Hirdetés
Túl a városon 2019. november 4. 20:39 Forrás: MTI

November 4.: vidéki volt az 1956-os forradalom miatt kivégzettek harmada

Élelmiszerekkel segítették a budapestieket, és vidéken november 4-én sem állt meg az élet, még decemberben is tüntetések zajlottak. Ezért követte a forradalmat óriási megtorlás Budapesten kívül is.
Hirdetés
Hirdetés

Bár vidéken nem volt fegyveres ellenállás, az ott történtek miatt 72 embert végeztek ki

– mondta Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke az M1-en. Hozzátette, 1956-nak az az egyik nagy csodája, hogy kevés olyan eseménye van a magyar történelemnek, amely mellé ilyen óriási tömegek, társadalmi csoportok álltak volna.

Míg Budapesten fegyveres harcok dúltak és az értelmiség megfogalmazta a maga követeléseit, addig vidéken nagyobb véres atrocitások nélkül váltották le a régi pártállami tanácsrendszert és a rend helyreállítására helyezték a hangsúlyt. 

A vidékiek élelmiszerekkel segítették a budapestieket, és vidéken november 4-én sem állt meg az élet, még decemberben is tüntetések zajlottak. A szolidaritási hálónak ezt az erejét ismerte fel a kádári megtorló gépezet, ezért követte a forradalmat óriási megtorlás vidéken is.

Példaként említette Szobonya Zoltán jánoshalmi ügyvédet, akit a kulákok védőszentjének is neveztek, mert az 1950-es években azoknak nyújtott jogi segítséget, akiket a Rákosi-korszak kuláknak bélyegzett. Annak ellenére, hogy azt az álláspontot képviselte, a kommunistáknak is lehetőségük van politikai pártot szervezni, és kommunistákat is védett, koncepciós per után kivégezték. Három kisgyermek maradt utána, az özvegye nem kapott munkát - idézte fel Földváryné Kiss Réka, aki hangsúlyozta: a 72 kivégzett mögött 72 családi sors, 72 özvegy és az árváik maradtak.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének napján az 1956-os forradalom és szabadságharc elszánt harcosaira, hőseire és civil áldozataira emlékezik az ország. 1956. november 4-én a szovjet hadsereg támadást indított Magyarország ellen, fegyveres ellenállás bontakozott ki. 

Invázió, ellenkormány, harcok

Az 1956. október 31-én ideiglenesen kivont szovjet csapatok – megerősítve – november 4-én indították meg teljes inváziójukat a forradalmi Magyarország ellen. A szovjetek célja az volt, hogy megakadályozzák Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből és a szovjet érdekszférából, valamint, igyekeztek útját állni a megindult demokoratikus átalakulásnak. A szovjetek ellenállásba ütköztek, az ország több pontján fegyveres harc alakult ki. 

November 4-én hajnal 4 órakor a szovjetek megkezdték a forradalom leverését. Kádár János Szolnokon – szovjet támogatással – ellenkormányt alakított. Ezután hangzott el hangzott el Nagy Imre legendás rádióbeszéde:

„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak! A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!”

Reggel 6 óra után Nagy Imre és társai a Jugoszláv nagykövetségre menekültek, 8 órára a szovjetek elfoglalták a közhivatalokat. A harcok novemberben folytatódtak, de november 11-én Kádárék felmentették Nagy Imrét és kormányát. És bár Nagy nem mondott le, a hatalom Kádár Jánoshoz és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányhoz került.

A megszállást széleskörű megtorlás követte, több mint 200 halálos ítélet (más források szerint közel 400 embert végeztek ki a forradalom miatt), több mint 20 ezer büntetőeljárás volt és több mint 200 ezren hagyták el az országot.

A forradalom után kivégzettek közül egy szegedi volt. Kovács József (helyenként Kováts József) főkönyvelőn a szegedi felkelésben való részvétel miatt 1958. október 6-án hajtották végre a halálos ítéletet. 32 éves volt.

(nyitóképünk 1956. november 12-én készült, fotó: Fortepan)

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: 1956 forradalom és szabadságharc november 4.