Hirdetés
Túl a városon 2019. november 16. 20:00 Forrás: Szegedi Tükör

Nincs nagyobb veszély

Magyarország keresztény ország, az „igazmondó” miniszterelnök többször elhangzó szavaiból tudjuk. Orbán szabadon azt hirdeti: úgy veszítettünk, hogy mégis nyertünk, azaz hiába akarja Orbán elhitetni, hogy októberben nyertek a választásokon, mert hiszen nemcsak itthon, hanem külföldön is az a hír járja, miniszterelnökünk „súlyos vereséget” szenvedett. De hazudni, a valóságot ferdíteni – jó!

Hogy ez tisztességtelen, ugyan kit érdekel, a vele járó haszon mindent kompenzál – tartja a Fidesz.

Levelet is írt a kormányfő a kormánypárti önkormányzati képviselőknek és alpolgármestereknek, mondandójában arra fókuszálva: „mi (mármint a Fidesz) vagyunk az országépítők”. Majd ha fagy, mondom én. Mert amíg a kormányfő szükségesnek tartja, hogy együttműködési szándékát kifejezze a megválasztott polgármesterekkel és képviselő-testületekkel, s feladatának tekintse egy közvetlenül választott önkormányzati vezető munkafeltételeit biztosítani, addig nemhogy csodát, de semmi jót nem várhatunk.

„A miniszterelnök békejobbja talán még az öklénél is veszélyesebb, mert elaltatja az embert”írja a Népszava. Ennyit ér Orbán szava. Hiszen szerinte, ha valaki valamit csinál ebben az országban, az csak a regnáló hatalom lehet. Ezek szerint az ellenzék, csak úgy, en bloc, nem ér egy lyukas garast sem. Akkor most mi van, mi az igazság? Ugyanitt arról is szólt, hogy pártállásra tekintet nélkül mindenkinek a közérdekért, az országért kell dolgoznia. Akkor mégis mi ez a csúf kettősség? Egyszer így, másszor úgy! Nem titok: jellemző Orbánra!

Ha az előbbiekben leírtakat megpróbálom csokorba szedve szembesíteni az igazsággal, nem látok mást, csak nagy káoszt, figyelembe véve az Orbán által még korábban itt-ott elhangzottakat is. Mert például a szeptemberi Fidesz-kongresszuson a bajtársiasságról mint a legfontosabb dolgok egyikéről külön kiselőadást tartott hallgatóságának. Ügyes, mert politikai pártként és szövetségesként is ezen fordulhat meg a sorsuk. Ugyanis esetükben a bajtársiasság csupán annyit jelent: akkor is légy lojális, amikor tévedsz, s akkor is számíthassak rád, amikor én tévedek. Olyan „betyárbecsületféle” bajtársiasság ez, nem több.

Tisztelt Olvasóink!

Szerkesztőségünk fenntartja a jogot arra, hogy az észrevételeket, olvasói leveleket rövidítve, szerkesztett formában adja közre.

Évek óta töretlenül beszélnek arról is, hogy „munkaalapú” gazdaságra bízzák jólétünket. Ezzel nem is volna baj (jómagam kerek 50 évet dolgoztam, amelyből 12 nyugdíjasidő volt), de legalább egyszer látnám őket tisztességes munkát végezni. De nincs szerencsém, mert például kormányunk is sok mindennel foglalkozik, csak azzal nem, amivel (pl. vezetni, irányítani az országot) kellene. Mint mondottam, nincs szerencsém, mert ők gazdagodtak meg, lettek milliárdosok. Ami pedig bennünket, nyugdíjasokat illet (a magam részéről különösebben nem panaszkodhatom, de ami jár, az jár!) nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy az elmúlt 9-10 év alatt jó, ha feleakkora nyugdíjemelést kaptunk, mint amekkora „simán” járt volna nekünk – évente, ha nem csalják el.

Egyébiránt, ha bántaná a lelkiismeret-furdalás kormányfőnket, és bizonyítani akarna, most (is) itt volna az ideje: konszolidáljon, és végre vegye emberszámba ellenfeleit is (nem az „ellenségeit”, mint mondja), természetesen jó szándékú gesztusok gyakorlása közepette.

Kövér László legutóbb arról szónokolt, hogy az állam és az egyház együttműködő szerepe nem ördögtől való. Azt is mondta még, hogy „kommunista találmány” a politikát és a vallást két különböző dolognak nevezni. Engedtessék meg nekem, hogy kételkedjek kijelentésében. Érveimet is elmondanám (talán majd egyszer), ha nem volna olyan hosszadalmas és szerteágazó (vissza kellene menni a történelemben, de legalábbis a francia forradalomig, a polgárok lázadásáig).

Trócsányi László 2016-ban, akkor még igazságügyi miniszterként mondta, sőt hangoztatta: „a keresztények kromoszómáiban rejlik az állammal való potenciális konfliktus, az állam- és a jogrenddel szembeni gyanakvás”. Erre mit is lehet mondani? Nagy melléfogás és butaság! Vagy marhaság?

Úgy tűnik hát, hogy a regnáló hatalom fentebb említett gondolataihoz, a társadalmi depresszió előidézéséhez és hatalmának fenntartásához, megőrzéséhez minden áron ragaszkodik a Fidesz. A demokrácia hazánkban – ezért is! – csak látszatdemokrácia. Holott a demokrácia nemcsak egy többpártrendszer, szabad és rendszeres választásokkal, nemcsak törvények, fékek és ellensúlyok rendszere, hanem egy szellemiség, egy össztársadalmi lelkiállapot. Hol vagyunk mi ettől?! Mint Makó Jeruzsálemtől...

A szavazás előtti héten sok millió magyar polgár kényszerült szembenézni a dilemmával, hogy tudniillik Orbánnak higgyünk-e, vagy a saját szemünknek. Ez utóbbi jött be, mivel Orbán az elmúlt tíz év alatt egyik legnagyobb hibáját követte el. Ugyanis nem volt hajlandó határvonalat húzni a Borkai-buli és a Fidesz-elit általános életviteli normái közé.

Láthatjuk, így néz ki egy félresiklott politikai hatalom. Ezek a „köztiszteletben” álló politikus és nemzeti tőkés urak alkalmi oldalbordáikkal így szoktak mulatni a pénzünkön, mert megtehetik, sértetlenül.

És még ők beszélnek morálról!

Kutnyik Pál

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: miniszterelnök olvasói levél Orbán Viktor Szegedi Tükör