Szegeden 2019. október 31. 17:45

Nagy Sándor: Hosszút látott képviselő vagyok

Egy emberöltő óta már, hogy képviselőként dolgozik Szegeden. Büszke arra, hogy már a kezdetekkor is voltak olyan kollégái, akik foglalkoztak a klímaváltozással, amely napjainkra megkerülhetetlen téma lett szerte a világon. De azt is mondja, ennek a szemléletnek éppúgy be kellett érnie, mint a zöld gondolkodásnak. Nagy Sándor alpolgármester arról is beszél interjúnkban, hogy szerinte Szegednél sokkal jobb helyen voltak az oktatási intézmények, mint most a Kliknél.

– Még az Összefogás Szegedért Egyesület képviselőjelölti bemutatkozásakor mondta azt Botka László polgármester Kozma Józseffel kapcsolatosan, hogy már az Árpád-kor óta képviselő Makkosházon. Ha jobban belegondolunk, ez a „történelmi távlat” önnek is jár...

– Így van, mindketten 1994-ben lettünk először önkormányzati képviselőnek megválasztva. Képviselőtársam volt közben országgyűlési képviselő, meg megyei közgyűlési képviselő is, én viszont folyamatosan önkormányzati képviselőként, illetve később alpolgármesterként dolgoztam.

– Sokat látott...

– Inkább hosszút. Hosszút látott...

– Oké, megvan a cím!

– Hosszú ideig „néztem a dolgokat” az önkormányzatnál.

– Maradva a hosszú látásnál, de kicsit komolyabban folytatva: egy emberöltő óta dolgozik a városházán. 1994-ben „kicsit más” volt Szeged, mint most. Lehetett akkortájt sejteni, hogy idáig jut a város, ahol most tart?

– Vannak sokszor ismétlődő, nehezen megoldható, sőt megoldhatatlan kérdések is, amelyek elég frusztrálóak is tudnak lenni. Hogy egy teljesen hétköznapi példát mondjak: nem tudunk adott esetben esőbeállót tenni egy buszmegállóba, mert gázvezeték van alatta, nem lehet „csak úgy” nekiesni, és odatenni egy ilyen beállót. De ezekből van szerencsére a kevesebb.

Közhelyszerűen hangzik, de drámai tempóban változik a világ, és benne Szeged is. Mostanra nagyjából mindenkinek „leesett”, tényleg itt a klímaváltozás. Huszonöt éve nem volt ennyire evidens. Voltak már akkor is olyan elemei az akkori városfejlesztési elképzeléseknek, amelyek errefelé mentek, de manapság mindent e köré kell szervezni, ennek mentén kell gondolkodni.

Huszonöt éve már megvolt a bicikliút a Stefánián, például, de akkor még nem figyelt senki ennyire a kerékpáros közlekedésre. De az említett változásban benne vannak az emberi szokások változásai is, például, maradva a biciklinél, egyre többen ültek fel kerékpárra. Szeged egy biciklis város lett, sok más autós várossal szemben – ehhez ennyi időre van, volt szükség. Ezalatt megváltozott az utcakép is, nálunk sokkal több, de még mindig nem elég a kerékpáros parkolók száma, mint máshol. Társadalmi igény van erre, nem egyszerűen arról van szó, hogy a fenntartható várostervezés szempontjából fontos, hogy minél többen járjanak biciklivel, a szegediek akarnak egyre többet biciklizni.

Hogy ne csak a kerékpározásról beszéljek: amikor épült a Tesco a Rókusi körúton még nem volt szempont, hogy minél több zöld felület legyen a parkolóban. Ma viszont már a József Attila sugárúton a volt temető helyén épülő Sparnak még a teteje is zöld lesz.

A fenntartható módú közlekedési eszközök támogatása valódi sikertörténet, erre minden szegedi büszke lehet (fotók: Iványi Aurél)

De mondok egy harmadik példát is: a Tiszán 2006-ban volt a legmagasabb vízszint. Erre is reagálni kellett Szegednek a védmű megépítése, felújítása kapcsán. Ennek is hatása van arra, mit lehet kezdeni a folyóparttal.

– Akkor akármennyire is unalmasnak tűnhet kívülről egy átlagembernek a munkájuk, valójában megunhatatlan.

– És arról még nem is beszéltem, hogy a „kormány oldaláról mennyi változás” történt: folyamatosan szűkül a mozgásterünk, nemcsak nekünk, valamennyi önkormányzatnak. Épp ezért igyekszünk megnyerni az összes lehetséges nemzetközi pályázatot.

– Milyen ehhez hasonló változások voltak még fontosak az elmúlt huszonöt évben?

– Elvesztettük az iskoláinkat, ez nagyon fájdalmas nekem, és biztos vagyok benne, hogy nagyon sok kollégámnak, képviselőtársamnak is. Az önkormányzatnak nincs ma befolyása az oktatási rendszerre. Meggyőződésem, amíg mi voltunk a felelősek ezekért az intézményekért, addig ezek az iskolák sokkal jobban működtek. Most is mi több iskolát újítunk föl, mint a Klik. De nemcsak az ablakcsere a fontos, meg hogy ki legyen festve időről időre ez intézmény. A szegedi önkormányzat azt is biztosította az iskoláknak, hogy saját körülményeiknek, hagyományaiknak megfelelő oktatási rendszert vigyenek. Szabadabban taníthattak a tanárok egy jobb rendszerben, ezért jobb volt az oktatás. Ez nemcsak föntről nézve látszik így, három gyermekes apukaként is tapasztalom, tapasztaltam. És ezt a változást egyébként a gyerekek is pontosan érzik, tudják. Nem az én gyerekeimre gondolok, a szegedi gyerekekről beszélek.

– Közeledve a mostani ciklushoz: egy rutinos képviselő és egy rutinos polgármester a választások utáni egyeztetéseken meg tudja lepni a másikat bármivel?

– Az a fontos, hogy legyen közös tudásunk. Hogy tudjuk, mi minden és hogyan zajlik. Ezért is le kell ülni. Nyilván gyorsabban értjük meg egymást, hiszen egy ilyen hosszú munkakapcsolatban megtanuljuk, hogyan dolgozik, gondolkozik a másik.

– Részben említettük már a zöld város programot. A véderdő ültetése szép feladat, és ha elkezdődik, akkor nagyon látványos is lesz. De beszéljünk a „városon belüli” feladatokról is! A távfűtési rendszer korszerűsítése is ebbe tartozik bele, ám ez is „messze” van az átlagembertől. Melyek lesznek, lehetnek azok a változások, amelyeket tényleg bárki, napi szinten tapasztalhat Szegeden?

– A legfontosabb a folyamatos odafigyelés. A politika első számú teendője ebben, hogy azok a tervezők, akik dolgoznak ezen, azt érezzék, hogy ezek valós elvárások.

Szeged egy nagyon jól sétálható város: a körgáton belülről a központba negyed óra, húsz perc alatt el lehet jutni. Ezek a sétálható területek még fontosabbak lesznek, mint eddig. Itt megint egy kicsit „történelmi távlatokból” is kell beszélnem: a Kárász utca az utóbbi három-négy évben ért be. Most már nem az a fontos, hogy szép a díszburkolat, hanem hogy egyre-másra nyílnak egymás mellett a kávézók. Ennyi idő kellett az üzletek cserélődéséhez. A sétáló belváros jó működése hoz prosperitást. Aki sétál, az megáll. Az bemegy a boltba, leül meginni egy kávét, aki autóban ül, az nem fog beugrani vásárolni. Ezt a multicégek is nézik, keresik. A belvárosi pezsgésnek ez is az alapja.

– Ezeket a dolgokat huszonöt év alatt mennyire volt nehéz megtanulni?

– 1994-ben is voltak már Szegeden olyan mérnökök, műszaki szakemberek, akik követték ezeket a folyamatokat. Nincs nagy durranás. Amit mi csinálunk, abban nincs nagy forradalmi tett. Ha megnézzük az európai városokat, akkor azt látjuk, a deklarált célok ott is ezek. Az látszik, hogy a fenntartható módú közlekedési eszközök támogatása valódi sikertörténet, erre minden szegedi büszke lehet.

– 1994-ben SZDSZ-es képviselőként választották meg. Most a Momentum tagjaként nyerte meg a körzetét, és lett újra alpolgármester. Miért változott ennyit és ilyen gyorsan a liberális „oldal” hazánkban?

– A rövid válasz az, hogy az előző pártjaim megszűntek, de én nem szűntem meg. Ha picit hosszabban felelek, akkor azt kell mondjam, alapvetően liberális politikai beállítottságom van, de most már sok tekintetben változott a véleményem, a világlátásom. Az alap azonban mindig a liberalizmus. És mindig igyekeztem azt a politikai szervezetet támogatni, amelyik megfelel ennek a politikai nézetnek. Elvi döntés volt annak idején az is, hogy az Együtt pártot támogattam, és az is elvi döntés volt, hogy a feljövőben lévő Momentumhoz csatlakoztam.

gszl

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: alpolgármester klímaváltozás környezetvédelem Momentum Nagy Sándor Zöld város program