Szegeden 2020. január 12. 20:43

Nagy kaland: stoppal Indián keresztül

Képriport
Négy szegedi fiatal – Wera, Benji, Gergő és Levente – kalandjairól már több alkalommal is beszámoltunk. A csapat most egy igen nehéz időszakon van túl, hisz közel 2000 kilométert tettek meg stoppal Indiában, Goából Delhibe.

A fiatalok a vízumuk miatt 3 havonta kénytelenek elhagyni Indiát egy rövid időre, hogy utána visszatérve folytassák kalandozásukat. Az első három hónapjuk hamarosan lejár, ezért Goából Delhiba utaztak, hogy onnan repülővel Nepálba menjenek, ahol pár hetet töltenek. Többek között egy vipassana táborban is részt vesznek, a vipassana India legősibb meditációs technikáinak egyike, ezzel ismerkednek meg.

Az eredeti terv az volt, hogy az Indiában vásárolt autójukkal Ahmedabadig mennek, mivel ott lakik egy barátjuk, akinél otthagyták volna a kocsit és onnan stoppal utaztak volna tovább. Azonban kiderült, hogy a kocsival nem hagyhatják el Goát, mert ehhez egy papír hiányzott, ennek beszerzése pedig sok időbe telt volna, ezért úgy döntöttek, az egész utat Goától Delhiig stoppal teszik meg.

Az első úti cél Mumbai volt. A stoppolás szerencsésen indult, hisz csak 20 percet kellett várni az első járműre, ami felvette őket. „Ez egy 8 személyes Tata Magic kisbusz volt. Hátul két egymás felé fordított hármas ülésen kaptunk helyet. Wera az egyik ülésen, Benji pedig a földön aludt. Levi a másik ülésen feküdt el, én pedig ültem” – mesélte Gergő. Este 7 órakor indultak el és 16 óra utazás után, délelőtt 11 órakor értek Mumbaiba. Az út hosszú, kacskaringós és bukkanókkal teli volt, így pihenni nem igazán tudtak, de legalább elérték az első állomásukat.

A következő fuvarnak ismét este indultak neki. Mumbai északi részén, két autópálya találkozásánál kezdtek el stoppolni, a következő állomás Ahmedabad volt. Szerencsére nem kellett sokáig várniuk, hisz 15 perc álldogálás után már meg is állt nekik egy autó. Az utazás kényelmetlenül indult, hisz a táskákkal együtt a hátsó ülésen kellett nyomorogniuk, mivel volt még egy útitárs az autóban, azonban ő 100 kilométer után kiszállt és onnantól sokkal kényelmesebben fértek el, és szerencsére az út is sokkal jobb volt. Amikor elérték az újabb célállomást, egy kellemetlen intermezzo zavarta meg az utazás. „Mikor kiszálltunk és kivettük a csomagjainkat a sofőr azzal állt elő, hogy fizessünk neki 4000 rupiát a fuvarért. Ez azért volt nagyon fura, mert még az elején megkérdeztük, hogy elvinne minket úgy is, hogy nem tudunk fizetni érte, és azt mondta, igen. Még egyszer el kellett magyarázni neki, hogy nem tudunk fizetni, és végül azt mondta, nem probléma. Úgy éreztük, hogy csak egyszerűen le akarta húzni bennünket” – elevenítette fel a történteket Benji.

A következő napot Ahmedabadba töltötték a fiatalok, egy barátjuknál. Egy kicsit feltöltődtek, pihentek, mivel még egy közel 1000 kilométeres út állt előttük Delhiig.

Másnap délután álltak ki stoppolni, de nem jártak sikerrel. Már rájuk is esteledett és kiderült, nem is jó út mellé álltak ki (a Google Maps megtévesztette őket). Végül taxival mentek át a jó helyre, azonban itt sem jártak sikerrel, több mint 2 órát várakoztak és nem vette fel őket senki. Levente elmondta, próbaként felírtak néhány köztes várost is a tábláikra, hátha így valaki felveszi őket. „Ez az ötlet be is vált, találtunk egy fuvart Udaipurig, ami két óra autóútra volt. Egy fullextrás autó vett fel, például egy gyémántberakásos nyaklánc lógott a visszapillantón. Egy nagyon kedves házaspár utazott a kocsiban, akik angolul nem nagyon tudtak, de úgy éreztük, sikerült közölnünk velük a szándékainkat. A csomagtartóba sajnos nem tudtunk bepakolni, így a cuccainkkal az ölünkbe kellett utazni, de szerencsére a sofőrünk autóversenyzőnek képzelte magát, és rekordidő alatt tette meg a távot. Azonban kiszálláskor megint azzal kellett szembesülnünk, hogy pénzt kérnek a fuvarért, ami most sokkal jobban fájt, mert tényleg nagyon kedvesek voltak velünk és mi is velük.” – tette hozzá Levente.

