• Kezdőlap
  • Hírek
  • Művház
  • A friss irodalmi Nobel-díjas Peter Handkénak harminc éve nem jelent meg könyve Magyarországon
Művház 2019. október 12. 13:45

A friss irodalmi Nobel-díjas Peter Handkénak harminc éve nem jelent meg könyve Magyarországon

Csütörtökön hozták nyilvánosságra, hogy a Svéd Királyi Akadémia az idei irodalmi Nobel-díj egyikét (tavaly belső problémák miatt elmaradt) az osztrák Peter Handkénak ítélte oda. Bombitz Attilát, az SZTE Bölcsészettudományi Kara Osztrák Irodalom és Kultúra Tanszék, a Germán Filológiai Intézet vezetőjét a szerzőről kérdeztük. Arról, mennyire van jelen Handke a magyar irodalmi köztudatban. Valamint arról is, hogy váratlanul kapta-e a most a legnagyobb művészeti elismerést. Ront-e a magyar írók esélyén, hogy idén egy osztrák és egy lengyel írót díjaztak?

– Mennyire nevezhető meglepetésnek Peter Handke irodalmi Nobel-díja?

– Egyszerre volt meglepetés, és egyszerre nem. Meglepetés leginkább azért, mert húsz évvel ezelőtt, 1999-ben, amikor megindult a NATO bombázása Magyarország légtere felől Szerbiában ellen, akkor az egyetlen német nyelvű író volt, aki felemelte a szavát a katonai akció ellen. Vállalta azt is, hogy Magyarországon keresztül, a horgosi határátkelőt használva rendszeresen Szerbiába utazzon. Nagyon furcsa úti esszéket közölt ezt követően a háborús tapasztalatairól, amelyeket felháborítónak tartott a nyugat-európai sajtó. Ezeket az esszéket nem fordították le magyarra. Hazánkban Handke szerbiai látogatásaiból csak apró híranyagok lettek. Sok vád érte, megüzenték neki, hogy jelentős irodalmi díjak odaítélésénél szóba sem kerülhet a neve, de ő maga is több más díjat visszautasított. Azóta azonban eltelt húsz év, lenyugodtak körülötte a kedélyek. Ezért nem meglepetés, hogy az idén őt jutalmazták.

– A magyar olvasó keveset tud róla. Mi Handke helye a német nyelvű kortárs irodalomban?

– A mai német nyelvű, ezen belül osztrák irodalomban Handke élő klasszikusnak számít. Jelenléte folyamatos. Szinte minden irodalmi műfajban alkot. Helyzete pikantériája, hogy Franciaországban, Párizs egyik elővárosában él. Valójában Ausztriától is eltávolodott, úgy is fogalmazhatnék, hogy remeteéletet él. Az írás, az írásban való gondolkodás az, ami az életművét nagyon megemeli. Fontos megjegyezni, hogy az 1960-as évek közepe óta egymás után jelentkezett a munkáival, amelyek egyszerre társadalmi, morális és esztétikai problémákat érintenek. Nem áll tőle messze a botránykeltés sem. Kora drámái a „publikumgyalázással” okoztak feltűnést.

– Mennyire egységes ez a hihetetlenül terjedelmes életmű?

– Ma már jól látszik, hogy két részre oszlik. A korai munkák a kísérleti irodalomra, a pop art-ra hajaznak. Aztán hatalmas fordulat történik. Felfedezte magának a nyelv szentségét. Nyelvkeresésében arra tette fel az írói életét, hogy minél pontosabban fejezhesse ki a körülöttünk lévő világot. Lényegében egzisztencialista, filozofikus alapállásról lehet beszélni esetében.

Peter Handke

Az idén 78 éves szerző 1942 decemberében született az Ausztriában található Griffenben. A Grazi Egyetemen végzett, 1965 óta kizárólag írásból él. Életműve közel hetven kötetet foglal magában. Prózaírás mellett műfordító, forgatókönyvíró és rendező. Ő írta Wim Wenders kultuszfilmjének, a Berlin felett az égnek a forgatókönyvét. Hosszabb ideje Párizs egyik elővárosában él.

– Handke életműve mennyire képezi részét a magyar irodalmi köztudatnak? Mennyire hozzáférhetőek a művei?

