Hirdetés
Művház 2019. november 29. 09:02

Lélektani krimiként is olvasható a Csáth Gézáról szóló könyv

Képriport
Budapest és Szabadka után csütörtökön Szegeden a TIK-ben mutatták be Szajbély Mihály Csáth Géza élete és munkái című kötetét, amelyen egyaránt szóba került, miért fogyasztott kábítószert az író, miért nem segítette alkotói munkáját a pszichoanalízis és az is, hogyan menekültek meg a pusztulástól a naplói.

Egy fiatal kutató esetében nem volt magától értetődő, hogy felvilágosodás és reformkor irodalmát oktató tanszék alkalmazottjaiként Csáth életművével foglalkozzon – vezette fel a szegedi könyvbemutatót Kokas Károly, az SZTE Klebelsberg Könyvtár főigazgató-helyettese. Szajbély Mihály 1978-ban adta ki az Egy elmebeteg nő naplója címmel Csáth egyik orvosi művét, amely azt követően – sikerét jelezi – még tíz alkalommal jelent meg.

A most megjelent Csáth monográfia szerzője a csütörtöki esten elmondta, hogy meghatározó mértékben hatott kutatói és irodalomértelmezői felfogására tanszékének három legendás oktatója Csetri Lajos, Lukácsy Sándor és Szörényi László.

Csáth Géza naplóit és levelezését hosszú ideig a Kosztolányi-család palicsi villájában tárolták, ahonnan a bevonuló szovjetcsapatok más iratokkal együtt az utcára hajigálták. A helybeliek mindezeket összeszedték, tőlük Dévavári Zoltán szabadkai irodalomkutató szerezte és vásárolta meg a Csáth-dokumentumokat, amelyekért utóbb antikváriusok csillagászati összegeket kínáltak, eredménytelenül. Szajbély Mihály a történet kapcsán elmondta, hogy az 1980-as évek idején még neheztelt Dévavárira, mert a tulajdonában lévő Csáth-naplókat és a levelezést nem tanulmányozhatta. Utóbb hálás neki, mert ha rendelkezésére bocsátja, az anyagbőség miatt talán meg sem írta volna az 1989-ben megjelent első, az alkotóról szóló összefoglaló munkáját.

A harminckét évesen elhunyt Csáth Gézának hozzávetőlegesen tíz olyan éve volt, amikor az alkotás feltételei nagyjából-egészéből adottak voltak.

Szajbély Mihály ennek kapcsán utalt rá, hogy Csáth sajátos helyzetbe került íróként akkor, amikor megismerkedett a pszichoanalízissel. A lélekelemzés új módszere gátolta az írót. Egyebek mellett azért is, mert rájött, hogy olyasmit is megmutat írásaival magából, amit nem szeretne. Ahogyan a kutató fogalmazott, korábbi írói korszakában lírai önfeltárulkozása eltűnt, összefüggésben Freud és Jung elméletének megismerésével és elsajátításával.

Az új, Csáthról szóló kötetről elhangzott, hogy regényként és lélektani krimikét is olvasható, éppen azért, mert az életrajz és az életmű sajátos egymásra vetítésének módszerével élt Szajbély Mihály.

Mindez azért is figyelemre méltó, mert Csáth a maga életét szerette volna regényként megírni, ám amikor rájött, hogy erre képtelen, ezt a munkát unokatestvérének, Kosztolányi Dezsőnek szánta. Kosztolányi vázlatokig jutott, és Kokas Károly megfogalmazása szerint ez a feladat talán teljesült a most megjelent irodalomtörténeti munkával. Vagy úgy, hogy ez maga a „regény”, vagy úgy, hogy mindent előkészített egy jövőbeli regényíró számára.

Szajbély Mihály és Kokas Károly csütörtöki kötetbemutató beszélgetésén elhangzott, hogy Csáth nem a tudat- és személyiség kiterjesztésének vágyával fogyasztott kábítószert, hanem nyugtatókét. Hiába hatott felszabadító erőként a pszichoanalízis a Nyugat első nemzedékének íróira, Csáthnál azért játszódhatott le ez a folyamat másként, mert ő maga szakembere volt témának, rá ezért az ellenkező hatást gyakorolta.

B. P.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Csáth Géza könyvbemutató Szajbély Mihály