Ráadásul, mivel nem beszéltek angolul, a fiukat kellett felhívni telefonon hajnal 1 órakor és az ő segítségével megbeszélni, hogy a stoppolás azt jelenti, nem fizetnek az utazásért. Valószínűleg ők is csak le akarták húzni az idegen turistákat, de nekik sem sikerült.

A következő állomás Udaipur volt, ahová késő éjszaka érkeztek meg a fiatalok. Mivel a város nem az éjszakai életéről híres, így semmi nem volt nyitva, de találtak egy irodát, ahol úgynevezett hálóbuszokra lehetett jegyet venni. Rövid alkudozás után 2000 rupiáért vettek jegyet Jaipurig, ami 8 órás buszozást jelentett. Mivel rohamosan fogyott az idejük a repülőgép indulásáig, azért döntöttek a buszozás mellett. A reggel már Jaipurban köszöntött rájuk, ahol azonnal stoppolni kezdtek. Szerencséjük visszatért, 10 perc várakozás után egy óriási kamion állt meg nekik. „Mindig is reméltük hogy majd megáll nekünk egy ilyen jármű. Ráadásul ezt két nagyon jó arc srác vezette. Az előző két rosszul elsült fuvar után visszaadták a hitünket a srácok, mert nem kértek pénzt, sőt még gyümölcsöt, papadot és chait is vettek nekünk. Amikor pedig ki akartuk fizetni visszautasították. Sőt még az otthonukba is meghívtak minket, de sajnos vissza kellett utasítanunk, mert oda kellett érnünk Delhibe. Azonban megígértük nekik hogy hazafelé meglátogatjuk őket.” – mondta el Gergő.

Az utolsó etap már csak egy rövid, 76 kilométeres utat jelentett, amelyet egy kocsi platóján tettek meg, öt másik indiai társaságában.

A repülés előtti utolsó éjszakájukat Gurgaon közelében, egy új ismerősüknél, Swatinál töltötték, aki szállást adott nekik nyelviskolájának egyik tantermében.

„A stoppolás nagyon fárasztó volt, 60 óra alatt öt autóval és egy kamionnal közel 2000 kilométert tettünk meg. Azonban az utazás minden percét élveztük, és egész végig teljesen biztosak voltunk abban, hogy valahogy biztos sikerülni fog, teljesen mindegy, milyen reménytelennek kinéző helyzetbe is voltunk.” – értékelte az utazást Benji.

„Két évvel ezelőtt nyáron stoppoltunk először Benivel. Éppen Olaszországban voltunk, a nyaralásunk tervezett végénél, amikor megtudtuk, meglehetősen drága hazajutni Bolognából busszal vagy repülővel. Akkor döntöttünk úgy, hogy kipróbáljuk a stoppolást. 2 nap alatt, 8 kocsival értünk vissza Magyarországra, rengeteg élménnyel gazdagodva. Ez a tapasztalat biztosan segített abban, hogy elhiggyük, ezúttal is, egy idegen kontinensen és kétszer hosszabb távon is sikerülni fog.” – tette hozzá Wera

A csapat most Nepálban, egészen pontosan Hetaudaban van. A karácsonyt és az új évet is ott ünnepelték, majd január elején egy 10 napos vipassanat táborba mentek.

A stoppolásról készült videóösszefoglalót az alábbiakban nézhetik meg.

Amennyiben kíváncsiak a fiatalok kalandjaira, iratkozzanak fel Youtube-csatornájukra, vagy kövessék őket Instagramon. De a szeged.hu is folyamatosan beszámol arról, merre is jár a kis csapat.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Ázsia utazás Worldwide W4nderers