Hirdetés
Hirdetés
Művház 2019. október 28. 07:42 Forrás: Szegedi Tükör

Endrei Judit: „Itthonosan” érzem magam Szegeden

Könyveket ír és előadásokat tart az aktív idősödésről, aminek az az üzenete: nem érdekes, hány éves vagy, tedd, amiben örömöd leled. Akkor éppen ő ne vette volna fel a kesztyűt, amikor lehetőséget kínált az élet? Endrei Judit a szegedi Idősek Akadémiáján mesélt visszatéréséről a tévéképernyőre. A Szegedi Tükör is ott volt.

Hirdetés

– „Itthonosan” érzem magam Szegeden. Azt hiszem, sosem lett volna belőlem televíziós, ha nem éppen itt járok ’76-ban tanárképző főiskolára. Pedig Szegedre is csalódások után kerültem, hiszen kétszer nem vettek fel Budapestre orosz–francia szakra – árulta el kötődéséről városunkhoz Endrei Judit az Idősek Akadémiája korábbi előadásán.

Csúnya is, csúnyán is beszél

– Dióhéjban: ’76-ban jöttem haza a Szovjetunióból részképzésről, és egy nagyon kedves tanáromnál vizsgáztam neveléselméletből. Miután beírta a jó jegyet, rám nézett, és megkérdezte: „mondja, Judit, mit csinál maga esténként?” Gondoltam magamban, végül is helyes a tanár úr, én is helyes kislány voltam, de folytatta: „merthogy Szegeden lesz az ország első körzeti tévéstúdiója, fiatal lányokat keresnek”.

Négyünket vittek fel Budapestre, és ott Fischer tanár úr engem választott ki azzal, hogy „csúnya is, csúnyán is beszél, de ezzel a kislánnyal megpróbálkozom”. Így csiszoltak engem sok munkával képernyőképessé. Érdekes, hogy a pályámon soha nem én akartam előrébb lépni. Jó magyar helyzet állt elő Szegeden: dolgoztak itt szegedi munkatársak, és érkezett Budapestről is egy szakmai stáb. Néhány hónap alatt két szekértáborra szakadt a társaság.

A férjemmel mi jól akartuk csinálni a munkánkat, és emiatt mindenki ránk haragudott. Azt mondtuk, ha ennyire ellehetetlenítenek bennünket, mindkettőnknek ott a zsebében a pedagógusdiploma, elmegyünk tanítani. Budapesti főnököm azonban addigra megszeretett bemondóként, s úgy gondolta, túl sokat fektettek már belém. Így kerültünk fel Budapestre.

Nagy csalódások után kerültem Szegedre. És ahogy az lenni szokott, ebben is volt valami jó, hiszen különben sosem lett volna belőlem televíziós – mondta Endrei Judit (fotók: Szabó Luca)

Kéken villódzó csoda

Milyen volt egy, majd másfél, később két tévécsatornán a családok életének részévé válni? Endrei Judit visszaugrott az időben.

– Emlékeznek, milyen csoda került be az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a televízióval az életünkbe? Gyerekkoromban mi is mentünk sámlival a szomszédba nézni a kéken villódzó dobozt. Bár édesanyámék első generációs értelmiséginek számítottak, mégsem ők vásároltak elsőként tévét a faluban, hanem a szomszéd Piroska néni. Így a tévé és a világ, amelyet behozott a faluba, valódi csoda volt nekem. Azokat, akiket a képernyőn láttam, Kudlik Julit, Tamási Esztert vagy Takács Marikát és a többieket, úgy képzeltem el, mint az ókori görögök az Olymposzon lakozó isteneik életét – idézte fel elődjeit.

Magáról hozzátette, hogy igazi falusi kislány volt, visszahúzódó, pirulós, gyámoltalan, félénk, tehát minden, csak nem színpadra, pláne nem képernyőre termett. Hosszú utat járt be, amíg annyit csiszolódott, hogy végül jól érezte magát a helyén.

Ezt a fekete-fehér fényképet a kezdetekről Endrei Judit az Anno az én tévém című könyvébe is beválogatta

Jutalomjáték

Hogy történhetett, hogy, noha többször hangoztatta, nem tér vissza a képernyőre, tavaly újra feltűnt a Story Tv-n?

–1998-ban önszántamból, büszkén, emelt fővel jöttem el a Magyar Televízióból. Úgy gondoltam, lezárult egy korszak, amely szép és kerek volt. Akkor, 46 évesen úgy éreztem, benne vagyok a korban. Tettem még egy kirándulást a Satelit Tv-be, de azt jutalomjátéknak fogtam fel. Az azóta eltelt húsz év ragyogóan telt, a könyveimmel foglalkoztam, örültem a közönséggel való személyes találkozásoknak, új dolgokat tanultam, álmomban sem gondoltam, hogy újból rendszeresen feltűnök a képernyőn. Kerestek néha tévécsatornák, de mindig ellenálltam – emlékezett vissza Endrei Judit.

– Mígnem tavaly nyáron a Story Tv elnök-vezérigazgatója hívott fel, és mert nem akartam telefonon elutasítani, leültünk beszélgetni. Elmesélte a tervüket, amely szerint két műsor között egy arc mond valami kedveset, érdekeset, szórakoztatót, amiből tanulni lehet. Ezzel felkeltette az érdeklődésemet. Azt kértem, hogy ne a régi, szokásos, íróasztal mögött ülős, merev bemondóság legyen. Beleegyezett. Én meg azon töprengtem, 65 évesen kitegyem-e magam annak, hogy miközben él az emberekben egy kép rólam, én megjelenek plusz kilókkal, plusz ráncokkal. Aztán az jutott eszembe, hogy az aktív idősödésről beszélek, aminek az az üzenete, nem érdekes hány éves vagy, tedd, amiben örömödet leled, és vedd fel a kesztyűt, ha lehetőséget kínál az élet. Hát felvettem a kesztyűt – jegyezte meg tanulságul.

Dombai Tünde

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Idősek Akadémiája Szegedi Tükör Endrei Judit
Hirdetés
Hirdetés

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés