Szegeden 2019. október 23. 12:18

Száz Krisztina: Szeged egy muzsikáló város

Száz Krisztina a szegedi zenei élet motorja már évtizedek óta. Azt mondja, azok a legjobb dolgok az életben, melyek egyszerre szolgálják a saját céljainkat, és a városunk érdekeit.

– Főiskolásként került ide, de ma már tősgyökeres szegedinek számít. Mi ragadta meg a városban?

A szegediség lényege, hogy soha senki nem érzékeltette velem, hogy nem itt születtem, nem itt jártam ki az alsóbb iskolákat.

Szeged egy befogadó város, de ennek van egy feltétele: a teljesítmény. Ez egy jó visszaigazolás számomra, hiszen ha elfogadnak az emberek, az annak szól, hogy jól végzem a munkámat. 

– Magyar-ének szakon kezdte a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolát, végül öt évig járt oda. Hogyan sikerült meghosszabbítania a főiskolai éveket?

Szerencsés voltam, mert az első év elvégzése után vezették be a karvezetés szakot, ami nagyon vonzott. Elhagytam a magyar szakot, és újra elkezdtem a főiskolát, immár ének-karvezetés szakon. 

– Azóta is ez az egyik szakterülete, hiszen több kórust vezet, illetve aktív tagja néhány együttesnek. 

Igen, tagja vagyok a Vaszy Viktor Kórusnak főiskolás korom óta, néhány éva a Partiscum Kórusban is énekelek, a Szegedi Egyetemi Énekkart pedig 23 éve vezetem Kohlmann Péterrel közösen.

– Közben persze zenei referensként dolgozott az önkormányzatnál. Hogy tetszett a hivatali élet?

Mindjárt a főiskola elvégzése után kerültem oda, és azt kell mondanom, nagyon szép 22 évet töltöttem a városházán. Elsősorban annak örültem, hogy teljesen szabad kezet kaptam a programok összeállításában. Amikor felvetettem, hogy Muzsikáló Udvar néven zenei sorozatot álmodtam a városháza belső udvarára, felvilágosítottak, hogy az korábban Vaszy Viktor már kitalálta, és 1970-től sikeresen meg is valósította, csak 1992-94 között a rekonstrukció miatt szünetelt a rendezvény. Ez nagyon jó visszaigazolás volt számomra, hiszen a szegedi zenei élet klasszikusával ugyanúgy járt az agyunk. 

– Elsősorban művészek között mozgott, este pedig fellépései, próbái voltak. Hogyan lehetett ezt összeegyeztetni a hivatali léttel?

Igen, volt némi nehézség az időbeosztásomban. A hivatalban reggel elkezdődik a munka, és amikor vége a munkaidőnek a legtöbben hazamennek. Ezzel nem is volt gond, csak az én időbeosztásom a hozzám tartozó terület miatt más volt. A hivatalban megvolt az a rugalmasság, hogy ezt az ellentmondást fel tudtam oldani. A zene amúgy is a hobbim, nehezen tudnék meglenni nélküle.

– És a szegediek mennyire lennének meg igényes zenei események nélkül?

Szeged egy muzsikáló város. Műértő közönséggel, jó előadóhelyekkel, rengeteg színvonalas előadóval és együttessel rendelkezik. Remélem – az én munkámnak is köszönhetően egyre szélesebbre sikerült nyitni a zenei világ kapuit a városban. 

– Kiváló kapcsolatokat alakított ki komolyzenei körökben, melyek nélkül nem lehet sikeres senki ebben a szakmában. Ennek a kapcsolatrendszernek tulajdonítja, hogy négy éve felkérték a Filharmónia szegedi irodájának vezetésére? 

– A Filharmónia Magyarország egy hatalmas lehetőség számomra, és úgy éreztem, ők is lehetőséget láttak bennem. Az addig kialakított kapcsolatrendszeremet jól tudtam kamatoztatni, ugyanakkor sokkal mélyebb volt a merítés lehetősége, amikor előadókat kértem fel. Számomra is kinyílt a világ, ennek köszönhetően Szegedre is több nívós előadást tudtam szervezni, mint korábban. Az itt töltött eddigi négy évem azt hiszem, igazolja, hogy jó döntés született. 

– Azért nem szakadt meg a kapcsolata az önkormányzattal, hiszen továbbra is ön szervezi a Muzsikáló Udvar koncertjeit. 

Igen, a város vezetése úgy látta, az lesz a legjobb megoldás, ha a jelenlegi munkahelyemen keresztül továbbra is én állítom össze a repertoárt, és szerződök le a művészekkel. Továbbra is tartom a kapcsolatot egykori kollégáimmal, különösen Kerek Attilával, akiben mindig csodáltam azt a hihetetlen elszántságot, ahogy a művészetek, különösen a zene érdekeit szolgálta a városházán.   

– Nem okozott gondot a neve a munkájában? Hiszen szerintem a legközelebbi ismerősei közül is sokan azt hiszik, hogy Szász Krisztának hívják.

– De igen, volt ebből problémám, hiszen például sokszor nem kaptam meg e-maileket azért mert nem helyesen, Száz-nak írták a családnevemet. Ez persze csak apróság, és a szakmában a legtöbben már pontosan tudják, hogy ki vagyok, és hogy miként kell pontosan leírni a nevem. 

Szincsok György

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: Filharmónia Magyarország zene Muzsikáló udvar Száz Krisztina Vaszy Viktor Kórus