Szegeden 2019. október 13. 13:26 Forrás: Szegedi Tükör

Szeged nem süllyedhet el!

Az utóbbi években akár távolabbról, akár közelebbről néztem Szegedet, nem takaríthattam meg a város neve mellől a szabad jelzőt. Éltem a gyanúperrel, hogy messzebbről szebbnek látszik, mint amilyen valójában.

Korábban nem Szegeden éltem, hanem száz-kétszáz kilométernyire a Tisza-parti várostól, de amikor Szegedről beszélgettem az ismerőseimmel, előbb vagy utóbb eljutottunk a szabadság szigete kifejezéshez.

Nem kellett ehhez költői látásmód, csupán a tények. A legutóbbi önkormányzati választáson, öt éve, nem először, de, remélem, utoljára narancssárgába borult az ország. Ebben a rikítóan egyszínű tengerben képzett és képez a mai napig szigetet Szeged azzal, hogy Botka Lászlónak hívják a polgármesterét. És nem mellékesen azzal, hogy közgyűlési többsége volt és van itt a baloldalnak. Kevés az ilyen hazai város. Különösen nagyváros. Bár nem kormánypárti vezetése volt az utóbbi fél évtizedben Salgótarjánnak, Budaörsnek, Gödöllőnek, Siófoknak, aztán nem régóta a szomszéd Hódmezővásárhelynek is, de fontosságában és jelentőségében egyikük sem vetekedhetett Szegeddel.

Különleges városunk politikai, gazdasági, kulturális és társadalmi súlya, mérjük ezt akár a politika mázsálóján, akár a művészetek patikamérlegén. Szegediként ezekhez a tényekhez csak alázattal szabad viszonyulni, mert a gőgös nagyvárosi ember visszataszító.

Félreértés ne legyen: október 13-án minden adottságával, lakosainak felfogásával, világszemléletével, gondolkodásmódjával és mentalitásával olyan választás elé kerül Szeged város közössége, amilyen elé demokráciákban csak a legkivételesebb esetben kerülnek az emberek. Azt kell eldönteni: szabadok maradunk-e vagy sem. Polgárok akarunk lenni, vagy alattvalók. Rajtunk áll.

Mérlegelnünk kell: megbízást adunk-e annak a nyugodt, békés építőmunkának, amely több mint másfél évtizede Szeged sajátossága, vagy hiszünk azoknak, akik a szemünket meghazudtolva állítják, hogy a város nem fejlődött és lemaradt. Hiszünk-e egy olyan csalogató politikai ajánlatnak, amely most fűt-fát ígér, miközben az Orbán által többször beígért harmadik híd ügyében egy kapavágás sem történt.

A Fidesz megszakítás nélkül kilenc éve vezeti az országot (hogy hova, más lapra tartozik), de ennyi idő sem volt elegendő, hogy az állam akár a legalapvetőbb előkészítő munkákat elvégeztesse a tervezett híddal kapcsolatban. Ezek a tények. Mi a garancia arra, hogy a kormánypárt beváltja a választási kampányban tett ígéreteit, ha a legszükségesebb fejlesztés, a híd építése egy helyben toporog? Mit ér ebben a vitában az országos tekintetben súlytalan fideszes polgármesterjelölt szava? Ő a kormánypárt bábfigurája, akivel azt a munkát kívánják elvégeztetni, amelyhez nem sikerült a szegedi Fidesz vezetői között arcot találni.

A kormánypárt polgármesterjelöltjének „függetlensége” a helyi választások legnagyobb hazugsága. Ő a Fidesz trójai falova. Rajta keresztül akarják bevenni Szegedet. Legalább három ok miatt. Az első jelképes: el kell foglalni az utolsó, még ellenálló hazai nagyvárost. A második, hogy az önkormányzatból a kormánypárt embereinek zsebébe csatornázzák ki a pénzeket. A harmadik, hogy végre a saját embereikkel töltsék be az önkormányzati álláshelyeket. A magát kereszténynek hazudó Fidesz tagjai, „Hungária selyemfiúi” a háttérben szerepéhesen készülnek előlépni.

Ha Szeged sziget tudott maradni a magyar politikát az utóbbi tíz évben megnyomorító Fidesz-időkben, nem süllyedhet el akkor, amikor változnak az idők.

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: jegyzet Szegedi Tükör