Hirdetés
Túl a városon 2020. január 11. 11:07 Forrás: Szegedi Tükör

Tisztelt Elnök Úr!

Még hogy nem volt érdekes az Ön újévi köszöntője! Egy mondata igenis nagyon megragadott engem, és már ezért érdemes volt elmondania. Hiszen mi is lehet egy szónok leghőbb vágya? Nyilván az, hogy valaki csettint a hallgatóság soraiból: ez igen, ez nekem is eszembe jutott, csak nem tudtam ilyen frappánsan megfogalmazni.

Ráadásul, elnök úr, Ön nem költő, még csak nem is író vagy újságíró, hanem jogász. És már hányadszor kellett magára vonnia a figyelmünket a szilveszteri pezsgőbontás után, a virsli előtt! Belátom, nincs egyszerű dolga. Mert még akkor is borzasztó hosszú az az öt perc, ha magvas mondanivalója van – hát még akkor, ha nincs. Persze nem feltételezem, hogy ne lenne véleménye semmiről, főleg ha a természetvédelemről beszélhet, vagy éppen kedvenc hobbijáról, a horgászatról.

Ám akkor meg adódik az az általános probléma, hogy mit merjen mondani, amiért az Önéi nem veszik rögtön másnap a fejét. És ez nagy baj, mert ettől a bénító félelemtől fullad szürke unalomba minden, még az újévi köszöntő is. Hiába írnak Önnek bele a bértollnokai fenséges Dunakanyart, badacsonyi bazaltorgonákat, Hortobágyot, tiszai kérésztáncot, fodrozódó Balatont. Hiába citálnak Szabó Zoltánt, Petőfi Sándort, Radnóti Miklóst, Kányádi Sándort és Szabó Magdát. Kipipálták a tetemes ötletlistát, de azt a semmitmondó beszédet, ami kerekedett belőle, ez sem töltötte meg élettel. Hozzáteszem, Ön olyan szónok, aki rezzenéstelenül néz bele a kamerába, és annyira monoton hangon olvassa fel a szövegét, hogy az emiatt szinte lassan kínlódó visszaszámlálásnak hat. Egyedül a szép és mosolygós jeltolmácsa vonja magára a figyelmünket évről évre pár percre.

És mégis, el kell ismernem, mindezek ellenére idén rabul ejtett egy mondata: „Nem a természetet, hanem a saját természetünket kell legyőzni.” Gratulálok, elnök úr! Nagyon köszönöm. Szívemből szólt, végre egyetértünk valamiben. Csak baj ne legyen belőle, ha mások is észreveszik, és olyan gyakran idézik, hogy még az Önéi is meghallják. Mert igaza van, minden tekintetben le kell győzniük a saját természetüket. Ha csak arra gondolok, mi lenne, ha Önök levetkőznék az álszentséget. Vagy befejeznék a parasztvakítást, és arról beszélnének, amit művelnek. Vagy azt is befejeznék, amit művelnek. Földindulással érne fel. Ugye, nem is gondolta, hová vezethet egy közhelyeket halmozó álságos köszöntő egyetlen őszinte mondata?

Tisztelt elnök úr, nem szégyen a hiteles emberektől tanulni. Elődje, Göncz Árpád – igaz, író volt – olyan szívhez szóló egyszerűséggel fogalmazta meg újévi jókívánságait annak idején, hogy azt éreztem, személyesen nekem is mondja: „Ma éjjel ürítsük arra poharunkat, hogy megint csak sikerült megőriznünk értékeink javát, az emberségünket és önmagunkat, s ne firtassuk, milyen áron. Arra, hogy győztük az évet kitartással, türelemmel és ötletekkel, és hogy lassacskán – tetszik, nem tetszik – megtanuljuk, csak együtt, egymással szót értve juthatunk egyről a kettőre. Kormány és nép, párt és párt, munkaadó és munkavállaló, család és család, férfi és nő, szomszéd és szomszéd. Mert ebben van az erőnk. Az ország ereje. És semmi másban.”

És ha nem megy, nem is kell feltétlenül öt percet szónokolni. Elég két találó mondat, ahogy Kulka Jánostól hallottuk:

„Ne maradjunk némák, beszéljünk egymással, egymásért és a jövőért. Ne féljetek szeretni!”

Igen, elnök úr, igaza van, ha azt gondolja, ehhez nem elég kiállni a kamera elé, ehhez hitelesnek is kell lenni. Ahogy Ön mondta: „A saját természetünket kell legyőzni.”

Dombai Tünde

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Áder János jegyzet Kulka János Szegedi Tükör újévi köszöntő