Hirdetés
Hirdetés
Színes 2019. december 26. 12:52

Bájos, de zavarba ejtő: így néztek ki a karácsonyok a huszadik században

Szétnéztünk a Fortepanon, milyen karácsonyi fotókat töltöttek föl rá. Az alábbi válogatás csak egy része a látottaknak.

Hirdetés

Bájos, aranyos, meghökkentő, zavarba ejtő – csak néhány a sok reakció közül, amik értek minket, amikor belenéztünk a Fortepan karácsonyi fotóiba. Az alábbi válogatás tényleg csak egy apró részlete a rengeteg feltöltött fotónak. Itt igyekeztünk bővebb képaláírásokat írni a képekhez, „odafönn” tényleg csak pörgetni lehet a felvételeket. És néha megállni, alaposabban megnézni a fotókat. Állítólag annyira fölgyorsultunk már, hogy ha három-négy másodpercig nézünk egy képet, akkor az már jó fotó... Nézzék ezeket kivételesen tovább is, merüljenek el a részletekben, igyekszünk segíteni a képaláírásokkal.

Hogy a műfenyő mennyire nem „mai találmány”, jól bizonyítja ez az 1906-os felvétel. Azt nem tudjuk, sajnos eldönteni, hogy otthon készült, vagy műterembe ment el az édesanya a gyermekével, mindkét lehetőség „gyanús” (fotó: Fortepan/GGAABBOO)
1916., első világháború. Egy Škoda 30,5 Mörser mozsárágyú és mellette a karácsonyfa az olasz fronton. A képen szinte biztosan magyar katonák vannak, hiszen a Škoda Művek 1906-tól kezdte el fejleszteni az ágyút az Osztrák-Magyar Monarchiának. A cél egy olyan fegyver előállítása volt, amely képes leküzdeni a masszív belga és olasz betonerődöket. A fejlesztés 1909-ig tartott, az első prototípus megépítéséig, amelyet 1910-ben, titokban próbálták ki Magyarországon. Három részre szedve szállították a csőnek és a talpazatnak, saját szállítókocsija volt. Ötven perc alatt állították össze, lett tűzkész. A mozsár kétfajta lövedékkel tudott tüzelni. A 384 kilós nehéz páncéltörő lövedék késleltetett gyújtóval készült, míg a „könnyű” 287 kilós lövedék csapódó gyújtóval. Ez utóbbi lövedék becsapódásakor egy nyolc méter széles és nyolc méter mély kráter keletkezett, továbbá minden embert megölt több mint 400 méteres sugarú körben. A fegyvernek 15–17 fő kellett a kiszolgáláshoz, a tűzgyorsasága 10–12 lövés volt óránként. A tüzelés után a cső automatikusan visszaállt a vízszintes töltési helyzetbe. Egészen a második világháború végéig hadrendben volt (fotó: Fortepan/Vogl Elemér)
1921 karácsonyán Schoch Frigyes lakása, Budapesten, a Váci utca 55. alatt. A századforduló táján gyakoriak voltak a városi tájakkal és építészettel kapcsolatos képek – írják a Mai Manó Ház blogon. Ilyeneket készített Schoch Frigyes (1856–1924) is a századfordulón, az 1900-as és 1910-es években. Schoch – aki gazdag mérnök volt – elsősorban arról híres, hogy a Gellért-hegyen álló Hegedűs-villát ő kezdte el építeni genovai minta alapján. Fő tevékenységei mellett azonban – az utókor szerencséjére – amatőr fotográfusként végigfényképezte egész Budapestet a Városligettől a Gellért-hegyig, télen és nyáron, emberekkel és emberek nélkül (fotó: Fortepan/Schoch Frigyes)
