Hirdetés
Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Szegeden
  • A színésznő, aki beöltözött talpig nehéz hűségbe: Szeged Fekete Gizije szerint a nézők a legjobb kritikusok
Szegeden 2019. november 24. 09:19

A színésznő, aki beöltözött talpig nehéz hűségbe: Szeged Fekete Gizije szerint a nézők a legjobb kritikusok

Egyedül Ruszt József tudta elcsalni Szegedről néhány évre, de amint tehette, visszajött. Harmincöt év és közel száz szerep köti a szegedi deszkákhoz és a közönséghez, amelyik a szívében hordozza. Rosszul érintette, amikor a boltban a pénztárosnő egy tévésorozatban játszott szerepe miatt Juditnak szólította, mert hosszú évek óta ő Szeged Fekete Gizije.

Hirdetés

– Nemrég köszöntötték nyilvánosan a születésnapján. Meglepődött?

– A Virágot Algernonnak egyik előadása után köszöntöttek fel a város nevében, ami természetesen nagyon jól esett. Egy szép kitüntetést is kaptam: Szeged arany emlékérmét, ami nagyon kedves nekem. Azt gondolom, hogy az embernek a szakmai vagy emberi értéke fontosabb, mint az évei száma. Én annak örülök, ha azért ünnepelnek, mert valamit elértem. Remélem, ebben az elismerésben ez is benne van.

(fotók: Szegedi Nemzeti Színház)

– Több mint negyven éve játszik színpadon, ebből több mint harmincöt év Szegedhez kötődik. Miért ennyire hűséges a városhoz?

– Mert én igazán szegedinek érzem magam. Annyira szeretem ezt a várost és annyira idetartozónak és idevalónak érzem magam, hogy soha eszembe sem jutott innen elmenni. Amikor fiatalon mégis elmentem Zalaegerszegre, annak kizárólag szakmai indokai voltak. Az évek során vendégként több helyen is felléptem, de igazán a szegedi közönség az, amelyik a szívében hordoz, és akit én is a szívemben hordozok.

– Volt olyan, hogy hívták, de nemet mondott?

– Igen. Hívtak például vissza Kaposvárra, ahol a pályám első két évét töltöttem, de nemet mondtam.

– Hogyan lett színész egy cibakházi fiatal lányból? Ott még a közelben sincs színház.

– Abban az időben csak egy mozi volt a faluban. Három éves koromban viszont elköltöztünk Debrecenbe, majd tizennégy évesen ide, Szegedre. Később minden nyarat Cibakházán töltöttem a nagyszüleimnél, nagyon szerettem azt a falut, ma is nagyon jól érzem magam ott, ha visszamegyek. Mégis hogyan lettem színész? Úgy, hogy soha nem is akartam más lenni! Pedig a szüleim ellenezték, féltettek és azt szerették volna, ha orvos, ügyvéd, vagy valami rendes ember lett volna belőlem, mert mindig jó tanuló voltam. Végül mégis kitartottam a színészet mellett, pedig nem is egyszerűen vettek fel a színművészeti főiskolára, eltelt pár év, mire bekerültem, de végül nagyon szép négy évet töltöttem el ott.

– Kikkel járt egy osztályba?

– Többek között Bánfalvy Ágival, Vándor Évával, Dunai Tamással és Cseke Péterrel. Nagyon jó kis közösség voltunk, nagyon szerettük egymást. Szinetár Miklós volt az osztályfőnököm, mellette Babarczi László tanársegédeskedett, ami azért lett később fontos, mert az ő invitálására mentem a főiskola elvégzése után Kaposvárra.

– Két évet töltött ott!

– Igazából csak másfelet. Családi okok miatt jöttem Szegedre, azért, hogy itt szülessen meg a kislányom...

„Mégis hogyan lettem színész? Úgy, hogy soha nem is akartam más lenni! Pedig a szüleim ellenezték, féltettek és azt szerették volna, ha orvos, ügyvéd, vagy valami rendes ember lett volna belőlem, mert mindig jó tanuló voltam” (fotó: Szabó Luca)

– Aki ma már operaénekes.

– Most már van két lányunokám is, akik nagyon édesek, és persze hogy nagyon szeretem őket. Van egy fiam is, ő is művész lett, hegedűművész. A lányom Budapesten, a fiam Tenerifén él, és szívesen jönnek haza Szegedre, mert ők is nagyon szeretik a várost.

