Hirdetés
  • Kezdőlap
  • Hírek
  • Színes
  • Pontosan 90 éve csapott le a nagy világgazdasági válság – október 24-én kezdődött, fekete csütörtökként vonult be a történelembe
Színes 2019. október 24. 17:00

Pontosan 90 éve csapott le a nagy világgazdasági válság – október 24-én kezdődött, fekete csütörtökként vonult be a történelembe

Napra pontosan 90 éve tört ki a nagy gazdasági világválság, 1929. október 24-én, amely a történetírásba „fekete csütörtökként” vonult be. A drámai méreteket öltő, hosszú lefolyású és a szinte valamennyi országot érintő válság két legnagyobb elszenvedője az Egyesült Államok és Németország volt. A két ország egymástól merőben eltérő választ adott a válság megoldására.

A tengerentúlon az 1932-ben elnöki címet nyert Franklin D. Roosevelt drákói szigorúságú gazdasági programjával (New Deal) kivezette a világ már akkor vezető gazdasági hatalmát a válságból. A politika, a gazdaság és az infláció káoszába jutott Németországban társadalmi értelemben sokkal bonyolultabb volt a helyzet, mint Amerikában.

A nemzeti szocialisták az 1926-os választásokon csupán 2 százalékot értek el, de az 1929-ben beköszöntő világgazdasági válságból politikailag messze ők profitáltak a legtöbbet. Az utolsó teljesen szabad parlamenti választásokon 1932 novemberében 33 százalékot kaptak, majd Hitler 1933. januári kancellárrá választása után szükségállapotot hirdettek ki, és ilyen körülmények között tartottak februárban ismét általános választásokat. (A tömeges letartóztatások ekkor már két hónapja folytak.) Még ilyen körülmények között is, a nácik, csak a voksok 43 százalékát szerezték meg, ami alapvetően cáfolja azt a közkeletű vélekedést, hogy Hitler szabad parlamenti választásokon jutott volna hatalomra.

De nagyon elkanyarodtunk az eredeti témától. Egyáltalán nem könnyű válaszolni arra a kérdésre:

miért tört ki 1929 októberében a gazdaságtörténet egyik legnagyobb válsága.

Két közgazdász-generáció igyekezett megfejteni a talányt. Niall Fergusson a témáról írt összefoglaló munkájában Irving Fishert, a Yale Egyetem gazdaságtan professzorát idézte, aki napokkal a válság kirobbanása előtt, 1929. október 16-án úgy nyilatkozott az amerikai részvényárakról, hogy „úgy tűnik fennsíkra érkeztünk.” Ehhez képest október 24-én, 2 százalékot zuhant a tőzsde (Dow Jones Ipari Átlag – ez az egyik legfontosabb mutatója a New York-i tőzsdének).

Mindez nem volt előzmény nélküli, mert az amerikai tőzsde az év szeptembere óta erősen gyengélkedett, és október 23-án 6, majd október 28-án 13 százalékkal csökkent a tőzsde mutatója. Így némileg talány, miért éppen 1929. október 24-éhez kötik a kutatók a múlt századi világgazdasági válság kirobbanásának napját. Ámhogy boldog tudatlanság előzte meg a válság kirobbanását, az tény.

A pénzpiacok kutató arra is figyelmeztetnek, hogy a tőzsdeválságok vagy a tőzsdéről indult válságok nem lehettek előzmény nélküliek 1929-ben, mert az első világháború kirobbanásakor olyan általános tőzsdei összeomlás következett be, hogy a világ akkori vezetői tőzsdéit 1914. december 31-ig bezárták. Ez a jelenség szinte példátlan.

Az 1929-ben kirobbant válság méreteit jól mutatja, hogy az amerikai értékpapírpiac 1932-re 89 százalékot (!) süllyedt, és közel 10 ezer (!) egyesült államokbeli bank ment tönkre. A munkanélküliség minden addig rekordot meghaladva, átlépte a 25 százalékos határt.

