Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Szegeden
  • Felszabadíthatatlan rabszolgák – a magyar vidék tragikus abszurditásai több tételben
Szegeden 2019. október 29. 10:28

Felszabadíthatatlan rabszolgák – a magyar vidék tragikus abszurditásai több tételben

Tizedik szociológiai témájú kötetének bemutatójára érkezett Szegedre a neves újságíró, Tódor János, aki a TIT-székházban legújabb, a Menekültek, csicskák, közmunkások című könyvéről beszélt.

Megdöbbentő annak a vidéki, másik Magyarországnak látlelete, amely a könyv lapjairól visszaköszön. 
Ahogyan a szerző az esten – Váczy András, a Népszabadság egykori szerkesztője moderálása mellett – fogalmazott: a városban és nagyvárosban élők nem ismerik, mert talán nem ismerhetik a községek és falvak Magyarországának nyomorát, kiszolgáltatottságát és reménytelenségét. A most kiadott kötetben a szerző hét, korábban megjelent (hetilapokban, portálokon) riportja olvasható bővített formában. 
Az írások témáiról nem árul zsákbamacskát a kötet címe.

Mások mellett a migrációs hullám 2015-2016-os eseménykrónikáját írta meg a szó legszorosabb értelmében vett terepmunkát követően.

Hetek töltött az idő tájt Csongrád megyében, és testközeli élményei alapján írta meg a balkáni útvonalon Szíriából Németországba igyekvő menekültekről szóló riportját. Ásotthalomtól Szegeden át egészen az ausztriai Nickelsdorfig kísérte a Magyarországon átvonuló menekültek.

E munkája során járt a horvát határ melletti Gyékényesnél és a mellette található Zákányban, ahol egy időben naponta 15-20 ezer muzulmán menekült lépte át Magyarország határát. (Őket a kormány utasítására szervezetten, buszokkal szállították Ausztriába.)

Tódor János edzett újságíró. Megjárta tudósítóként korábban a romániai forradalmat, a délszláv háborúk poklát, és hosszú évtizedek óta oknyomozó újságíróként dolgozik. Most közreadott riportjai azonban hangsúlyosan hazai vonatkozásúak. A szegedi könyvbemutatón

részletesen beszélt a magyarországi „csicskáztatásról”. Vagyis az olyan személyi szabadságuktól megfosztott emberekről, akiket szállás és némi élelem ellenében „munkaadójuk” addig és úgy dolgoztat, ahogyan és ameddig akar. 

Tódor ennek kapcsán azt az ellentmondás igyekezett hangsúlyozni, hogy a végtelenül kiszolgáltatott emberek a legritkább esetben lázadnak fel. A velük szemben elkövetett bűntettek nyomán kevés alkalommal születik feljelentés, és még ennél is ritkább, hogy ügyészi, majd bírósági szakaszba jutnak az ilyen ügyek. Miközben a szó klasszikus értelmében rabszolgaként (csicsaként) tartják és alázzák meg ezeket az embereket. Nem véletlenül kapta ez a riport a Felszabadíthatatlan rabszolgák címet.

Kívülről szinte érthetetlen, de a rabságban tartott emberek döntő többségben elfogadta helyzetét, és azon nem kíván változtatni. Az e mögött megbújó miértek messzire vezetnek  – hangzott el.

Tódor János (balra) és Váczy András Tódor új riportkötetével (fotók: Szabó Luca)

Egy Kaposvár melletti tanyán történteket írt meg Tódor János, ahol négy férfit és egy nőt tartottak fogva és dolgoztattak. Ha valaki szökni próbált – előfordult – megkeresték, visszahozták, és a legkegyetlenebb módon megkínozták. A testi fenyítés alvilági jellegére világít rá, hogy a csicskáknak ilyen esetekben egymást kellett kínozniuk. Mindez néhány kilométerre történt Kaposvártól, néhány éve.

Az újságíró ennek kapcsán megjegyezte:

országszerte dolgoztatnak csicskákat – biorobotoknak is nevezte őket –, akiknek számát több ezerre teszi 2019-ben is. Az igazságszolgáltatás részben szemet huny a jelenség fölött, részben tehetetlen azzal szemben

– vázolta a bonyolult helyzetet Tódor János. Legtöbbször nem születik feljelentés. Ha mégis, a sértett cáfolja az abban foglaltakat, így büntetőeljárás nem indítható. Nem rejtette véka alá az újságíró a véleményét, ami szerint az igazságszolgáltatás passzivitása nagyban felelőssé tehető ezekért az embertelen viszonyokért. 

Magyarországon a becslések szerint 30-40 ezer fő él jelenleg csicskaként, elsősorban vidéken. A Minderoo Alapítvány kutatása szerint a világon több mint 40 millió ember él modernkori rabszolgaságban, 71 százalékuk nő, 29 százalékuk férfi. Közülük közel 25 millió embert kényszerítenek erőszakkal munkára, és 15 milliónál többen vannak azok, akiket házasságra köteleznek. A modernkori rabszolgasággal leginkább fertőzött országok Észak-Korea, Mongólia, Afganisztán, Mauritánia, Közép-Afrikai Köztársaság és Dél-Szudán.

A hazai közmunka világáról külön írás szól (Szappant kéne főzni belőletek címmel), amely a kistelepülésen élő munkanélküliek teljes kiszolgáltatottságát mutatja be. Egyéb munkalehetőség hiányában a közmunka az egyetlen pénzkereseti lehetőség községek sokaságában. A települések polgármesterei dönthetnek, ki lesz közmunkás és ki nem. 

Egy elmaradott településen a közmunkások számára a polgármester élet és halál ura. Olyan valaki, akinek egyetlen vetélytársa a pénzhez jutásban a helyi uzsorás

– fogalmazott Tódor János, ami világosan mutatja, milyen középkori – talán még annál is rosszabb – viszonyok közepette él a társadalom több százezer fős tömege. 

Tódor János Menekültek, csicskák, közmunkások című kötete a Nemzeti konzultáció hét tételben (utalva a kötet fejezeteinek számára) alcímmel jelent meg. A szövegminősége felett Stépán Balázs, az egykori szabadelvű Magyar Hírlap című napilap volt szerkesztője őrködött. Kiválóan.

A témában Till Attila forgatott 20 perces játékfilmet 2011-ben „Csicska” címmel

B. P. 

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: csicskáztatás könyv közmunka közmunkaprogram menekült szociológia Tódor János