– Térjünk vissza mi Szegedre! Kaposvár után jött ide és...

– Nagyon boldog öt évet töltöttem el a szegedi színházban. Giricz Mátyás volt akkor a főrendező, ő hozzá szerződtem, utána jött Ruszt József, aki 1982-ben el is vitt magával Zalaegerszegre, ott akkor alakult a Hevesi Sándor Színház.

– Milyen szerepek várták az első években Szegeden?

– Két nagyon emlékezetes szerepem volt ebben az időben: az egyik Fényes Szabolcs Maya című operettjének a szubrett szerepe, a Barbara, a másik a Gorkij Zikovék című darabjában Szofja. Az előadást 1979-ben mutattunk be, Király Levente volt a partnerem és Ruszt József rendezte.

Itt is együtt játszanak: Hubay Miklós Ők tudják, mi a szerelem című darabját 2014 februárjában mutatták be: Fekete Gizi partnere a Nemzet Színésze, Király Levente volt (fotók: a szerző)

– Aki azután el is vitte családostul Zalaegerszegre! Neki mivel sikerült elcsábítania Szegedről?

– Azzal, hogy szakmailag kiváló egyéniség volt, hatalmas felkészültséggel és különleges színészvezetői képességgel bírt, csodákat lehetett hallani, látni tőle. Egy fiatal színésznek különleges élmény volt próbálni vele, figyelni, hogyan instruálja a színészeket. Szakmailag nagyon sokat kaptam tőle. És nagyon sok szép szerepet is játszottam az ő vezetése alatt Zalaegerszegen, ahol külön élmény volt bábáskodni egy új színház születésénél.

– Miket játszott Zalaegerszegen?

– Az Ember tragédiájának Éváját, vagy a Fából faragott királyfi királykisasszonyát, de nagyon kedves szerepem volt a Három nővér Natasája is. Nyolc év alatt nagyon sok bemutatóban szerepeltem. Zalaegerszegen akkor nagyon kevesen vállaltuk ezt a missziót, de nagyon sokat végeztünk, szép és gazdag évek voltak.

– Hogyan került vissza Szegedre?

– Egy idő után elment Ruszt József Zalaegerszegről, és így már nem volt olyan erős a kötődés. Közben kaptunk egy telefonhívást Szegedről, volna-e kedvünk visszajönni. Nagyon is volt, azonnal elfogadtuk a felkérést. Akkor, 1990-ben Korcsmáros György volt az igazgató-főrendező, egy teljesen felújított színházba jöttünk vissza, akkoriban ért véget az épület tízéves rekonstrukciója.

– Akkor ebből a szempontból szerencsés is volt a zalaegerszegi kirándulás. Megúszta a felújítást...

– Nem egészen, mert mielőtt elmentünk, a Mayában még én is játszottam a Belvárosi moziban, ahová ideiglenesen költözött a színház, bár engem ezek a dolgok nem szoktak különösképpen megviselni. A körülmények kevésbé érdekelnek, sokkal inkább az előadás, a szerep a fontosabb.

Egy legendás alakítás: Az öreg hölgy látogatásában Borovics Tamással

– A hosszú szegedi pályafutásából mit emelne ki szívesen?

– Nem szeretnék igazságtalan lenni, hiszen nagyon sok szép szerepet játszottam. Ha mégis választani kellene, akkor az Öreg hölgy látogatását, az Egyedül monomusical és a Kurázsi mamát emelném ki, vagy a Mikszáth különös házasságát, ahol Király Levente volt a partnerem.

– Egy vidéki színházban mindent el kell játszani, melyik a kedvenc műfaja?

– Prózai színésznő lévén az én szívemhez a dráma áll a legközelebb, de büszke vagyok arra, hogy játszottam vígjátékban, musicalben, operettben, mesejátékban. Ez azt is jelenti, hogy sok műfajban számon tartanak a rendezők, ugyanakkor ez a változatosság engem is boldoggá tesz.

– Előny vagy hátrány vidéken játszani? Milyen vidéki színésznek lenni?

