Művház 2019. december 6. 10:25

Darvasi László: A részleteket ismerjük, az egész ismeretlen

Leginkább az a kérdés foglalkoztatott, hogyan tudnám megírni azt a világot, amelyikben élünk – mondta el Darvasi László író Mikola Gyöngyi kérdésére a Grand Caféban megtartott esten, ahol a Szegedről induló alkotó legújabb regényét, a Magyar sellőt mutatták be.

Bravúros beugrással mentette meg Darvasi László csütörtöki estjét, mert eredetileg Harag Anita lett volna a beszélgetőtársa, ám a fiatal prózaíró éppen ugyanebben az időpontban vehette át az első kötetért járó Horváth Péter-díjat, ezért nem lehetett jelen. Így Mikola Gyöngyi irodalomtörténész, kritikus moderálta az estet, aki elmondta, hogy csütörtökön délelőtt fejezte be a Magyar sellő olvasását, és újra kellene olvasni a regényt.

(fotók: Szabó Luca)

Ez jó jel, mert azt jelenti, hogy tetszik – fogalmazott Mikola Gyöngyi, aki Nabokovot idézte: a legjobb olvasó az újraolvasó. Már a beszélgetés elején kiderült, hogy eredetileg novelláskötetet szeretett volna kiadni Darvasi, ám öt német témájú kisprózája kapcsán felötlött benne a lehetőség, hogy azok regénnyé szervezhetőek. Ennek végeredménye lett az elmúlt hetekben megjelent regényt.

Leginkább az a kérdés foglalkoztatott, hogyan tudnám megírni azt a világot, amelyikben élünk – árulta el alkotói célkitűzését Darvasi László. Ismerjük ennek a világnak a sunyiságát, a körmönfontságát, az aljasságát, vagyis a részleteket igen, az egész mégis ismeretlen – tette hozzá. Őt leginkább az „egész” megragadásának írói lehetősége érdekelte, és közben ügyelnie kellett arra, hogy regénye ne legyen se példázatos, se publicisztikus.

Mikola Gyöngyi ennek kapcsán arra hívta fel a figyelmet, aligha véletlen, hogy Darvasi történetének helyszíne egy ismeretlen német kisváros, a cselekmény idő kétszáz évvel repít vissza bennünket a múltba. Az írói érdeklődés homlokterében az egyén és a hatalom viszonya állt. Ahogyan a szerző fogalmazott: ennek kapcsán hangsúlyozottan saját koráról akart szólni. Leginkább arról, hogy veszítjük el önbecsülésünket, tisztánlátásunkat.

A regény történetéről annyit tudhattunk meg az esten, hogy az ismeretlen német kisvárost egy gróf irányítja, aki szinte korlátlan hatalommal rendelkezik. Az alattvalók sorsokkal rendelkező emberek, akik más-más választ adnak a diktatórikus hatalomgyakorlásra.

A regényt három mottó vezeti be. Egy-egy idézet Heinrich von Kleisttől, Örkény Istvántól és a Magyar Katolikus Lexikonból. A német szerző modernitása és szenvedélye miatt izgatja Darvasi. Kleist hőse Kohlhaas Mihály, a maga igazáért végsőig harcoló kisember, aki igazságkeresésével mindent kockáztat, és minden elveszít. Ez lehet az egyik megoldó kulcsa a Magyar sellőnek. Örkénnyel kapcsolatban a beszélgetés során Darvasi László megjegyezte, hogy a Tóték című drámája annak szörnyű cselekménye ellenére a kedélyesség nyelvén szól. A szerző szerint ez a kedélyesség veszett el már a beszéd- és megszólalásmódunkból. Sőt, emberi viszonyainkból is eltűnt a kedélyesség – hangzott el. Harmadrészt az ima fogalma foglalkoztatta Darvasi, a lexikonból származó mottó erre vonatkoztatható.

A veszteség, amit most átélünk, csak 1945-höz hasonlítható. Nem akkora, de ahhoz hasonlítható – fogalmazott némileg rejtélyes Darvasi László, aki a beszélgetés során többször használta a diktatúra és a diktatórikus szavakat.

B. P.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Darvasi László Grand Café irodalom regény Mikola Gyöngyi könyvbemutató