Hirdetés
Túl a városon 2019. november 11. 15:11 Forrás: Szegedi Tükör

Vége a menetnek

Ez a rezsim populista. Tehát valamelyest mi magunk vagyunk. A rezsim néha felfigyel ránk, meghátrál, ha tüntetünk az internetadó ellen, megtorpan, ha leváltják Budapest főpolgármesterét, és elgondolkodik, ha veszít a nagyvárosokban.

Megijed, és a fenyegetésével ellentétben megígéri: mégis ad pénzt fejlesztésekre. A rezsim még képes hátralépni, igaz, csak egyet vagy kettőt.

Nagy igazság: a rezsim ettől még rezsim marad. De a hétköznapjainkban magunk dönthetünk úgy, hogy másként tesszük a dolgunkat, más normák szerint élünk, mint azt a rezsim sugallja, magasabbra tesszük a lécet, amin aztán nem alulról bújunk át stikában, hanem tisztességesen megugorjuk mindennap. Ilyen módon végtére is hatással vagyunk a rezsimre, sőt – erősebbet mondok –megszüntethetjük, akármilyen sokan élnek jól belőle. Most még.

A 2010 utáni hónapokban senki nem gondolta – jelen sorok írója sem –, hogy kilenc évvel később olyan érzésekkel megyünk neki az önkormányzati választásoknak, hogy talán ez az utolsó, amikor még jelezhetjük a hatalomnak: sok lesz ez már, elég volt. Haraszti Miklós egy interjúban azt mondta: „megszületett az ellenzéki választó”.

A rezsim láthatóan megijedt. A centrális erőtérben ható erők mindent elkövettek annak érdekében, hogy tőle jobbra és balra toljanak mindenkit. A szélre toltak így véletlenül sem egyesülhettek, vagy csak nehezen. Ez volt a mesterterv. Évek kellettek, mire a politika és a választók megértették: ebben a világban nincs más út, mint ellensúlyt alkotni. Nevezzük egyesülésnek, összefogásnak, teljesen mindegy. A centrális erőtér és a belőle épült Nemzeti Együttműködés Rendszere ezt eredményezi. A polgár vagy a rezsimre szavaz, vagy a lebontókra, esetleg duzzogva otthon marad, és nézi tovább a rezsim működését. (Zárójel: a lebontók vajon építeni is tudnak?)

Nagy divatja van annak, hogy klasszisokkal jobb politikusokat várunk el saját magunknál, pedig – a rezsim mi magunk vagyunk elv mentén – a politikus olyan, mint a publikum, onnan jön, és oda is tart. Nem lesz sokkal jobb, törődjünk bele.

– Maga nem egy James Bond.

– Maga meg nem egy Thomas Jefferson. Szóval egyezzünk ki döntetlenben.

Ez a párbeszéd Charlie Wilson amerikai képviselő és Gust Avrakotos görög származású FBI-ügynök között hangzik el a Charlie Wilson háborúja című filmben. Szóval maguk nem Széchenyik, de mi sem vagyunk Táncsicsok vagy márciusi ifjak, pesti srácok meg végképp nem. Ebben a helyzetben ugyanis nem feltétlenül a legjobbjaink a legbátrabbak. Idő kell, mire a hitelesség mentén lemorzsolódnak a megélhetésiek, ha egyáltalán valaha lemorzsolódnak. Ha nem tetszik, tessék felállni, és elindulni a rezsim ellen. 2022 tavasza nincs olyan messze, csak szólok.

2019. október 13-án léket kapott a rezsim, de ettől még úszik a tengeren: mulatósra üzekedés, lyukas zokni, olcsó bor, por. No nem mintha ez meglepő lenne. A ló néz, a csikó lát. A rezsim kapott egy ütést, de a menetnek vége, leül a sarokba, kivasalják az arcát, jegelik a tarkóját, és az edzője arcába üvölti a taktikát. Két hírmondat, egy nap különbséggel: Újabb ellenzéki átrendeződés, a Momentum tört előre, valamint Kutatást, motozást és lefoglalást rendelt el a NAV a Momentum székházában. Nehéz nem összefüggőként olvasni a két információt. A rezsim tehát teszi tovább a dolgát, mert nem tud mást tenni, csak rezsimként működni. És így lesz, amíg nem mondják neki elegen, hogy sok lesz ez már, elég volt.

Cservenák Zoltán

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet Szegedi Tükör ellenzék választás