Az alapvető kérdés mégis az: miért következtek be a tőzsdei összeomlások. Az első átfogó magyarázat szerint nagyban hozzájárult a válság kirobbanásához, hogy az első világháború után jóvátételre kötelezett Németország és egykori szövetségei (nekik összesen 33 milliárd dollárt kellett volna fizetniük), képtelenek voltak teljesíteni pénzügyi kötelezettségeiket. Ez azért okozott komoly gondot, mert Anglia és Franciaország rövid lejáratú hitelek sorát vette fel az Egyesült Államoktól, és mindkét országban úgy számoltak, hogy a jóvátételből befolyt pénzzel egyenlítik ki Washington felé a tartozásukat.

Fergusson e mellett több, egymást erősítő magyarázatát adja a válságnak a Pénz felemelkedése, a Világ pénzügyi történelme alcímet viselő kötetében.

Szerinte a világgazdaságban bekövetkezett változások sorozata okolható leginkább a válságért.

A spekuláció is szerepet játszott, de kevéssé volt meghatározó. Az első világháború alatt megerősödött az ipari és a mezőgazdasági termelés Európán kívül, így amikor a hagyományos kontinentális gazdasági hatalmak (Anglia, Németország, Franciaország) visszatértek a világpiacra, már eleve a túlkínálat alakult ki.

Mindezt egy másik jelenség is erősítette, mégpedig az ipar technológiai fejlődése.

Az Egyesült Államok emblematikus nagycégeit említette Fergusson: Du Pont (nejlon), Proter&Gamble (szappanpor), Revlon (szépítőszerek), RCA (rádió), IBM (könyvelőgépek). Ezek a cégek, és mellettük nyilván mások is olyan, a termelékenységet fokozott mértékben javító innovációkat vetettek be, amellyel a korábbiaknál lényegesen több terméket voltak képesek előállítani. Egy ideig ez nem jelentett gondot, mert a kereslet megvolt a fogyasztási cikkekre. Ilyen helyzetben a cégek a legtöbbször elhiszik, hogy az értékesítésben a csillagos ég a határ. Ez persze soha nem igaz. Gondoljuk csak a 2008-as gazdasági válságra.

A cégeket egymás után vitték a tőzsdére, hogy friss tőkebevonással bővíthessék termelési kapacitásaikat. A pénzpiac visszajelzései varázslatosan kedvezőek voltak. Az RCA-részvények 1925 és 1929 között 939 százalékkal (!) emelkedtek. A részvényesek olyan árfolyamnyereséget tehettek zsebre, amelyről legszebb álmaikban sem reménykedhettek. Ez a jelenség nem csak azt eredményezte, hogy rengeteg laikus (tőzsdéhez, pénzpiacokhoz nem értő ember) megjelent a részvénypiacon vásárlókét, hanem azt is, hogy – kis túlzással - minden magára valamit adó cég a tőzsdére igyekezett, mert ők éppen úgy talicskával szerették volna onnan kitolni a pénzt, ahogyan a RCA, a Proter&Gamble vagy az IBM.

Kitört a cégalapítási láz az Egyesült Államokban és Európában is. Az ennek nyomán lejátszódó jelenség ismerős lehet, de a gazdaságtörténetben valójában akkor fordult először elő. Így a vele szembeni veszélyérzet is kisebb lehetett.

Miről is van szó? A cégalapításhoz a bankoktól hitelt kellett felvenni, és a pénzintézetek a nagyüzlet reményében (kamatnyereség) szinte korlátlanul hiteleztek. Nem képeztek céltartalékot. Vagyis olyan pénz, amely a bank számára fedezte volna azt a veszteséget, amelyet a bedőlt, és ilyenformán fizetésképtelenné váló cégek maguk után hagynak.

Az 1929. október 24-én, csütörtökön („fekete csütörtök”) kirobbant világgazdasági válság egyik tanulsága, hogy a piac nem szabályozta önmagát.

A kereslet és kínálat törvényei teljes mértékben felborultak. Eladatlan és eladhatatlan árutömeg maradt a piacon és a raktárakban. A tőzsdén lévő cégek döntő többsége túlértékelt volt, és ezzel létrejött az egyik legnagyobb veszélyforrás: tőzsdei buborék. Visszanézve már valóban csak az lehetett a kérdés: mindez mikor pukkant, mikor durran ki. Tudjuk: október 24-én.

A cégek, vállalatok, bankok tulajdonosai, vezetői és alkalmazottai rövid időn belül elvesztették vagyonuk jó részét, és sok esetben az egészet. Jelentős pénzromlás (infláció) és valuták központi leértékelésének folyamata vette kezdetét, amit tetézett a tömegessé váló munkanélküliség.

Fraklin D. Roosewelt New Deal-je ez utóbbira is igyekezett hathatós választ adni a közmunka általánossá tételével. Mindez az Egyesült Államokban, a szabad vállalkozások, a valaha korlátlan lehetőségek hazájában.

Magyarországra kitekintve azt se felejtsük el, hogy trianoni sokkból viszonylag gyorsan magához térő országban a Bethlen István miniszterelnök vezette társadalmi és gazdasági konszolidációnak is véget vetett a világgazdasági válság. A kormányfő lemondani kényszerült (1931. augusztus 24-én), annak ellenére, hogy bámulatos felemelkedésen ment keresztül gazdasági értelemben 1921 és 1929 között Magyarország. Az pedig, hogy 1933-ban majdnem a közvetlen szomszédban, Németországban 1933-ban a nácik kerültek hatalomra, mindennél dermesztőbb előjele lehetett annak, milyen jövő várhat az országra.

A történelem soha nem személytelen. Ezt nem kizárólag olyan nevezetes személyiségek támasztják alá, mint a már emlegetett Roosevelt és Hitler. A gazdaságtörténetnek is megvannak a korszakos alakjai, és a korszakos hiányzói is. Talán minden másként történik – mereng el a lehetőségen a kiváló gazdaságtörténész, Niall Fergusson –, ha 1928-ban nem hal meg tuberkulózisban Benjamin Strong, a New York-i jegybank (FED) elnöke. Ő volt az, aki az Egyesült Államokba érkező hatalmas aranymennyiséget kivonta a forgalomból (a világ aranykészleteinek 40 százaléka volt akkor az USA tulajdonában), ezzel önmagában is mérsékelte a tőzsdei buborék képződését. Mellette a leghatékonyabb intézkedése az volt, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő FED elkezdte felvásárolni a pénzügyi szektor kötvényeit, ezzel likviditásinjekciót adott az egész gazdaságnak.

Valójában ugyanezt tette a FED a 2008-as pénzügyi válság kezelésekor, és ugyanezt a Mario Draghi vezette Európai Központi Bank (EKB), ami a válság leküzdésében hatékony módszernek és beavatkozásnak bizonyult. A nagyarányú hitelkihelyezéssel a FED és az EKB sok egyéb célja mellett elérte, hogy a bankok ne váljanak fizetésképtelenné, amelynek gazdasági kihatásai beláthatatlanok. Benjamin Strong halála után a FED merőben más utat választott, ami részben elvezetett a válsághoz, és utóbb részben hozzájárult, hogy annak lefolyása sokkal fájdalmasabb legyen.

Az olvasók közül sokan emlékezhetnek, hogy 1997 februárjában elterjedt az a hír, hogy az akkor még létező Postabank fizetésképtelenség miatt hamarosan bedől. A betétesek országszerte megrohamozták a bank fiókjait, és igyekeztek kivenni az ott parkoltatott pénzüket. A közelgő bankcsődről szóló hírek utóbb nem bizonyultak igaznak, de akkor valóságosan is megtapasztalhattuk, mit jelenthet egy bankcsőd. Már a fuvallata is erős volt.

Az Egyesült Államokban 1929. október 24-e és 1933. december 31-e között 10 ezer bank ment csődbe, és veszett oda vele a betétesek pénze. Az összehasonlítás miatt talán ez használható ez a párhuzam lehet, némileg Magyarországra hangszerelve.

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Egyesült Államok Fekete Csütörtök gazdaság tőzsde válság világválság