Ajándékok 1929-ben: hintaló, búgócsiga, gumilabda. A horgolt terítő és a kantáros nadrág gyakorlatilag a rendszerváltásig divat maradt, azóta meg retró, tehát azért divat, másként. Figyeljék meg azt is, hogy tele van szaloncukorral a karácsonyfa. A szaloncukor a XIX. században érkezett Franciaországból Magyarországra, és olyannyira megszerettük, hogy lassan akár hungarikum is lehetne: közben a világ valahogy leszokott róla, épp ezért sehol máshol nincs teleszaloncukrozva a karácsonyfa, csak nálunk. Igaz, manapság már lustábbak vagyunk és/vagy sietünk, nem nagyon vesszük a fáradságot arra, hogy akár csak, kihajlított irodai kapoccsal, ujjunkat rendre megszúrva, feltegyük a fára. Kilencven éve azonban szinte kötelező volt még az ilyesmi (fotó: Fortepan/Simon Tibor)
Karácsonyi csendélet gyertyával, csillagszóróval, díszekkel és szaloncukorral. Ha van, amitől évről évre retteghetünk az a karácsonyfatüzek. A kép 1938-as, de sokan még 1988-ban sem nagyon értették, nem „jó ötlet” gyertyát erősíteni a fenyőágakra. A csillagszóró még úgy ahogy „elmegy, elment”, de az sem éppen okos gondolat, hogy „nyakig a fában” csillagszórózzunk (fotó: Fortepan/Kölcsey Ferenc Dunakeszi Városi Könyvtár/Petanovits-fényképek)
1942., a második világháborúban. Sajnos ennél többet kezdésből nem lehet tudni a katonákról, így az sem egyértelmű, hogy valamelyik laktanyában fotózták le őket, vagy esetleg valamelyikőjük otthonában. A háttérben a falra kiragasztott képek inkább az előbbit sejtetik, ugyanakkor a szoba meglehetősen kicsinek tűnik, a kaszárnyákban, laktanyákban ennél azért sokkal nagyobb helyiségek voltak. Mindenesetre Szűz Mária éppúgy jelen van, mint a hozzátartozók. És igen, a gyertyák... Tűzvédelmi szempontból hagynak kívánnivalót maguk után, bár egy karácsonyfatüzet valószínűleg gyorsan eloltottak volna a honvédek (fotó: Fortepan/Miklós Lajos)
Anya és lánya olvas 1943-ban a fa előtt. Színes filmre fotózni ekkortájt tényleg igazi kuriózum volt. Hiszen a színeket valósághűen visszaadó filmre, a színes fotográfia valódi megszületésére 1935-ig várni kellett: ekkor a Kodak bevezette a piacra az előző évben kikísérletezett Kodachrome nevű filmjét. Valószínűleg ez a kép is ilyen filmmel készült. De hogy ne csak a színekről legyen szó: azt nem látjuk, hogy mit olvas a kislány az édesanyjával, viszont a Pinokkióról, ami akkor Pinokkio volt, azt lehet tudni, hogy a Disney két Oscar-díjas (legjobb zene és betétdal) rajzfilmje ekkor volt három éves, és amíg a lapozgatható mesekönyv viszonylag hamar megérkezett hazánkba, addig a rajzfilm csak 1962-re ért ide. Pinokkió magyar hangja Domján Edit volt, a tragikus sorsú 1954-től 1960-ig a Szegedi Nemzeti Színházban játszó színésznő tíz évvel később 1972-ben lett öngyilkos épp ezen a napon, december 26-án, 40 évesen 1 naposan... (fotó: Fortepan/id. Konok Tamás)
Ünnep 1948-ban. Balra Nagy Imre későbbi miniszterelnök, jobb szélen leánya, Erzsébet, mellette annak férje, Jánosi Ferenc, középen pedig gyermekük, Jánosi Katalin. Nagy Imre 1948-ban Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetésének és a Politikai Bizottságnak is a tagja lett, azonban a Titkárságba nem vették be. A „szigort és fegyelmet” jól jelzi, hogy a fönti tisztségeket két nap alatt kapta meg nyáron, de szeptember elején a Politikai Bizottság már arra kötelezte Nagy Imrét, hogy írásban fejtse ki nézeteit, miben nem ért egyet a párt agrárpolitikájával. Pár nappal később, szeptember 15-én Nagy Imrét – aki ekkor az országgyűlés elnöke volt – kinevezték a Közgazdaság-tudományi Egyetem professzorává, az agrárpolitikai tanszék vezetőjének (fotó: Fortepan/Jánosi Katalin)
Jávor Pál színész 1957 karácsonyán. Minden idők egyik legismertebb és egyik legkedveltebb magyar színésze, az első magyar férfi filmsztár. Mindezt a MÁV-nak köszönhetjük... Ugyanis 1918-ban tizenhat évesen az Aradi Hírlap újságíró gyakornoka volt, de kiutasíttatta magát az újdonsült Romániából, mert Dániában akart letelepedni. A vasúti jegyét azonban Budapesten érvénytelenítették, így ottragadt, és beiratkozott a Színművészeti Akadémiára. Oklevelet már az Országos Színiegyesület színiiskolában szerzett, 1922-ben. Szegeden is játszott a színházban 1927-ben és 1928-ban (fotó: Fortepan/Sándor György)
Kaczander Ágnes, későbbi sokszoros magyar bajnok úszó 1958-ban öt évesen. Kaczander a Budapesti Spartacusban úszott, mellúszásban az 1972-es müncheni olimpián 100 méteren negyedik, 200 méteren hatodik lett. Európa-bajnokságon 1971-ben Bécsben bronzérmes. Kiss László volt az edzője, akihez később hozzá is ment. Két gyermekük született, 1983-ban viszont elváltak. Kaczander Ágnes 1991-ben megalapítja az Úszó Pingvin Óvodát, amely Magyarország első magánóvodáinak egyike (fotó: Fortepan/Lencse Zoltán)
Apa és fia Babylon játékkal 1965-ben. Ekkor már javában gyártották, a negyven pluszos korosztály annó egészen sokat játszott vele, egy ideig. Legalábbis anya meg apa ezt gondolta. Egészen addig prímán lehetett vele valóban játszani, amíg a gyerkőcök össze nem vesztek rajta, és nem kezdték el a golyókkal egymást dobálni vagy éppen nem törték be a bárszekrény üvegajtaját... A golyókból és műanyag csövekből bármit meg lehetett építeni, azt mondtuk, ez egy... És akkor az volt. Nemrég kezdték újra gyártani, ma már kétféle változatban is kapható: a golyók lehetnek üregesek és tömörek is (fotó: Fortepan/Umann Kornél)
Ajándékok 1965-ben. A Budapesti Lemezárugyár játékai és egy PIKO villanyvasút. Akinek 1965-ben PIKO vasútmodellje volt, bármilyen, annak nagyon tehetősek voltak a szülei és/vagy átcsúsztak az NDK-ból küldött csomagok az ellenőrzéseken. A vasútmodellezés a H0-s [1:87] méretaránnyal kezdődött hazánkban. A Sonnebergben alapított gyár ekkor már ontotta a modelleket, amelyekből a kezdőkészlet jellemzően egy oválpályából, egy (gőz)mozdonyból és egy-két vasúti kocsiból állt. A Budapesti Lemezárugyár is ekkortájt volt a csúcson: 1953-ban a Kohó és Gépipari Minisztérium úgy döntött, hogy a Lemezárugyár legyen a magyarországi játékgyártás központja. Hamarosan elkészült az első lendkerekes játék, majd 1954-ben az első elektromos fémházas diavetítő, amelynek sikeréhez a Magyar Diafilm Gyártó Vállalat egyre bővülő kínálata is hozzájárult. További lendkerekes autó típusok jelentek meg: mentőautó, nyitott és zárt teherautó, tűzoltóautó, majd a darus autó, valamint a három karosszériás, szétszedhető és összerakható modell autó. Újszerű rugós játék volt a hegyi vasút. Próbálkoztak plüssel borított, rugós, lépegető mackóval és elefánttal is. A játékok szinte minden magyar családban megtalálhatóak voltak, hamar a gyerekek kedvenceivé váltak, több generáció fiatalságához hozzátartoznak. A mai napig népszerű a Kutyaház persely, a Csipegető csibe, a Törpeautó, a Holdrakéta, a Helikopter, a Lendület motoros, a Roli Zoli, a Közlekedési játék (fotó: Fortepan/Beyer Norbert)
Higgyen a szemének! Oké, beállított kép az RTV újság 1975-ös lapszámainak egyikéhez, de akkor is jól látja: Sokol tranzisztoros rádió, fülhallgatóval. Kezdjük a fontosabbal: azt már talán soha nem tudjuk kideríteni, ezeket a rádiókat eleve ezekben a tartókban dobták piacra, vagy valahol a szocialista blokkban találta ki valaki, hogy ilyen bőrtartóba tegyék, de egy idő után csak így lehetett kapni, és ugyan föntebb írtam már párszor, de erre is igaz: minden háztartásban volt legalább egy, de inkább több. Mert kellett például a hétvégi telekre is. Eredetileg a bőrtartót kis válltáskának gondolták, ám így szinte biztos, hogy senki sem hordta. Ellenben prímán föl lehetett akasztani ezzel bárhova, a fülére jó pár csomót kötöttünk, hogy rövidebb legyen és így szólt belőle a Szabó család. A Sokol-403-as zsebrádió hét tranzisztoros, hat hangolt körös, hosszú- és középhullámon üzemelt beépített ferritantennával. A fülhallgató és a külső tápfeszültség csatlakozás is szériatartozék volt annak idején. 9 V-os akkumulátorral, és töltővel(!) árulták, de ez inkább legenda, vagy csak én nem láttam ilyet soha. Sima 9V-os elemmel működött (fotó: Fortepan/Rádió és Televízió Újság/Kővári Jenő)
Ünnepi ételek, ünnepi asztal 1977-ben. Csirkecomb, mákos nudli, majonézes kukorica, vaníliás kifli. Szép és jó lett volna ennyiféle étel, de ha a fele összejött egy-egy ünnepen, akkor a legtöbb család már nagyon boldog volt... (fotó: Fortepan/Urbán Tamás)
Nincs karácsony Corvin nélkül. Corvin Áruház, Budapest, 1979. A Corvin Áruház az egyik legrégebbi budapesti nagyáruház, központi fekvésének köszönhetően pedig a főváros egyik leglátogatottabb áruháza volt. Az ezredforduló környékén a gombamód szaporodó plázák miatt a forgalma visszaesett. Az áruház a Blaha Lujza tér déli oldalán található, az EMKE szállóval szemben. A Keleti és Nyugati pályaudvarok közelsége miatt az áruház a vidékről érkező vásárlóknak is könnyen megközelíthető, ez is magyarázta a több évtizeden át tartó töretlen sikerét. 1926. március 1-jén nyílt meg, akkor persze még egyáltalán nem így nézett ki, sőt. Az áruházat a hamburgi M. J. Emden und Söhne cég alapította, egymillió magyar korona alaptőkével. A részvénytársaság alelnöke Lewin Miksa lett, és ő volt az áruház első igazgatója is. Az épületet Reiss Zoltán tervei alapján építették meg, és klasszicizáló stílusú, díszes palotahomlokzatot kapott. 1967-ben „egyszerűen rárakták” az alumíniumhomlokzatot, amely a képen is látható. Ma már nincs rajta tavaly májusban lebontották róla. Most még ronda, föl van állványozva, de újjászületik: a Corvin tulajdonosa magánberuházásban tervezi az épület műemléki homlokzatának felújítását, a munkálatok utolsó ütemeként, a Blaha Lujza tér felújításával egyidejűleg (fotó: Fortepan/Magyar Rendőr)

Nyitóképünkön: 1942, igazi fiús karácsony: vasútmodellel, repülőgéppel, háborús lövegekkel. A fa alatt látható TC-1029-es bombázó a Luftwaffe első bombázóinak egyike volt. Négy bombát aggattak a szárnya alá (fotó: Fortepan/Lissák Tivadar)

gszl

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Fortepan karácsony
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés