himnusz a népszerűség útján, sokáig megelőzi népszerűségben a Szózat és a Rákóczi-induló. Nem is fogadják el, hogy megtestesítse a nemzetet, tovább keresik a megfelelő királyhimnuszt, ami pótolhatja a hivatalos Gott erhaltét. Az 1845-ös felhívásra még a Szózat szerzője, Vörösmarty Mihály is próbálkozik, ír egy Himnuszt, de az sem megy át a köztudatba. Nem véletlen az irodalomtörténész szerint, hogy 1848-ban március 15-én a forradalmi nap végén a Nemzeti Színházban, amikor nemzeti szellemű dalokat énekelnek, nem a Himnusz az, amit elővesznek, hanem a Rákóczi-induló, a Marseillaise, a Meghalt a cselszövő, a Nemzeti dal, a Szózat és legvégül a Himnusz, mert nem találják elég lelkesítőnek. A szabadságharc alatt végre megszületik a magyar Marseillaise is: a Kossuth-nóta.

A szabadságharc leverése és a Haynau-, majd a Bach-rendszer kell ahhoz, hogy a Himnusz az első helyre kerüljön. Kidőlnek a konkurensek, betiltják a Rákóczi-indulót és a Kossuth-nótát, a Szózatot nem merik énekelni, a Gott erhalte gyűlöletessé válik, maradt tehát a Himnusz.

Dombai Tünde

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Mentorháló Szegedi Tükör Himnusz Nyáry Krisztián