Hirdetés
Színes 2019. október 24. 11:40

Életünk legjobb döntése volt nekiindulni

Képriport
Közel egy hónappal ezelőtt indult el négy szegedi fiatal – Wera, Benji, Geri és Levi – hogy felfedezzék Ázsiát. Jelenleg Goában tartózkodnak, és már most rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtak.
Hirdetés

Az első kihívás a repülőút volt, ami két átszállással, közel 16 órán át tartott – kezdte a mesélést Benji. Mivel nem volt lefoglalva szállás, így csak elindult a társaság az orra után „Egy óra séta után bevonzott minket egy Bunkd hostel nevű hely” – folytatta Benji, aki elmondta, ott 5 napot töltöttek, majd tovább mentek és végül a Bucket list hostelbe kötöttek ki. Itt munkáért cserébe szállást és ételt kapnak. A mindennapjaik a terület kitakarításával, és az épület felújításával, festésével telnek. Mivel a monszun minden évben nagy pusztítást végez, így szinte mindig mindent újra fel kell építeni. Ebben segítenek a szegedi fiatalok.

„Reggelit kapunk a szálláson, mármint magunknak készítünk tojásrántottás szendvicset, mert itt Indiába kifordítva csinálják – értsd a tojás van kívül – és nekünk jobban tetszik a hazai megoldás. Ebédre meg vacsorára pedig két választásunk van, vagy elmegyünk étterembe ahol isteni finom helyi ételeket kóstoltunk eddig, például a paneer butter massala, vagy pedig a hostelbe eszünk a közös kosztból, ami minden nap rizs és szósz. Az egyetlen dolog, amit variálnak benne az, hogy milyen fehérjét tesznek hozza, ez lehet tojás, csirkecomb, hal vagy teljesen vega.” – mesélte Wera. Levi csak annyit tett hozzá, hogy eddig nagyon jól bírják a kinti ételeket, a gyomrukkal semmi baj. „Az indiai konyha valami csodálatos. Mármint nem a helység – abban van egy-két kivetnivaló – hanem az ételek, amiket benne készítenek. Úgy készültünk az út előtt, hogy nagy rendszerességgel majd vécére járnunk, egyelőre nem küszködünk semmilyen problémával ezen a téren. Olyan elképesztő ízvilágú ételeket ettünk, ami új szintre emeli a finom és tápláló ételek fogalmát. Eddig úgy gondoltam, hogy hús nélkül nem lehet finomat enni, azonban itt rá kellett jönnöm, lehet. Nyugi anya, azért nem leszek vega!" – mondta el Levi

A munkával kapcsolatban Benji annyit mesélt, hogy óriási élmény volt „kipofozni” a hostelt. „Akadtak elég visszataszító munkák, de még akkor is úgy éreztem, hogy valami értékeset csinálunk, így minden undorom elmúlt. A kreativitásunkat is kamatoztathattuk, hisz olyan jó munkát végeztünk, hogy már a végén a saját ötleteinket is megvalósíthattuk. Lassan a csótányokat és a szúnyogokat is megszokjuk, viszont minden hétre jut valami új és ismeretlen lény, amitől megszeppenünk egy pillanatra.” – tette hozzá.

Természetesen a munka mellett folyamatosan felfedezik a környéket, hisz ez volt az utazásuk egyik célja. Megismerkedtek már a közeli partszakaszokkal, voltak a környék leghíresebb látványosságában a Chapora Fort-ban, valamint bejárták a közeli nagyvárosokat, Margaot, Old Goat és Arambolt.

Amit még nehéz megszokni nekik, a közlekedés. Béreltek motorokat, hogy bejárják a környéket. Sok jármű van az utakon, azonban a közlekedés résztvevői figyelnek egymásra. Igaz utak néha nincsenek, az elsőbbségadás fogalmát pedig lehet, hogy nem is ismerik az indiaiak, azonban még így is sokkal biztonságosabb közlekedni, mert nem száguldozik senki.

Valamennyien nagyon élvezik Indiát. Amikor készültek az utazásra, nagyon sokat olvastak az országról, de így is a meglepetés számukra az, hogy hogyan viselkednek az indiaiak. „Az emberek hihetetlenül jó indulatúak, össze sem tudom hasonlítani azzal, amit otthon tapasztaltam. Amennyiben valami olyat kérsz egy indiaitól, amiben nem tud segíteni, akkor azonnal felhívja egy ismerősét, aki majd segít. És amíg nem oldotta meg a problémádat nem adja fel. A másik pedig, hogy mindent megosztanak másokkal. Bármijük is van, abból szívesen adnak, mert tudják, hogy másoktól majd visszakapják.” – ezt már Geri mesélte, aki hozzátette, India, mint hely egyszerűen csodálatos, gyönyörű, de azért vannak lepukkant részei és a közlekedés európai ésszel felfoghatatlan.

Levi szerint a legfurcsább volt számukra az emberek és az állatok közötti viszony. Az utcák tele vannak kutyákkal és tehenekkel, de ez nem zavar senkit. Néha egy tehéncsalád a forgalmas kereszteződés közepén fekszik le és feltartja a forgalmat, de ez itt természetes. Az emberek egyszerűen elfogadják a dolgokat úgy, ahogy van és nem stresszelnek semmin.