– A magyar kulturális élet egyik legnagyobb szégyene, hogy az elmúlt harminc évben Peter Handkétól egyetlen könyv sem jelent meg Magyarországon, miközben a velünk szomszédos országokban, sőt világszerte rendszeresen kiadják műveit. Ennek oka talán a kiadói érdektelenség, talán a kiadói és szerkesztői igénytelenség lehet. Vagy egészen egyszerűen bennünket, magyarokat nem érdekel az, ami másokat igen?

Bombitz Attila, az SZTE Bölcsészettudományi Kara Osztrák Irodalom és Kultúra Tanszék, Germán Filológiai Intézet vezetője (fotó: Szabó Luca)

– Azért nem volt ez mindig így…

– Pontosan. Az 1980-as években az akkor induló magyar prózaírók számára megkerülhetetlen alkotó volt. Esterházy Péternek két olyan könyvéről is tudunk, amelyekben Handke támasztópillérként van jelen. Az egyik a Függő, a másik A szív segédigéi. A Függő olyan irodalmi alkotás, amely idézetekből építkezik rendkívül izgalmas módon. A mű címe is utal rá, hogy Esterházy a függőbeszédet szerette volna megteremteni, amely a magyar nyelvből hiányzik. Esterházy sok más szerző mellett Peter Handke segítségével végezte el ezt a nyelvi feladatot. Hadd utaljak ennek kapcsán az osztrák író egy másik művére,  A kapus félelme a tizenegyesnél címűre, amelyből Esterházy sokat merített és amelyből párhuzamosan Wim Wenders filmet készített. Az említett mű mellett Az igaz érzés órájából vett idézetekkel dolgozott a Függő megírása során Esterházy. Handke e korai könyvei 1979-ben jelentek meg magyarul egy gyűjteményes kötetben és értelmiségi körökben meghatározó irodalmi élménnyé váltak. A másik magyar műben, A szív segédigéiben édesanyja halálának történetét beszéli el úgy, ahogyan Peter Handke is elmondta édesanyja öngyilkosságának a történetét. Ez a mű az osztrák író életművében korábban már jelzett alkotói fordulatnak az egyik első darabja. Handkénak ez a műve, a Vágy nélkül, boldogtalan évtizedek óta kultuszkönyv Ausztriában. Esterházy a saját édesanyja történetét Handke könyvének az átírásával, montázsolásával, ráírásával teremtette meg. A szív segédigéi azért is fontos a magyar író életművében, mert ez volt az első könyve, amelyet lefordítottak németre, és amely egy osztrák kiadónál jelent meg. 

– A SZTE Bölcsészkarán belül működő Osztrák Irodalom és Kultúra Tanszék sokat tett azért, hogy Handke életműve jobban ismertté váljon Magyarországon.

– Két évvel ezelőtt, az író 75. születésnapja alkalmából nagyszabású konferenciát rendeztünk Szegeden, amelyre az Egyesült Államokból, Csehországból, Lengyelországból, Romániából, Bosznia-Hercegovinából, Németországból, Olaszországból és Ausztriából érkeztek előadóink. A magyar kulturális élet szempontjából úgy gondolom, hogy igen jelentős tett volt ez a konferencia. Célunk akkor az volt, hogy a Handkét övező közel három évtizedes könyv nélküliséget megtörjük. A háromnapos konferencia előtt a Grand Caféban bemutattuk a róla forgatott dokumentumfilmet. E mellett a szerző Aranjuenzi szép napok című színdarabját is bemutatták Szegeden a Régi Zsinagógában, Szilágyi Bálint fordításában és rendezésében. A magyar mozikban ugyanekkor láthattuk az ebből készített Wim Wenders-filmet.

– Azzal, hogy most egy osztrák és egy lengyel szerző kapta az irodalmi Nobel-díjat bizonyára csökkent az esélye Nádas Péternek és Krasznahorkai Lászlónak, hogy belátható időn belül díjazott lehessen. Vagy ezt Ön másként látja?

– Ez a magyar önmutogatás és sajnálkozás számomra teljesen érthetetlen. Nem szabad elfelejteni, hogy a két említett magyar szerző életműve egyenértékű bármelyik világirodalmi rangú kortárs szerzőjével. Nádas Péter és Krasznahorkai László nemzetközi elismertsége és jelenléte adott. Ezzel szemben a mi országunkban egy most már Nobel-díjas szerzőnek még legjelentősebb művei sincsenek magyarra fordítva.

Bod Péter

* * *

Szeged.hu – Minden, ami Szeged! Tartson velünk a Facebookon is!

Cimkék: interjú irodalom Nobel-díj Ausztria Bombitz Attila irodalmi Nobel-díj Peter Handke