– Én soha nem éreztem hátrányát annak, hogy Szegeden élek, itt játszom. Pesten sokkal több a színész, nagy a kínálat, ott egy-egy szerepre a válogatás is sokkal egysíkúbb. Szegeden viszont mindent kell csinálni. Már az sem igaz, hogy a pesti színészek ismertebbek, mert ők szerepelnek a tévében. A kereskedelmi csatornák ma már csak a celebeket népszerűsítik, őket azért nem nevezném színésznek.

– Volt két év, amikor belekóstolhatott a tévésorozat adta népszerűségbe. Mit hozott a Barátok közt?

– Belekóstoltam abba a fajta népszerűségbe, amikor már Szegeden sem a nevemen szólítottak a boltban, hanem úgy, hogy Judit, meg úgy, hogy tanárnő, mert egy Szénási Judit nevű tanárnőt játszottam a sorozatban.

– És ez nem tetszett?

– Nem. Pedig az is én voltam, az is egy szerep, az is a munkám része volt, de mégsem esett jól.

Virágot Algernonnak, a főszereplővel, Borovics Tamással: Daniel Keyes darabjában több szerepet is megformált Fekete Gizi

– Miért?

– Mert annyi gyönyörű, nagy szerepet eljátszottam Szegeden. Ne egy sorozatszerepről ismerjen meg a boltban a pénztáros.

– Szokott kritikát olvasni?

– Szerintem az is olvas kritikát, aki nem ismeri be. Minden színész kíváncsi arra, hogyan ítélik meg a munkáját. Én mindig elolvastam, amit rólam írtak. Ha nem volt kedvező, bánkódtam, ha jót írtak rólam, örültem.

– Fontos, hogy ki írja a kritikát?

– Nagyon, nem mindegy, hogy ki ítéli meg, vagy ki ítéli el az ember munkáját. Fontos, hogy hozzáértő legyen. Ha az a kritika tényleg igaz, akkor elgondolkodtató, talán még javítani is lehet a produkción, hogy jobb legyen az előadás.

– A kritika fontosabb vagy a nézők megítélése?

– A nézők megítélése a legfontosabb, hiszen értük vagyunk, nekik játszunk. De a nézők nagyon is jó kritikusok, nagyon is pontosan tudják, mi a jó és mi nem. Ezért van az, hogy legtöbbször a kritikusok és a nézők véleménye megegyezik, ha mégsem, akkor nekünk, színészeknek komolyan el kell gondolkodni.

– Mennyit változott négy évtized alatt a színház? Van modern és nem modern színház?

– Jó színész van és rossz színész, jó színház van és rossz színház. Mindig vannak és voltak új próbálkozások, irányzatok, stílusok, de a jó színház, az mindig jó színház, a rossz pedig mindig rossz marad.

A Színházi bestiákban Mrs. Betterton szerepét alakította, partnerei Szilágyi Annamária és Csorba Kata

– A szegedi most jó színház?

– Nagyon, az előadások többségére alig lehet jegyet kapni, olyan gyorsan elkapkodják. Ez a legjobb kritika, a nézők pontosan tudják, mi a jó.

– Milyen előadásokban láthatják mostanában a nézők?

– Az idén még játsszuk a Virágot Algernonnak és láthatnak a Színházi bestiákban is, a következő darab, amiben játszom a Mohácsi testvérek Johannája lesz, valamikor a jövő év elején.

– Sok kitüntetést kapott negyven év alatt. Többek között megkapta a Jászay Mari-díjat, de több szegedi elismerést is magáénak tudhat. Pro Urbe-díjas, megkapta a Szegedért Alapítvány fődíját és a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja. Hatszor kapott Dömötör-díjat, legutóbb pedig az Életműdíjat is megkapta. Melyik a legkedvesebb?

– Mindhez fűződik valami: a Dömötör-díjak azért fontosak, mert azt a közönség ítéli oda. Fontosak a városi díjak is, mert egy helyi közösségtől kaptam és persze nagyon fontos a Jászay-díj is, mert az meg a szakma elismerése. Mindegyik díjamat szeretem, mert azt jelzik, nem hiába dolgoztam, nem múlt el nyomtalanul az elmúlt több mint negyven év a színpadon.

Rafai Gábor

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Fekete Gizi Szegedi Nemzeti Színház színház
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés