Szegeden 2019. december 14. 17:09 Forrás: Szegedi Tükör

Sült gesztenye, forralt bor és Károly bácsi kürtje

Ha karácsony, akkor sült gesztenye és forralt bor. A Széchenyi és a Dóm téri karácsonyi vásárban jártunk, ahol megismerkedtünk egy balatonfüredivel, akinek Szeged a második otthona, megtudtuk, mi melegíti a forraltbor-árust, és még szarvasbőgést is hallottunk.

– Most csak az a kérdés, hogy ez olasz gesztenye vagy magyar gesztenye – kérdezi Szindbád a legendás, Latinovits Zoltán főszereplésével készült film vendéglős jelenetében, amikor a kulináris élvezetek halmozása közben fácánt rendel gesztenyével.

– Fácán gesztenyével – válaszolja Vendelin, a pincér, akinek a feleségét Szindbád elszerette.

A gesztenyeárus

– Most csak az a kérdés, hogy ez olasz gesztenye vagy magyar gesztenye – kérdeztük mi is Szindbád után szabadon a Széchenyi tér és a Kárász utca sarkán a gesztenyeárustól.

– Egyik sem. Ez spanyol gesztenye – válaszolta a fiatalember, akiről kiderült, szegedi egyetemista. Árva István a vajdasági Királyhalomról jött az egyetemre, ahol biológiát tanul. A gesztenyesütés nem az ő biznisze, de itt van a tulajdonos is a Széchenyi téren, ugyanis bőrdíszműves termékeket árul.

– A magyar gesztenyét megtámadta valami kukac, ezért nagyon kevés termett belőle az idén. Próbálkoztunk görög gesztenyével is, de annak öt-tíz százaléka rossz volt. A spanyolban nincsen rossz, ráadásul édesebb is, mint a görög gesztenye – mondta István, aki gázon, nem pedig parázsló faszénen süti a gesztenyét, mert a klasszikus sütési mód nagy füsttel járna. Miközben beszélgettünk, vizet öntött a sülő gesztenyékre. Teljesen beterítette a gőzfelhő.

(fotók: Szabó Luca)

– Ettől puhul a gesztenye – magyarázta.

– Általában vagy tíz dekát vesznek az emberek, ami öt-hat darab és 790 forintba kerül, vagy egy ezresért kérnek gesztenyét, és akkor még rádobok egy-két szemet. De olyan is akadt, aki fél kilót vett, mert nagyon szereti – mondta Árva István.

Közben megérkezett a tulajdonos.

– Noha Balatonfüreden lakom, Szeged a második otthonom. Szeretem a várost és a szegedieket, nagyon jó emberek, közvetlenek és kedvesek. Az lenne az igazán tökéletes, ha Szeged a Balaton-parton lenne – mondta nevetve Erős Péter, aki tizenhét éve jár árulni Szegedre a város napjához kapcsolódó rendezvényekre és a karácsonyi vásárokra.

– Mondhatom, én indítottam el újra a gesztenyesütést Szegeden. Azt mondták szegedi ismerőseim, árultak korábban sült gesztenyét a városban, de kimaradt körülbelül húsz-huszonöt év, mielőtt elkezdtem. Az elején voltak olyanok, akik nem tudták, hogyan kell enni a sült gesztenyét. Egy férfi például azzal hozta vissza, hogy „barátom, ez bűnrossz”. Kiderült, héjastól ette a gesztenyét – mesélte Erős Péter.

A forraltbor-árus

A Kontyos borház a Széchenyi és a Dóm téri vásárban is kínálja forralt gyümölcsborait.

– Több éve járunk Szegedre, nemcsak a karácsonyi vásárra, hanem a borfesztiválra és más gasztrofesztiválokra is – mondta Mocsári Nándor. A meleg italra vágyókat többek között körtéből, meggyből, eperből és szilvából készült forralt borral várják, amelynek decijét 350 forintért mérik. A fiatal eladó elmondása szerint a forralt eperboruk a legkedveltebb, de sokan isznak kombót is. Hogy az mi? Két deciliter forralt bor és két centiliter pálinka, amelyért 6-800 forintot kérnek, attól függően, ki hogyan párosítja a bort a pálinkával. Kínálnak egyebek mellett kajszi-, szamóca-, szilva- és meggypálinkát. A legkelendőbb kombó a forralt eperbor ágyas szamócapálinkával.

Mocsári Nándor hat-nyolc órát is áll a hidegben, amit elmondása szerint nehezen visel.

– Még az a szerencse, hogy melegít a borgőz! Vizet is sokat forralunk, és a pára is ad némi meleget. Így a bódéban legalább négy-öt fokkal van melegebb, csak a szél ne fújjon, mert az kiviszi ezt a kis meleget is – tette hozzá.

A régiségárus

– Tudja, miért szeretek ide járni? Nem a pénzért! Jó itt a levegő, lehet beszélgetni az emberekkel, jó sztorik jönnek elő. Azokat szeretem, akik tudnak alkudni, nekik akár félpénzért is odaadom az árut – vágott bele a közepébe Papós Károly, aki régiségeket árul a Dóm téren. Elmondása szerint már nyolc-tíz éve kínálja a Dóm téri karácsonyi vásáron régiségeit: mozsarakat, gyertyatartókat, csengőket, sétapálcákat, pénzérméket, köztük lyukas kétfilléreseket. A régi fizetőeszközöket adja a legolcsóbban.

– Hogy mi a legdrágább? Ez a kürt – mutatja, és lekasztja a háta mögül. – Ismeri Lehel vezér történetét, aki fejbe csapta a kürtjével Konrád császárt? Na, ez a kürt annak a kürtnek a szakasztott mása. De sose kel el, csak mindig kihozom szellőztetni. Amúgy sincs ára – közli. Közben idős nők érdeklődnek a rézmozsár iránt, Károly bácsi pedig magyaráz, lyukat beszél a hasukba. Nagy dumás az öreg. Jól tartja magát, hatvanötnek néz ki, valójában nyolcvanéves.

– Tudja, mi megy most nagyon? – fordul vissza hozzánk. – Ezek – mutat a Mária-képekre. Hamiskásan csillog a szeme, amikor a hatalmon lévő pártokkal hozza összefüggésbe a szentképek iránti megnőtt keresletet.

Búcsúzóul megfújta a kürtöt, amelynek, ugye, nincs ára. De volt hangja. Egy gímszarvasbika vágyakozó, harci hangjától zengett a Dóm tér.

Szabó C. Szilárd

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Dóm tér forralt bor Széchenyi tér Szegedi Karácsonyi Hetek Szegedi Tükör