Azért volt olyan helyzet is, amelyet nehezen tudtak megoldani, de a helyiek segítettek nekik. A tervek szerint motorokkal indulnak majd tovább, azonban Indiában az a szabály, hogy külföldiek nem vehetnek rendszámos járművet, csak helyiek. Ezért kellett olyan embert keresni, aki megvásárolja a gépeket és átadja azokat nekik. Végül szerencséjük volt, mert egyik indiai kollégájuk Budapestről éppen Goában tartózkodott, és amikor elmesélték neki, hogy mi a problémájuk, csak annyit mondott: „It's okay Bro, you can transfer it to my name”. Ezzel ki is pipálhatták az első és legfontosabb problémát, így legálisan tudnak motorokhoz jutni.

Goában már csak pár napot maradnak, már a tovább utazásukat szervezik. Azonban mind a négyen azt mondják, nagyon nehéz lesz otthagyniuk a helyet. Már az első napokban több olyan emberrel találkoztak, akik csak pár napig akartak maradni Goában és végül hónapokig maradtak. Ahogy megfogalmazták: „Akkor még nem tudtuk, hogyan lehetséges ez, de most már értjük!”

Természetesen mind a négyen telejesen másként élik meg az utazást, az indiai mindennapokat, az élményeket.

Gergő

Így, majdnem egy hónap után, biztosan állíthatom, hogy az utazása legjobb döntés volt, amit hozhattunk. Eltűntek a mindennapi élet okozta stresszhelyzetek és teljesen otthon érezzük magunkat itt Indiába. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk már egy hónap alatt is és annyi különleges embert ismertünk meg, hogy meg sem tudom számolni. Ami meg érdekesebbé teszi számomra az egészet, hogy már a harmadik nap elhagytam a telefonomat, de sokkal szabadabbnak érzem magam tőle, és megtanultam meglátni a szépet a mindennapi pillanatokban. Még egy dologra tanított meg ez az ország, ez a türelem. Egyrészt itt minden nagyon lassan történik, legyen szó éttermi kiszolgálásról, vagy hivatali ügyintézésről. Másrészről néha kerülünk nehéz helyzetekbe, amikor nem tudjuk, hogy jó-e, amit csinálunk. De ilyenkor mindig csak arra gondolok, ha valami nem jó, akkor az csak azt jelenti, hogy meg nincs vége és várni kell, mert a végére mindig minden jól sül el.

Wera

Eddig rengeteg érzelmi hullámvölgyet hozott az út. Egyrészt nagyon jó érzés kiszakadni a mindennapokból, eltávolodni a megszokott problémáktól. Úgy érzem, itt boldogabb vagyok, és jobban megélem a pillanatokat. Ebben segít az is, hogy mindig jön valami újdonság, és ez nem engedi a megszokott gondolkozás minták alkalmazását. Másrészt rengeteg új kihívással kell szembenéznünk. Ezek olyan problémák, amelyekkel korábban még sose találkoztunk, ezért eleinte gyakran úgy tűnik, nincs is rájuk megoldás. Bizonyos dolgok ugyanis nehezebbek, mint azt elképzeltük. Például az, hogy megvegyük a helyi SIM kártyákat, több napba telt, nem is beszélve arról, amikor külföldiként járművet akarsz venni Indiában. Szerencsére egy idő után mindig kitalálunk valamit. Remélem, egy idő után megedződök és egyből a megoldásra, és nem a problémára tudok majd koncentrálni. Sokat segít, hogy négyen vagyunk, így sose érzem magam egyedül. És így sose unatkozunk!

Levi

Az út előtt rengeteg kétely és bizonytalanság volt bennem, hogy mégis mi a fene lesz velünk Ázsiában 10 hónapon át. Azonban úgy néz ki, a világ másik oldalán is bármit meg tudunk oldani, bármilyen probléma is jöjjön velünk szembe! Eddigi életem legjobb hónapján vagyok túl, csodálatos helyeken jártunk, rengeteg új embert és egy fantasztikus kultúrát ismertem meg. Ezt a nagy meleget és az igen magas páratartalmat még szoknom kell, de megéri a „szenvedést”! Végül is jobb, mintha otthon kellene vacognom egész télen! Összegezve, nagyon megtetszett ez az ország, a maga kiszámíthatatlanságával, sokszínűségével és a rengeteg kedves, segítőkész lakójával együtt. Alig várom, hogy felfedezhessük a térség többi területét is!

Benji

Lassan egy hónapja vagyunk Goában, és egyszerre érzem magam remekül nap mint nap, ugyanakkor néha kicsit bezártnak. Egyszerre tölt el boldogsággal, amikor már megismer a boltos, ahova járunk reggel, de egyszerre érzem azt is, hogy már túl sokat vagyunk egy helyben. Nagyon várom, hogy tovább induljunk. Már egy csomó embert ismertünk meg, akikből még hosszú évekig fogok motivációt szerezni. Csodálatos, ahogy ezek az emberek élik a mindennapjaikat, irigylésre méltó számunkra. Ők sosem a holnapnak élnek, hanem mindig a mának. Szeretnek jókat nevetni, táncolni, mosolyogni, naplementéket nézni, szeretgetni a kutyákat, és nagyon figyelmesek egymással. Már egy hónapja vagyunk itt, de még egyetlen hangos szó, egy dühös tekintetnek sem voltunk szem és fül tanúi. Élvezem az utazás minden percét, és hatalmas kíváncsisággal állok elébe a ránk váró dolgoknak.

Amennyiben folyamatosan tudni szeretné hogy mi történik a négy fiatallal, akkor iratkozzon fel Youtube-csatornájukra, (a videók angol nyelvűek, da van rajta magyar felirat, kapcsolják be) vagy kövesse őket az Instagramon. Természetesen a szeged.hu-n is olvashatnak majd kalandjaikról.

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: India